Egy csokor bók nőnapra

Véleményem szerint a nők két dolognak örülnek bárhol, bármilyen körülmények között. Apróságok, de ha megkérdeznek egy hölgyet, biztosan emlékszik majd rá, hogy a férfi milyen virágot vitt neki és milyen bókkal kísérte mindezt. Egészen elképesztő emlékezőtehetséggel áldotta meg a gondviselés a szebbik nem képviselőit, hiszen évre, napra és akár órára pontosan tud visszaemlékezni minden egyes – számára fontos – szóra. Egy-egy, férfiak által kimondott vélemény, bók vagy kritika óriási fordulópontokat tud okozni egy nő életében.

Nőnap van, nem szeretnék most a negatív véleményekről értekezni, sokkal inkább a kedves szavakról. A bókokról, amelyek be tudják aranyozni egy hölgy napját. Egy kedves szó, egy mosoly olyan inspiráló és erőt adó tud lenni egy lány, nő, asszony mindennapjaiban, amelyről talán az uraknak csak halvány sejtelmük lehet. A férfiak által megfogalmazott bók a világ legcsodálatosabb dolga. Egyedi, személyre szabott, remélhetőleg nem tucatáru, őszinte és nem vár viszonzást. Elismerése a női szépségnek, gondoskodásnak, intelligenciának, szeretetnek. Férfiak szavai következnek Nektek, Önöknek! Nem hivatásos költők és írók gondolatai, hanem olyan férfiaké, akik megpróbálták megfogalmazni kérésemre, hogy mit jelent nekik a NŐ.

Hölgyek, Asszonyok, Lányok bókokkal teli nőnapot mindenkinek!

Ifj. Serfőző József, Kiskunfélegyháza: – A nőknek hatalmas intuíciós képességük van, ha megtanulnak bízni önmagukban, akkor nagyon jó döntéshozók, éleslátók. Hihetetlen nagy szívük van, amibe oly sok minden és mindenki belefér, hogy talán csak az univerzum nagysága vetekedhet vele. Ha szeretetet kapnak olyanok, mint a virágos termő növények! Viszont, ha nem kapnak, elhervadnak, sorvadoznak, élettelenné válnak. Gondoskodnak gyermekeinkről, s övék a háztartás java része. Mindemellett még sokszor munkahelyre is kénytelenek eljárni. A legfontosabb mind közül talán, hogy mellettünk, férfiak mellett állnak egy egész életen keresztül. Nem követelnek semmiért sem elismerést, pedig megérdemelnék! Végezetül, köszönöm minden nőnek, hogy teszik a dolguk, szeretnek, gondoskodnak, ápolnak, velünk vannak még a legrosszabb napjainkon is! Hálás vagyok nektek tiszta szívemből, de engedjétek meg, hogy egy embert kiemeljek, a feleségemet, akire a legbüszkébb vagyok, mert megállja a helyét és a felsorolt minden kritériumnak és dicséretnek megfelel! Köszönöm neki, hogy mellettem áll, velem él és csak reménykedni tudok benne, hogy elég jó Férje lehetek egy életen át!

Cseri Zsolt, Kiskunfélegyháza: – A nő odaadó, szerető támogatója a férfinak, hogy együtt megteremtsék a családi biztonságot, hátteret, hogy közösen éljenek át nagy kalandokat. Én elsősorban 3 nagy szerelmemnek kívánok boldog nőnapot: Zsófia, Inez és Lotti. Rajtuk kívül anyukámnak, minden nő családtagomnak, és ismerősömnek kívánok minden szépet és jót nőnap alkalmából!

Rózsa Csaba, Kiskunfélegyháza: – A nőkről nem lehet csak 3 mondatot mondani. A nők ennél jóval többet érdemelnek. Az anyák a gondoskodó, odaadó önzetlenség megtestesítői, akik oroszlánkent védelmezik gyermekeiket, éjt nappallá téve, fáradságot nem ismerve, vezetik gyermeküket a tapasztalás, a tanulás rögös ösvényén. A feleség, aki szeret, és akit kiváltság szeretni. Érte háborúk nyílnak, miatta békék köttetnek. A lányok, az apák szemefényei. Bújós kis tündérek.

Lantos Zoltán, (Cinke) Pálmonostora: Hölgyköszöntő (Hölgyes - völgyes - tölgyes - szőttes)

Mélyen alszik még a jó öreg tölgy,
álmában tükör előtt körben forog.
Vajon jól fog állni majd neki a zöld?
Ha ébred, levele növesztésébe fog.

Ásít még egyet, szétnéz a vén tölgy,
nyújtózik is párat, reccsen minden ága,
megkönnyebbül, hisz senki sem zöld,
Jó lesz az álmodott szín, tükörnek hála.

Hideg elől hegyek közé bújik a völgy,
mégis rálel a dér, fagytól remeg, vacog.
A menyegzős ruhába öltöztetett föld,
leplet rázna már, túl hosszúak a napok.

Fénytől simogatva felnevet a völgy,
csiklandozza a meleg napkorong.
Átváltozik az eddig hófehér föld,
s magából színes virág hadat ont.

Kedves, szép szavakkal illetett hölgy,
köszöntést hallgatva, mosolyog édesen.
Szemei, mint csodálatos igazgyöngy,
ragyognak rád, csillogón, fényesen.

Megannyi más szépség, a zöldülő tölgy,
rejtőző völgy, sorolhatom míg gondolod,
számunkra persze mégis legszebb a hölgy,
ki ma várja a csak hozzá szóló mondatot.

Szavaljuk is szépen, mit nem más költ,
közben már látjuk merre jár gondolata.
Későn jön rá az, ki ezzel kevés időt tölt,
hogy Ő, ilyet többször is szívesen hallana.

Megnyugodhat az elalvó jó öreg tölgy,
Hisz fáradt leveleit levetve is pompázik.
ágait nemsokára ismét díszíti a zöld,
kedvenc színű ruháját viselheti sokáig.

Felsóhajthat a hegyek közt búvó völgy,
mert akkor is gyönyörű, ha hótól ázik.
Mindegy hogy színes vagy fehér a föld,
mindig szép, ha melege van, ha fázik.

Mosolytól ragyogjon most minden hölgy,
kiknek szövődik e versem összes mondata,
csillanjon meg az a bizonyos igazi gyöngy,
had gyönyörködjön aki a virágot átadta.

Reméli az, ki szívünkbe melegséget tölt,
szavainkat hallgatja, közben törli gyöngyeit,
hogy a szavaló neki ilyet máskor is költ,
s Ő, arcát csokorba nyomva rejtheti könnyeit.

Legbelül, talán érzi az ünnepelt hölgy
hogy nem csupán a mai napon adjuk át,
sohasem öntözött, mégis mindig zöld,
hódolatunk friss, illatozó, színes virágát.

Vezető fotó: Ivan Jevtic