A XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékezete Kiskunfélegyházán
Magyarországon 1938 májusában tartották a 34. Eucharisztikus Világkongresszust, így a 2021-es esemény a második ilyen alkalom lesz. Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek úgy nyilatkozott, hogy a magyar katolikus egyház számára óriási jelentőséggel bír a kongresszus budapesti megrendezése, „bemutatkozás a világ előtt és nemcsak a világegyház, hanem a civil világ előtt is”.
Az alábbiakban Hajagos Csaba, a Kecskeméti Katona József Múzeum Történeti-Néprajzi Osztály történészének, muzeológusának, kulturális örökségvédelmi szakértőjének publikációját adjuk közre az 1938-as eseményről.
Ha a korabeli sajtót és az írott forrásokat vizsgáljuk, akkor a lokális eseménytörténetet 1936. december 27-éhez kell kötnünk, amikor is Huszár Károly, a Félegyházi Hírlapban közölte a város lakosságával, hogy 1938-ban a magyarság kettős szentévét ünnepli majd az ország, amelynek kiemelt ünnepe lesz a 34. Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten.
Szűk egy évvel később láthatjuk szintén a Félegyházi Hírlap hasábjain, hogy a félegyházi espereskerület papjainak az újplébánián, 1937. október 27-én megtartott papi gyűlése milyen intézkedéseket hozott az Eucharisztikus Szentévre történő lélekgondozás és a hívek felkészítése kapcsán. Az ülés 4. napirendi pontjában szerepelt. „Értekezés az Oltáriszentség témaköréből. Előadja Kovács Ferenc hittanár.” Az 5. napirendi pontban pedig Lantos Lajos kalmár kápolnai hitoktató-lelkész az Oltáriszentségről szóló fejezetet tárgyalta az ülés, különös tekintettel a gyermekek lelkének eucharisztikus nevelésére.
Röviddel ezek után, november 7-én, a Félegyházi Hírlap olyan országos, Kiskunfélegyházára is vonatkozó hírt közölt, amely előre vetítette a rendezvény jelentőségét, egyfelől elvárást is támasztott a pedagógusok irányába. Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter az 1938. évi eucharisztikus kongresszus alkalmából rendkívüli iskolai szünetet engedélyezett, „…mely rendelet szerint a vidéki állami, községi, társulati és egyesületi iskolák az eucharisztikus kongresszus főünnepségének tartama alatt, 1938 május 25—30-ig szünetet tarthatnak, ha a tanárok és tanulók olyan számban akarják felkeresni az ünnepségeket, hogy a tanításnak helyettesítéssel való megtartása nehézségekbe ütközik. Ezekben az iskolákban az év végi időbeosztás nem változik.”
Az év utolsó hónapjában még erősebben jelentkeztek a helyi lapokban azok a felhívások, amelyek a vidéki hívek minél nagyobb számú jelenlétét ösztönözték a budapesti eseményre. Mihalovics Zsigmond kanonok, az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítő főbizottsága igazgatójának 1937. december 26-án, Karácsony másnapján, a Félegyházi Hírlapban megjelent közleményében magyarázta, hogy valójában miért is szükséges a híveknek részt venni az Eucharisztikus Kongresszuson. A Budapest és a vidék között ekkor még fennálló igen éles – idézőjeles – távolság feloldására is szolgált ez a nyilatkozat, amellett a vidéki lakosság lelkületének, mély hitének is elismerése volt Mihalovics kanonok nyilatkozata:
Hősök-tere
Fotó: Fortepan
„Budapest csak egy részét képezi az országnak és a kongresszussal kapcsolatban két szempont elkerülhetetlenül fontos. Az egész magyar népnek, az egész magyar vidéknek részesülnie kell abban a lelki élményben, abban az épülésben, amit a kongresszus jelent. Egyszeri élmény ez és az egész életre szól, mert ki jut abba a helyzetbe, hogy valaha is részt vegyen még egy Eucharisztikus Világkongresszuson, nem is beszélve arról, hogy legalább még egy generációnak kell eltelnie, amíg ismét Magyarország számíthat arra, hogy mi üdvözölhetjük köreinkben a világ katholikusait. A magyar vidék, a magyar nép minél nagyobb résztvevő tömegeit kitárt karokkal várja az egész kongresszus, mert a sok lelki haszon elsősorban azoknak jut osztályrészül, akik a kongresszus házigazdái. És milyen nagy szükségünk van valamennyiünknek arra, hogy elmélyüljünk vallásosságunkban. Azok az erők, amelyek a kereszténység kapuit döngetik, csak akkor nem fognak győzedelmeskedni, ha erős, felvértezett népi kereszténység, népi katolicizmus áll velük szemben, ha népi erők bontakoznak ki és védik meg önmagukat a sátánnak ettől a rohamától. Ezért kell a magyar vidéknek itt lenni, mert Magyarországot elsősorban a magyar vidék jelenti és csak azután Budapest.”
