Hazatérnek a gyurgyalagok Félegyházára
Meizl Ferenc kezdeményezésére hamarosan egy olyan kerítést is építenek a fészkelő helyek köré, amely megakadályozza, hogy bárki tönkre tehesse a homokba vájt fészkeket, ugyanakkor az érdeklődők, óvodás és iskolás csoportok is zavartalanul megfigyelhetik a madarak mindennapi életét. Az ott élő szomszéd házak lakó is szívesen fogadják a vendégeket, és gondoskodnak a folyamatos ivóvíz-ellátásukról is.
A gyurgyalag rokonaihoz hasonlóan tarka madár. Tollazata a napfényben ragyogó színeket szór: hasa és mellrésze kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, fekete csőre hegyes és enyhén hajlított. Az öreg madarak középső faroktollai hosszúak. Meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat, folyópartokat kedveli. Szárnyának fesztávolsága 44–49 cm. Tömege 40-65 g. Átlagos testhossza 28 cm. A nemek hasonlóak. A fiatalok összességében véve halványabbak, hátuk és szárnyfedőjük zöldes, szürkésbarnától a piszkos homokszínekig.
Rovarevő specialistták. Többnyire kisebb-nagyobb szitakötőkkel, lepkékkel és sáskákkal táplálkoznak. Társaságkedvelő madarak. Szívesen ülnek akár csoportosan is kiálló ágakon és villanydrótokon. Kiválóan repülnek, de a földön ügyetlenek. Télen akár 2500-10500 km-t is megtesznek délre vonulva, mert táplálkozásukhoz csak ott találnak elegendő rovart. Csak nappal tudnak vonulni, de röptükben is tudnak táplálkozni. Szívesen hallatják hangjukat. Repülés közben leggyakrabban a prürr vagy a krük krük hallható tőlük, különféle variációkban. Riadóhangjuk a pitt-pitt-pitt – írja róluk a Wikipédia.