Kossuthos múltidézés
Képgaléria
Ha a nem iskolarendszerű képzést is figyelembe vesszük, akkor még régebbre kellene visszanyúlnunk, 1845-ig, ugyanis ez év október 22-én, a Kis-Kun Félegyházi Tanács jóváhagyta, hogy a szakmát tanuló mesterinasok számára vasárnapi iskola induljon, ennek helyéül az úgynevezett Fehér iskolát jelölte ki.
Müller Mihály prépost úr már korábban levelet írt a Helytartótanácsnak, amelyben az alapítás szükségességét a következőképpen indokolta:
Müller Mihály prépost
(…) „üdvös volna a mesterinasok számára egy tanítói-széket, a céhek által arányosan fizetendő összegből állítani, mely tanító-székrül, az inas gyermekek a hittudományt, földleírást, hazai történeteket, számtant, írást, számviteli könyvek rendezését, számviteli kivonatokat és magány iratok szerkesztését vasárnaponként 9 órától 11-ig hallgatnák (…)” (forrás: B-Kml. Kf lt V. 101. B.L. 11 F3 F7 N. 45/1845)
Az oktatást Huszka Jenő tanítóra bízták, ezért a munkáért évi 100 forintot kapott. Itt tenném hozzá, hogy 7 céh biztosította a tanító bérét, az első évben 156 inas tanult. (forrás: B-Kml. Kf lt V. 101. B.L. 1.F 10 Sz. 16/1847).
A csizmadia céh levele 1845-ből
A takács céh levele 1845-ből
Szervezett formában az inasoktatás – mint tudjuk – 40 év múlva, 1885. február 1-jén kezdődött a Kis-Kun Félegyházi Városi Alsófokú Ipariskolában.
Mártonfy Márton magyar királyi tanfelügyelő, főreáliskolai tanár köszönőlevele
Az egykori iparostanonc iskola épülete
Agócs János
Ami azóta történt – napjainkig, azt nagy vonalakban a február 28-i iskolai megemlékezés résztvevői megtudhatták az erre az alkalomra megjelentetett Kossuth Krónikából, az ünnepi beszédekből, az ünnepi műsoros összeállításból, amelynek keretében az iskola mostani és volt diákjai, a nyugdíjas pedagógusok valamint a tantestületi kórus lépett fel.
Ez utóbbi műsorán egy ősbemutató szerepelt, az 1909-es Avató verset énekelték egy mai szerző, Szatmári Imre karnagy megzenésítésében.
Fotó: Patyi Zoltán - ArtZone Photography
Hogy a vasárnapi iskolában, ipariskolában mennyire eredményes szakképzés folyt, azt többek között a helybeli iparosok eredményes szereplése is igazolja az országos, 1896-os millenniumi kiállításon.
Olvassuk, mit ír a Félegyházi Híradó 1896. november 29-én: „Kitüntetett iparosok.
Az ezredévi kiállításon részt vett helybeli iparosok közül Pentl Antal lakatos haladásáért, Gampel János asztalos jó munkájáért, ifj. Ferencsik Károly szíjgyártó jó munkájáért, Bálint Flórián csizmadia szorgalmas munkájáért, Dobos István czipész szorgalmas munkájáért, ifj. Nagy József papucsos szép munkájáért, Poór Imre czipész jó munkájáért elismerő oklevéllel, Módos Sámuel német szűcs jeles munkájáért, Tapody István czipész jó és szép munkájáért "kiállítási érem”-mel lettek kitünteve.
A fentiek szerint a félegyházi iparosság tehát jól megállta helyét az iparkészitmények szolidsága tekintetében, mert 12 kiállító iparos közül kilencz elismerő oklevélre és kiállítási éremre Ítéltetett.”
Ahogy napjainkban mondani szokás: e sok elismerés „nem jöhetett volna létre” az eredményes félegyházi iparoktatás nélkül. A jutalmazottak nemcsak maguknak, de városuknak, Kiskunfélegyházának hoztak dicsőséget.
És azóta még mennyi, de mennyi kitüntetést kaptak, mennyi oklevelet, dobogós helyezést értek el a félegyházi iparos tanoncok, ipari tanulók, szakmunkások, szakiskolások, akik nemcsak ezzel, de az itt folytatott munkájukkal is mindannyian Kiskunfélegyháza hírnevét öregbítették.
További képek itt nézhetőek.
Piroska István
nyugalmazott tanár