A lélekgondozás fontossága mellett azonban operatív ügyekben (közigazgatás, közlekedés, stb.) is országos szervezést és beavatkozást igényelt a rendezvény, amelynek folyamata 1938. február havában vette kezdetét. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja ugyanis már február 19-én minden járás- és a mai espereskerületbéli település számára rendelet formájában közreadta azokat az intézkedéseket, amelyeket országosan szükségesnek ítéltek a 34. Eucharisztikus Kongresszus sikerének érdekében. Az Esztergomi Szent István Év Előkészítő Bizottsága által megküldött plakátok, szórólapok továbbadása mellett e memorandumban elvárásként fogalmazódott meg a kiskunfélegyházi járás katolikus vallású tisztviselőinek és alkalmazottainak minél nagyobb számú részvétele a kettős jubileumi Szentév eseményein, ezért május 30-ára hivatali szünnapot rendelt el, emellett a budapesti eseményeken résztvevők számára plusz egy munkaszüneti napot biztosított. A részvételi díjról – 1 pengő – szóló csekkszelvényeket is megküldték az egyes települések számára, amelynek befizetését az Eucharisztikus Kongresszus Jegyirodája könyvelt le.
Hősök-tere
Fotó: Császy Alice
A május 24. és május 29. között lezajlott 34. Eucharisztikus Világkongresszushoz kapcsolódó előkészületek és az ebben tapasztalható szigor az egyes kiemelt napi programokon történő részvétel kritériumaiban is megfigyelhető, hiszen az ünnepségsorozat nyitányát jelentő, május 24-i, a Városligeti Iparcsarnokban, a pápai legátus tiszteletére rendezett üdvözlő esten a megjelenés feltételei mellett az un. dresscode-ot is közölték Kiskunfélegyháza városvezetésével. Idézem: „Megjelenés: zsakett, cilinder, hölgyek számára hosszúújjú, dekoltázs nélküli, lehetőleg sötét ruha.”
A városok azonban egyéb, helyben megoldandó feladatokat is kaptak, hiszen a Királyi Magyar Automobil Club kapta meg a kongresszus intézőbizottságától a külföldi automobil forgalom irányításának és felügyelésének feladatát, amely bizony Kiskunfélegyháza városvezetése számára is komoly feladatot rótt. Az elvárások teljesítése érdekében dr. Ring József, a város polgármestere, a Királyi Magyar Automobil Club vezetése által megfogalmazott kéréseket még május 19-én kiszignálta a Magyar Királyi Államrendőrség kiskunfélegyházi kapitányságának, miszerint 1938. május 23-ától május 31-ig a városon áthaladó útvonalakon állandó közrendészeti felügyeletet, szabad forgalom biztosítását, minden útelágazásnál rendőri közeg biztosítását, úttesten keresztülhaladó haszonállatok, szekerek, kerékpárok fokozottabb rendszabályozását és végül, de nem utolsó sorban a kongresszusra érkezett autósok előzékeny irányítását, segítését kérte a közbiztonsági szervektől. Az esetlegesen mégis előforduló balesetekkel kapcsolatos ellátáshoz pedig a Szegedi Mentőegyesület – május 21-étől június 1-jéig a tűzoltólaktanyában – egy mentőállomást állított fel. Érdekesség, hogy Dr. Ring József a városban nagy létszámban tartózkodó diákok által elkövethető csínytevések megakadályozására is felhívta a figyelmet, ugyanis közleményében a következő szerepelt: „Az intézetek növendékeit méltóztassék kioktatni, hogy a városon keresztül vonuló autósokkal szemben legnagyobb előzékenységet tanusítsák, …továbbá a fenti időpontban a kisebb növendékeket szigorúan kérem utasítani, hogy az autókat kővel, parittyával, sárral meg ne dobálják!”
