Nők, nők, nők, a Nők!!!
Egy nagyon kedves barátom – aki Baján él – egyszer, amikor eljött hozzám barátkozni, azt mondta: az egész országban Félegyházán vannak a legszebb lányok. Nos, megerősíthetem a véleményét. Öröm sétálni a városban. Lépten-nyomon nagyon szép lányok jönnek-mennek, formásak, vidámak, kedves arcúak. Vidáman csivitelnek, pletyóznak, megvitatják a legutolsó bulit, kibeszélik a fiúkat. Kicsit idősebb kortársaik pedig sétára viszik apró gyermekeiket. Sokszor párban, szeretettel és büszkén tologatják a babakocsit, beszélgetésük pedig miről másról szólhatna, mint a gyereknevelésről. Mit kell enni adni a babának, hol lehet kapni a legszebb babaruhákat, kihez kell menni, és mit kell tenni akkor, ha eléri valami beteg nyavalya?
De nem csak a fiatalokon akad meg a szemem. Gyönyörű idős asszonyok a kedvenc „mamikáim”. Ezt ők is észreveszik, és legtöbbször meg is szólítanak. Miközben végigbeszéljük (a számomra nem is mindig fontos) történeteket, én csak gyönyörködöm bennük. Deresedő hajukat, nyílt, őszinte tekintetüket, ráncok nemesítette, még mindig szép arcukat csodálom. Nem lehet ezekkel betelni.
Hát, így vagyok én a Nőkkel. Úgy gondolom, mindegyiket köszöntenünk kell nőnapon, és nemcsak virággal, de sok-sok kedveskedéssel is.
Hájas Sándor
