Sírtunk és nevettünk is – rendhagyó kirándulás a tanyagondnokokkal
Gálig Erzsébet intézményvezető és Pintérné Ibolya szakmai vezető nagyon készségesek voltak, gyorsan lehetőséget kaptunk fotós kollégámmal, hogy részt vegyünk egy átlagos túrán. Egy szerdai napon, reggel 6 órakor Fekete Judit tanyagondnok vár bennünket.
Gyermekekért indulunk, akiket a szolgálat juttat el minden nap iskolába. Judit nagyon jól ismeri őket, hiszen évek óta minden hétköznap találkozik velük. Elmeséli, hogy szándékosan nem szól a rádió az autóban, így végig lehet beszélgetni az utat. Nagyon bizalmas viszony alakult ki közöttük. Véleménye szerint nagyon tisztelettudóak a tanyasi gyerekek.
Még sötét van, amikor Bettit és Zsoltit felvesszük. Elmesélik, hogy fél hatkor kelnek minden nap.
Egy másik bekötőút, másik tanya. Rami és Kamilla érkezik az autóba. Kamilla még ovis és gyorsan megismerkedünk a kutyái nevével is: Pumukli, Porszívó, Picúr és Paci. (Gyorsan ette a húst, azért lett Porszívó a kutya neve.) Van még otthon nyuszi, táncoló egér, ló és szamár is.
A jószágok etetése a gyermekek feladata is, minden nap szükséges otthon segíteni. Jutka, a tanyagondnok szerint nagyon okos gyermekek, büszkén meséli, hogy Betti gyönyörűen énekel, Zsolti szaxofonon játszik, Kamilla nagyon hosszú verset tud és Ramit érdekli a boksz és a kosárlabda.
Kérdésemre elmondják, hogy nagyon szeretnek tanyán lakni, de Kamillán kívül mindegyikük leszögezi, felnőttként városban szeretne élni. Még háromnegyed hét sincs, a gyerekekkel megérkezünk az iskolába.
Ezek után Erzsike nénihez indulunk, de előtte még bevásárolunk neki. Mosópor, kenyér, kávé, tej, kifli valamint a „szokásos” szerepel a bevásárló listán. Jutka gondolkodás nélkül tudja, mit jelent ez, hiszen évek óta vásárolja Erzsike néninek a „szokásost”.
– A tanyasi ember nagyon okos. Előrelát, spájzol – teszi hozzá.
A tanyagondnokság nagyon összetett feladat. Pszichológus ő, szociális munkás, rendezvényszervező, logisztikus, ápoló, egy kicsit orvos is, vigasztaló és társalkodó. Ezt szűröm le és még 8 óra sincs. Jutka elmeséli, hogy nagyon figyelmesnek kell lennie, ha valakinek cipőre, ruhára van szüksége. Volt olyan, hogy tányérok vagy egy táska hiányzott. Ő figyelt és megoldotta. A Karitász és a Máltai Szeretetszolgálat Kiskunfélegyházán nagy segítséget nyújt nekik.
Megérkezünk Erzsike nénihez. Zokogva meséli Jutkának, hogy hétfőn elpusztult imádott kutyája. Vele volt éjjel, nappal, együtt mentek mindenhová, amikor még Erzsike néni bírt kerékpározni, a kutyus mutatta neki az utat, ha nagy köd volt. Aznap is együtt reggeliztek, finom falatokat kapott a jószág és Erzsike néni figyelmeztette, hogy nemsokára indulnak ki az udvarra. Erre már nem került sor. Idős kutyus volt. Egyszerűen csak elaludt.
Bevallom Önöknek, hogy elérzékenyültem. Jutka szemén látom, hogy ő is megkönnyezte a kutyust.