Hősök-tere, főoltár
Fotó: Wikipedia
Az elővigyázatosság és a szinte a legapróbb részletekig menő szervezési kérdések mellett felmerültek olyan, a mai kor számára igen furcsának tűnő szabályozási elemek, mint amely a díszmagyarban történő megjelenés bejelentési kötelezettségére vonatkozott. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja, 1938. május 20-án, tehát néhány nappal a kongresszus előtt hivatalos visszajelzést kért a kiskunfélegyházi járás főjegyzőjétől, egyúttal Kiskunfélegyháza városvezetésétől is, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok közül – díszmagyarban – részt kíván-e valaki az Eucharisztikus Kongresszus május 29-én, 16 órakor kezdődő záró körmenetén, amelyet a Szent István Bazilikától a Hősök teréig rendeztek meg. Az alispán ugyanebben a felhívásában kért állásfoglalást a május 30-án, az Országház téren zajlott ünnepélyes szentmisén történő részvétel kapcsán, amelyet már a Szent Jobb körmenet zárt. A válasz május 24-én meg is született, amelyben a főszolgabíró közölte, mely szerint a kiskunfélegyházi járás területéről – díszmagyarban – egy személy sem vett részt a rendezvényen.
A levéltári iratok és a sajtó hasábjainak a vizsgálata mellett azonban nem mehetünk el az egyházközségek, a Sarlós Boldogasszony és Szent István Templom Plébániahivatal História Domusának áttekintése mellett sem, amelyek szintén kiváló adalékokkal járulnak hozzá az országos esemény lokális történetének kutatásához. Példának okáért a Sarlós Boldogasszony Főplébánia történetének összefoglaló dokumentuma tanúskodik egy olyan eseményről, amelyet a Váci Püspökség területén több helyen is megrendeztek az Eucharisztikus Kongresszusra felkészülés gyanánt. Az un. eucharisztikus nap Kiskunfélegyházán is kiemelt szerepet kapott és Vedres Béla apátplébános leírásának köszönhetően még fotókkal is felidézhető e mély lelkülettel, 1938. május 1-én megrendezett városi esemény.
Széchenyi Lánchíd, díszkivilágítás az Eucharisztikus Világkongresszus alkalmával
Fotó: Fortepan / Major György
Az erre vonatkozó esemény leírását most szó szerint idézem Önöknek:
„Ifjúsági eucharisztikus nap keretében hódolt a város fiatalsága az Oltáriszentség előtt. Szentséges körmenet indult a Kálváriához, ahol tábori mise és közös Szentáldozás volt. Este a nyolcórai harangszó után az Ótemplom előtt az Ifjúsági Egyesületek szabadtéri játéka következett.”
Vedres apátplébános gondolataihoz érdemes idézni a félegyházi Csonkamagyarország című lap tudósítását is:
„Virágfakasztó májusi napsugár önti el az arcokat, amikor százas tömegekben indul az ifjú sereg hitet tenni Krisztus mellett, erőt, kitartást és életcélt kérni az örök Mestertől, a nagy Fényességtől. Győzelmi dalt hozsannáz a madársereg trillája, amikor ezen a napon, — mely egy más szellemű világ örömünnepe volt — mert a kereszt dicsőséges fénye ragyog a jövő nemzedék előtt. Ezzel a jellel indul a harcba a sötétség fejedelme ellen a sereg s nem fog eltérni az életben ettől a fénytől, mely bele vésődik a lélekbe kitörölhetetlenül.”
A kiskunfélegyházi ifjúság 8 napi előkészület után megtartott eucharisztikus napjának menetrendje – amelyre az ülőhelyjegyek előre válthatók voltak az Ó-plébánián, Constantinumban és a Kordában – a következőképpen nézett ki.
