Meghalt Csukás István
Későn tudta meg, hogy egy napon született Hans Christian Andersennel, de attól kezdve állandóan hencegett vele – mondta másfél évvel ezelőtt a Könyvesblognak. Úgy gondolta, a magyar gyerekirodalommal szemben jellemző a lekezelés, pedig mint fogalmazott: Mindenkinek kincsesbánya a gyerekkora, csak nagyon sokan elfelejtik a visszavezető utat.
Csukás István a hatvanas évek közepén Kormos István biztatására fordult a gyerekirodalom felé. A 75. születésnapja alkalmából az MTI-nek arról beszélt: nagyon sokat köszönhet a gyerekirodalomnak, hiszen általa ismert meg különféle műfajokat, vagy például a filmet, hangjátékot. „A meseírás frissen tart. Össze kell szednem magam, hiszen a gyerekek végtelen képzelőerejével kell versenyeznem” – mondta.
Amikor az MTI kedvenc figuráiról kérdezte, Csukás István Pom Pomot említette. „Persze ő is képzelt lény, akárcsak Radírpók vagy Festéktüsszentő Hapci Benő. A Pom Pom meséi azért a kedvencem, mert végre egy olyan történetet írtam, amelynek nem egy kisfiú, hanem egy kislány a főszereplője, aki nagyon lassan megy iskolába, és közben mindenfélét képzel”.
Csukás István a Best magazinnak tavaly azt mondta: rendületlenül hisz a gyerekekben.
Ők még tiszták, számukra minden lehetséges, ők maguk az újrakezdés ígérete, az emberiség jutalma. […] Náluk még van áramlás a lelkek között. Épp ezért, amikor elkezdtem nekik írni, elhatároztam, hogy csak vidámat vetek papírra, és annyi örömöt gyömöszölök a tökfejekbe, amennyi csak beléjük fér, hogy kibírják 100 éves korukig. Szerencsés ember vagyok, hogy abból élhetek, amit szeretek csinálni, emiatt már pusztán abban is örömöm telik, hogy még lélegzem. Bár az öröm egy olyan dolog, amit lehet erőltetni is. Megfigyeltem, hogy a rosszkedvet kis erőfeszítéssel át lehet billenteni jóvá.