Visszatérünk a központba, itt átszállunk egy másik kisbuszba, a délelőtt további részét egy másik körzetben, Serfőző Istvánné Bettivel töltjük. Betti 11 éve dolgozik tanyagondnokként, az ő területe a XII., XIII. körzet. Itt többnyire idősek laknak. Heti bevásárlást intéz a gondozottaknak, szakrendelésekre fuvarozza őket, gázpalackot cserél, takarmányt vesz. Gyógyszert írat, kivált, problémákat, feladatokat old meg. Mutat egy listát, amelyen vezeti, hogy kinek milyen támogatást igényel, intéz: lakásfenntartási támogatás, települési támogatás, méltányossági nyugdíjemelés, gyógyszertámogatás, fogyatékossági támogatás, gyermekvédelmi kedvezmény, közgyógyellátási igazolvány, ápolási díj, özvegyi nyugdíj és időskorúak járadéka. Ezekről javarészt nem is lenne ismeretük a tanyagondnokok nélkül.
Arra is volt már példa, hogy Betti életet mentett. Ezt már Lucka néni meséli, akihez elsőként érkezünk. – A pajzsmirigyemmel volt nagyon nagy baj. Bettikém a megmentőm és Tóth főorvos úr. Senki nem vette észre, hogy nincs rendben valami. Nagyon gyenge voltam. Estem-keltem. Bettikém vitt be az orvoshoz, ahol kértem, hogy adjanak valami erősítő injekciót.
Később már a patikában találkoztuk a főorvos úrral, aki azonnal megállapította, hogy segítség kell, hiszen leállt a pajzsmirigyem. Ennek már 6 éve. Azóta is gyógyszert kell szednem rá – emlékszik vissza Lucka néni, aki nőnapon tölti be a 82. életévét.
Elmeséli, hogy édesapja odaveszett a háborúban, 1943. január 18-án, a Don-kanyarban. Édesapjával halála előtt Kecskeméten találkoztak, ahová Lucka néni édesanyjával gyalog ment. 5 évesen látta őt utoljára.
Megint sírok. Tudtam, hogy ez már ilyen nap lesz… Betti vérnyomást és vércukrot mér, az értékeket jegyzi, és már megyünk is tovább.
Dodi nénihez érkezünk, aki az édesanyja Dodo nevű nagynénje után kapta becenevét. Nagyon kevesen tudják, hogy az eredeti neve Julianna.
– Nagyon jó, hogy van a Tanyagondnoki Szolgálat – mondja Dodi néni.
– Mindennel ellátnak, amit csak kérek. Betti mindent elintéz, ő már szinte családtag, több mint 10 éve nagyon nagy segítség. Minden nagyon jó, csak a nyugdíj lenne egy kicsit több – teszi hozzá.
38 ezer forint özvegyi nyugdíjból kell megélnie, amit egy kis kerti tevékenységgel egészít ki. Paprikát termel, amit aztán értékesít Vecsésre. Amíg a férje élt és ereje teljében volt, több hold paprikával foglalkoztak.
Folytatjuk utunkat, Pannika néni tanyája a következő állomásunk. Kérdésemre könnyek között elmondja, hogy 10 éve jár hozzá Betti, nagyon meg van elégedve a szolgálattal, nagyon sok segítséget kap.
Mindkét térde műtött, protézise van, a lábadozás ideje alatt is nélkülözhetetlen volt a tanyagondnoki segítség. Ma már jól van, botra támaszkodva a kis kertjét is gondozni tudja.
Lassan eltelik a délelőtt, indulunk vissza a városba. Úgy érzem, nagyon sok mindennel gazdagodtam. Láttam türelmet, bizalmat, szeretetet, empátiát, elhivatottságot, békét és segíteni akarást. Nem láttam stresszt, dühöt, okoskodást, keserűséget, elégedetlenséget.
Ha felnövök a feladathoz, tanyagondnok szeretnék lenni. Addig csak kifejezni tudom tiszteletem. Az ilyen túrákat pedig receptre írnám fel néhány embernek…
Zakar Anita
Fotó: Fantoly Márton
