Helyi hírek 2020. március 29. 08:00

Digitális oktatás – a közös kihívás

Digitális oktatás – a közös kihívás
Március 16-a óta eddig ismeretlen oktatási gyakorlat kezdi bontogatni a szárnyait hazánkban, amely nemcsak a pedagógusoknak jelent óriási kihívást, de komoly feladat elé állítja a diákokat és a szülőket is.

Ugyan a digitális oktatás, illetve az infokommunikációs technológiai (IKT) eszközök használatának térhódítása már egy jó évtizede megfigyelhető a pedagógusi munkában, de a mindennapok gyakorlatát még sok helyen nem ezek uralják. Ezért hatalmas kihívást jelent az új oktatási forma a pedagógusoknak, akiknek egyik napról a másikra kellett merőben új alapokra helyezniük a megszokott tanítási gyakorlatukat.

Az átállás már önmagában óriási falat, ehhez jönnek a nem elhanyagolható tényezők: hogy egy globális fenyegetés árnyékában – vagy talán egyre inkább benne – élünk. A COVID-19 járvány mindannyiunkat félelemmel tölt el, egyfajta krízisként, veszélyhelyzetként éljük meg, és ez a tudat befolyással van a magánéletünkre, munkavégzésünkre, lényegében az egész életvitelünkre. Tehát ha még a megszokott rendben kellene is a munkát végezniük, akkor sem tudnának teljes erőbedobással a tanításra fókuszálni – mint ahogy ezekben a napokban, hetekben senki sem tudja a megszokott koncentrációval végezni a munkáját.

A diákok szintén egy teljesen új szituációban találták magukat: hirtelen nem kell menniük iskolába, amit sokan elsősorban nem a tanulás hiánya miatt sajnálnak, hanem mert ezzel az intézkedéssel az ő megszokott napi rutinjuk is felborult, közösségi életük szinte megszűnt, nem tudnak együtt lenni barátaikkal. Ehelyett egész nap otthon ülnek, és igyekeznek hellyel-közzel részt venni a digitális tanórákon – ami azért, valljuk be őszintén, eleinte egész jó buli volt, hiszen végre elő lehet – sőt kell – venni a telefont, tabletet a tanórán. De aztán jönnek a nehézségek, amikor otthon kellene, maguktól megtanulni mindazt, amit a tanárok óráról órára rájuk zúdítanak.

Most derül ki az, hogy a tanárok személyes odafigyelése egy-egy diákra mennyire segíteni tudja a tanagyag megértését, feldolgozását. A meg nem értés pedig nagyban csökkenti a diákok tanulási motivációját. Az otthon és az iskola összeolvadása szintén zavart okoz a tanulókban – az a szorongás, amelyet az iskolai tanórák okoznak, eddig bent maradt az intézmény falai között, ám most mindez áttevődött a biztonságos otthoni környezetbe. Ahhoz, hogy a két színteret valamennyire szétválasszuk, fontos, hogy legyen egy jól kialakított tanulószoba/-sarok a diákok számára, és a tanulás, az online órákon való részvétel erre a térre korlátozódjon. Így az otthon többi része még mindig tanulásmentes övezet marad.

A szülőkre sem kis terhet hárít ez az újfajta oktatási forma. Sokan most szembesülnek azzal, hogy a gyermeküknek mennyi mindent kellene megtanulni. Addig, amíg a tanulóknak kellett otthon referálni, hogy mi a lecke, vagy a nagyobbak már magukra voltak hagyva a tanulnivalójukkal, úgy tűnt, gyerekjáték az egész iskola.

Most azonban a pedagógusok által küldött tananyag mennyiségét és komolyságát látva sok szülőben valóságos szorongás alakult ki a tanulással szemben. Rá kellett döbbenniük, hogy gyermekük egymaga nem képes ezekkel a feladatokkal megbirkózni, ugyanakkor a szülők sem érzik magukat kompetensnek egy-egy tantárgy követelményeinek a megértetéséhez. Sőt, még ha a szülő a legnagyobb odaadással és hozzáértéssel veti is magát bele gyermeke otthoni tanításába, akkor sem biztos, hogy az eredmény igazolni fogja a befektetett energiákat. És itt nem arról van szó, hogy a szülő nem tud megküzdeni az általános, illetve középiskolás követelményekkel, hanem egyszerűen arról, hogy az ő módszerei merőben mások, mint amikhez gyermeke az évek során hozzászokott.

Minden tanárnak megvan a maga stílusa, és a diákok alkalmazkodnak ahhoz – így ha egy tantárgy esetében megváltozik az oktató személye, az komoly zavart tud okozni a tanulók fejében, és ez kihat a megértésre és teljesítményre is. Valami ehhez hasonló jelenség játszódhat le most is, amikor hirtelen a szülők próbálják pótolni a szaktanárok személyes jelenlétét. És ehhez járul még hozzá, hogy a szülőnek a saját feladatait is el kell látnia. Amennyiben home office-ban dolgozik, eleget kell tennie a munkáltatója elvárásainak, továbbá gondoskodni a családról – főzni, mosni, hiszen azzal, hogy az egész család otthon tölti a napjait, a háztartásbeli teendők is megszaporodtak. És felnőttként is ugyanolyan nehéz a hirtelen megváltozó körülmények között megtalálni a helyes egyensúlyt a munka és a magánélet között.

A digitális oktatás tehát nemcsak a pedagógusok életét borította fel teljes egészében, hanem az oktatási folyamat valamennyi résztvevőjét is. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ki járt ezzel a legrosszabbul, hiszen a maga módján ez a megoldás senkinek sem ideális. Ezért hasznos, ha a szülők és a pedagógusok között jól működik a kommunikáció, mert egymás visszajelzéseinek figyelembe vételével tovább javítható, tökéletesíthető ez a ma még gyerekcipőben járó oktatási gyakorlat. Optimális esetben a szülő és a pedagógus nagyon jól tisztában van a gyermek képességeivel, azzal, hogy mi várható el tőle, ráadásul az otthoni tanulás bevezetésével még inkább partnerekké váltak a nevelési-oktatási folyamatban. Így az egymásnak adott építő jellegű tanácsok, javaslatok nagyban segíteni tudják a pedagógust, hogy munkáját hatékonyabban, gyakorlottabban végezze, és eredményesnek érezze; a szülőt pedig abban, hogy kompetensebbnek érezze magát az oktatási folyamatban. Ha ez az együttműködés a szülők és tanárok között megvalósul, nagyban javítható a diákok tanulási motivációja, és eredményesebb lesz a tanulmányi előmenetele is.

Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ezekben a hetekben az elsődleges fókusz szinte mindannyiunknál a saját és családunk egészségének a megőrzésén van. Ebben a krízishelyzetben az emberek gondolkodása, látóköre beszűkül, hajlamosak vagyunk csak a saját aktuális helyzetünkre, problémáinkra koncentrálni.

De fontos megértenünk, hogy nem csak mi magunk vagyunk új kihívások elé állítva, hanem mindenki más is: a maga élethelyzetében, szakterületén mindenki azzal küzd, hogy alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez, ezért muszáj egy kicsit túllátnunk a saját problémáinkon, megértőnek, toleránsnak lennünk egymással szemben, mert ezzel a hozzáállással saját magunkról is nagy terheket tudunk levenni.

Modok Ágnes
tanácsadó szakpszichológus

 

Kövessen minket a Facebookon is!

Cimkék: Koronavírus