Hirdetés
Kultúra 2020. február 14. 14:00

Panka gyógyulásáért játszik Félegyházán a Bugaci Tanyaszínház

Képgaléria
Panka gyógyulásáért játszik Félegyházán a Bugaci Tanyaszínház
Kell, mert átlendít a nehézségeken, inspirál, feltölt, kreatívvá tesz, élményt ad, a színpadhoz, a közönséghez és a közösséghez láncol. Kell, mert játszani nagyon jó! – olvasható a Bugaci Tanyaszínház bemutatkozó anyagában. A társulat 2010-ben verbuválódott és talán ők sem gondolták, hogy a közönség ennyire imádja majd mindazt, amit az amatőr társulat eléjük tesz. A lényeg véleményem szerint megint abban rejlik, hogy ő maguk rendíthetetlenül hisznek a játék erejében, mi pedig közönségként rendkívül hálásak vagyunk azért, hogy egy kicsit táplálkozhatunk az ő hitükből is.

– Minden év végén, a karácsonyi szabadság alatt megkeresem a következő év színdarabját – mondja Tóth Mariann, a Bugaci Tanyaszínház vezetője, rendezője. – Február elejére általában kész vagyok a dramaturgiai munkával: átszabom a társulatunkra a történetet. Ha kevés a darabban a szereplő, akkor beleírok plusz szerepet, vagy kettőbe veszek egyet, vagy ha sok, és nem vagyunk annyian, kiírom belőle. Ha kell, egy férfit átírok női szereplőre, elvarrom mindenkinek a sorsát, hogy ne lógjon ki, hiteles legyen a léte. Ezt teszem úgy, hogy közben összeáll a fejemben a színpad látványa, a díszlet, a jelmezek és kellékek milyensége, a darab és a színpad stílusa, az, hogy milyen hanganyagot és esetenként világítást fogunk használni. Február elején az első alkalom egy olvasópróba, ahol megismerkednek a játszók a történettel. Itt már persze kész javaslatom van a szereposztásra, de azért ezt átbeszéljük, olykor „castingolunk” is, hogy a lehető legjobb legyen a döntés. Próbálom néha úgy alakítani, hogy egyes játszókat kibillentsek egy-egy szereppel a komfortzónájából.

– Hogyan zajlik a próbafolyamat?

– Hetente egyszer van próbánk, eleinte jelzésértékű díszletben, jelmez nélkül. Meghatározom, hogy egy-egy alkalommal meddig akarunk haladni, a játszók megtanulják a szöveget, és elkezdjük összerakni jelenetenként a mozgást, menet közben összekötjük a részeket, ismétlünk, a nehezebb részekre visszatérünk, gyakoroljuk, csiszoljuk, pontosítjuk. A szereplők a figuráikat az első jellemzésem és a történet alapján elkezdik felépíteni fokról-fokra a próbák alatt (és otthon, és az utcán, és munka közben, és máskor és mindenhol…) Én egy pontos irányt mutatok, s ők elkezdenek dolgozni rajta. Kezdik rápakolni a saját ötleteiket, gesztusaikat, jellemzőiket a figurára, mintegy hússal-vérrel töltik meg a vázat. Általában májustól már heti két próba van. Egyiken újat veszünk, másikon egyben játsszuk. Júniusban már a pontos díszletben, jelmezben, egyben, vagy felvonásonként próbáljuk a darabot. Itt már benne vannak az apró finomítások. Két-három alkalommal egész napos próbát szervezünk. Ilyenkor tudatosan megpróbálok néha messzebbre lépni, kívülállóként, közönségként figyelni, ami elég nehéz ezen a ponton, mert már annyira „benne vagyok”, túl közelről látom. A premier előtt egy zártkörű főpróba alkalmával a meghívottak előtt „élesben” megy a játék, majd a végén egy beszélgetés van a közönséggel. Ezután, ha kell, akkor még pontosítunk, módosítunk a visszajelzések alapján. Majd jön a premier, ami szinte mindig a Bugaci Falunap estéjén van, nagyszámú közönség előtt.

Majd azt követően még számos helyszínen…

– Öröm számunkra, hogy egész évben sorra érkeznek a felkérések. Már ott tartunk, hogy még nem is tudjuk megmondani, hogy mit fogunk játszani, de már lekötik a felkérők az időpontjainkat. Mi pedig megyünk júliustól a következő év márciusáig, általában havi két alkalommal.

– Meddig van műsoron egy darab?

– Évi egy nagyobb darabot teszünk színpadra, és esetenként, ha úgy adódik, egy-két kisebb lélegzetvételű, egyszerűbb darabot is. Ezeket minden év június végétől a következő év március-áprilisáig játsszuk.

– Hogyan lehet összeegyeztetni a rendszeres próbákat?

– 8-10 fő a játszó, mindenki a szabadidejét áldozza erre. S persze, hogy akadnak időszakok, amikor munka és család mellett nehezen jön össze, de nagy türelemmel és toleranciával próbálom megkeresni a mindenkinek megfelelőt. A jelenlegi „Végjáték” című darabot február végén játsszuk utoljára Szakmáron. (Személy szerint én nehezen válok meg tőle.) Ez egy kicsit más, mint egy szokásos előadás. Fizikailag is óriásit kell benne teljesíteni mindenkinek, és a játék is nagy koncentrációt, pontosságot igényel. Rengeteg munka van benne, és hatalmas energiák kellenek minden egyes előadáshoz.

Február 15-én és 16-án dupla előadással érkezik a Bugaci Tanyaszínház Kiskunfélegyházára, a Móra Ferenc Művelődési Központba. Energiát és hitet adni. Most egy kicsit erősebben. Csányi Pankának jótékonykodik a társulat, annak a gátéri kislánynak, akinél nemrég a leukémia egyik fajtáját, myeloid sarcomát állapítottak meg. Panka kezelése Budapesten elkezdődött, ám ez anyagilag rendkívül megterhelő a család számára. A Bugaci Tanyaszínház előadása ingyenes, az előadások alatt befolyt pénzadományokat Panka családja kapja meg.

Z. A.

 

Kövessen minket a Facebookon is!