Eucharisztikus Világkongresszus emlékérem – 1938
Fotó: Wikipedia
A résztvevők reggel 8 órakor gyülekeztek az Ó-templom előtt és az oltáriszentséges körmenettel kivonultak a Kálváriára, ahol 9 órakor szentmisét celebrált Vedres Béla apátplébános. Ezek után az ifjúság közös felajánló imádsága, majd harsonaszóra a félegyházi ifjúsági díszgyűlése kezdődött. Beszédet mondott Horváth Candid, a budapesti Szent Benedekrendi főgimnázium igazgatója, Stadler Frieda Írónő. Lezárásként a több száz fős tömeg elénekelte a Pápai és a nemzeti himnusz. Az ifjúsági egyesületek szabadtéri játéka után, este 8 órakor a kánonok következtek. Bárdos: Ékes napra... Tóth D.: Alleluja, előttünk az Ur... Énekli a Gazdalegények és Leányok énekkara. 3. Beszédet tartott ifj. dr. Rázel István, az OM1TE ifj. elnöke. 4. Sík S.: Az Eucharisztikus Király. Szavalja: Solymosi Jenő, a Kath. Legényegylet tagja. 5. Hevesi M. Angelica: Az Eucharisztikus Szüzanya. Misztériumjáték. Előadják a Szt. Margit Kongr. és Kath. Legényegylet. 6. Kalderini: Magnificat. Énekli a tanítóképző énekkara. 7. Radványi K.: Magyar erő, magyar akarat szentje. Szavalja: Iványi Imre, a Kér. Alk. Egyesületének tagja. 8. Bálint F.: Boldogasszony Anyánk... Énekli a Constantinum tanitónőképzőjének énekkara. Alatta élőkép. Rendezi a Szt. Margit Kongr. és a Levente Egyesület. 9. Tóhi S.: A mi kenyerünk. Eucharisztikus misztériumjáték. Előadják: KLOSz, OM1TE, Öregcserkészek. ÍÖ. Hódolat a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt. Mozdulatkórus. Bemutatják a Constantinum tanítóképzőjének IV. éves növendékei. 11. Eucharisztikus Kongresszus himnusza.
Az Ótemplom mellett az Újtemplom közösség is előkészületeket folytatott a májusi hónapban. A Boldogságos Szent Szűz tiszteletére mindennap litániát tartottak, amelyet vasár- és ünnepnapokon délután 3 órakor, hétköznapokon – szombaton is – délután 6 órakor rendeztek meg. A Kongresszusra történő szervezett utazás kézbentartására folyamatos hirdetéseket közöltek a szentmiséken túl a sajtó hasábjain is, hiszen szigorú határidőket szabott a kongresszus rendezőbizottsága is. A felhívások között találunk egy, a kongresszusi filléres vonatjegyek megvásárlásának fontosságára utaló emlékeztetőt, mely szerint…. „azokat sürgősen fizessék be, mert május 3-ig a plébánia hivatalnak is be kell fizetni azt előre. A vasúti jegy díja 2 90 P. Ugyanekkor kifizetendő a vasúti utalvány és a kongresszusi tagsági (belépő) jegy díja is, összesen további 2'50 P-t tesz ki. Amennyiben valaki még akar a kongresszusi vonattal felmenni az Eucharisztikus Kongresszusra, úgy az sürgősen jelentkezzék az újplébániai hivatalban s ugyanakkor a vasúti jegy és az utalvány díja azonnal lefizetendő.” Ennek kapcsán a részvételi számokat vizsgálva megállapítható, hogy nagyságrendileg közel 1200 kiskunfélegyházi illetőségű személy vehetett részt az Eucharisztikus Kongresszuson, amelynek mintegy 40 százalékat a diákok tették ki. Itt szükséges kiemelni, hogy a Budapesten megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, Kiskunfélegyházáról, csak a Constantinumból 200-an utaztak fel. Az intézmény énekkarai ugyanis szerepelhettek a több napos rendezvényen. Az ünnepélyre a pápa elküldte legátusát, Pacelli bíborost, aki több programon is személyesen vett részt, például május 25-én a Hősök terén megtartott, ifjúsági fogadó gyűlésen is, ahol több szereplő között a félegyházi lányok is felléptek.
Hősök-tere, háttérben a Szépművészeti Múzeum. A XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus megnyitása, középen kalapban Serédi Jusztinián hercegprímás
Fotó: Fortepan / Új Ember hetilap
Talán az egyik legnagyobb számú utazó félegyházi zarándokot érhetjük tetten a május 28—napon, hiszen ekkor egyszerre mintegy félezer ember szállt fel a kongresszus második időszakára felmenő keresztes gyorsvonatra. Az események pontos ismertetéséhez a Félegyházi Közlöny június 26-i számát hívom segítségül, amelyben a legbensőségesebb félegyházi gondolatokat is ismerhetjük.
Hősök-tere, Eucharisztikus Világkongresszus. Mindszenty József gyóntat
Fotó: Fortepan
„Délután az akkorra felérkezett vidékiek részvételével az ünnepi csarnokban megtartották a második nemzetközi nagygyűlést. Sajnos, ekkorra ismét megnyíltak az egek csatornái és vigasztalanul esett az eső. Szegény félegyházi lányok alaposan megázva érkeztek vissza szálláshelyeikre. Mindenki aggódva gondolt a holnapi napra, amikor a Kongresszus legnagyobb ünnepsége fog lezajlani. De bíztunk a jó Istenben és reméltük a holnapi szép időt.
Krisztina-tér, a Mészáros utca felé nézve, az Eucharisztikus Világkongresszusra készült virágdíszítés
Fotó: Fortepan / Pálfi András
Május 29. Elérkezett a Kongresszus utolsó napja. Verőfényes napsütés fogadta a város korán talpon lévő lakosságát. Már kora reggel megindult a közönség áradata a Hősök-tere felé. Korán keltek a félegyháziak is s alig múlt el hat óra, amikor megindult a nagy menet, megindult a nagy sereg a legátusi mise színhelye felé. Egyik csoport a másikat követte. Festői volt a bányászok több száz főnyi serege a fekete sujtásos bányászruhában, kezükben a mindennapi munkában világító bányászlámpával, élükön a bányászzenekarral. Itt is, ott is feltűnik egy népviseletbe öltözött csapat. Fél 9 felé gyülekezett az előkelőségek díszmagyaros csoportja is. Jöttek a különböző nemzetek képviselői is. A kínaiak bokáig érő fehér selyem ruháikban, a belgák hatalmas zászlóerdejükkel. Ott voltak a megszállott területek magyarjai, az olaszok hatalmas serege, és még sokan, hogy még felsorolni is nehéz lenne egy kis kép keretében.
Hősök-tere
Fotó: Fortepan / Fortepan/Album002
Kilenc órakor megkondult a harang, jelezve, hogy megindult a papság hosszú sora a jáki kápolnától. Alig múlt el 9 óra és a harsona jelek hírül adták, hogy kezdetét vette a legátusi mise, melyet Pacelli Jenő pápai legátus mutatott be a kongresszusi oltárnál. Az oltárt körülvette a bíborosok és püspökök nagy serege. Az oltár körül a Hősök terén és a tómederben majd félmillió ember helyezkedett el. A szentmise alatt háromszáz pap járt körül és áldoztatta meg a több százezer áldozot. Lélekfelemelő volt a hívek áldoztatása. Ott valóban egyek voltak mind a kenyérszegésben, a fehérek és feketék, a sárga kínaiak épp oly áhítattal vették magukhoz a kenyér színében rejtőző Isteni Mestert, Jézus Krisztust, mint a magyar népnek a fiai, akiknek földjéből termett és gyermekeinek erénygyakorlatai által összeszedett búzaszemekből készítették az ostyák előállításához szükséges lisztet. Minden gyermek egy jócselekedetéért egy szép magyar búzaszemet ajánlhatott fel erre a célra. Ott voltak e búzaszemek között a félegyházi gyermekek búzaszemei is, akik hosszú hónapokon át gyűjtötték azokat. Hiszem, hogy az Úr Jézus kedvesen mosolygott ezen gyermekekre és lélekben ép úgy megtámogatta, megáldotta őket, mint annak idején, amikor a földön járt.
Alig ért véget a legátusi mise, amikor néhány percnyi mélységes csend után megszólalt a vatikáni rádió bemondója s jelezte, hogy Krisztus földi helytartója, a pápa a mikrofon előtt van. Lélekzelfojlva hallgatta a félmilliónyi tömeg Őszentségének bizony sokszor el elcsukló hangját, majd hangos szóval felelt a pápa áldására, melyet Őszentsége ugyancsak rádión hallgatott. A latin nyelvű beszédet dr. Meszlényi Zoltán felszentelt püspök tolmácsolta magyar nyelven. A pápai himnusz elhangzása után a legátus pápai áldást adott, majd visszatért a papsággal együtt a jáki kápolnába. A meghatódott tömeg lassan oszladozni kezdett, hogy délután ismét megjelenjen az eucharisztikus körmeneten.
Hősök-tere
Fotó: Fortepan
Forró melegen sütött a nap, amikor ismét gyülekezett a zarándokok serege, hogy tanúja legyen a Kongresszust bezáró szentségi körmenetnek. Délután 3 óra volt, amikor a mintegy húszezer emberből álló körmenet megindult a Hősök tere felé. A Hősök terén ezalatt gyülekeztek azok, akik a menetben nem vettek részt — a menetben ugyanis csak a képviseleteknek biztosítottak helyet. Kb. 4 óra lehetett, amikor a legátus megindult az Oltári- szentséggel a Hősök tere felé. A félmilliót kitevő sereg aggódó szemmel tekintett folyton az ég felé, ahol ismét sűrű fekete fellegek gyülekeztek. Jaj, csak ne essen eső! — hallatszott mindenfelé a sóhajtás. De a jó Isten próbára akarta tenni hitünket és kitartásunkat, mert 4 óra után egy hatalmas és elég sokáig — a szertartás végéig — tartó esőt zúdított a várakozó sereg nyakába. De hála Istennek, a sereg rendületlenül kitartott. Úgyszólván senkisem mozdult a helyéről, hiába zuhogott az eső. Bizony nagyon megázott mindenki. Nemcsak az egyszerű emberek, de elázott az esőtől a sok szép díszmagyar, a püspökök lila selyem ruhái, a bíborosok hosszú uszályai és a drága selyemből készült egyházi ruhák is. A kongresszusi oltártól adott szentségi áldással — az esőre való tekintettel — befejezést nyert a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. A pápai legátus a kongresszust berekesztő beszédét este a rádióban mondotta el.
Mi, akik ott voltunk, úgy éreztük, hogy hitünkben megerősödve tértünk haza. Valóban itt járt közöttünk Krisztus, aki kenyér és bor színében Úr s király a föld felett, hogy eggyé forrasszon békességben minden népet és nemzetet. Vajha megérezné ezt minden nép és nemzet s összeforrna egy krisztusi egységben a legfőbb Pásztornak, a Királyok királyának aklába, hogy beteljesedjék a krisztusi parancs: legyen egy akol és legyen egy pásztor.
Hősök-tere, Eucharisztikus Világkongresszus. Kislányok matyó népviseletben
Fotó: Fortepan
Én ezekkel a gondolatokkal köszönöm meg megtisztelő figyelmüket és bízom benne, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszus, szeptember 5-e és 12-e között hasonló lelki élményeket, Isten közelségét, a történelmi Magyarország szórvány magyarságának együttes találkozását és a Világ kereszténységének összekapaszkodását fogja elhozni Budapestre!
Regisztrálni és jelentkezni ezekre az eseményekre a következő linken lehet ma (augusztus 29.) éjfélig:
https://www.iec2020.hu/hu/regisztracio
További fontos híreket itt talál.
A világkongresszus részletes programja itt olvasható.
Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint végigmenni azon az úton, amit elődeink 1938-ban kitapostak számunkra.
Hajagos Csaba
osztályvezető
történész, muzeológus
kulturális örökségvédelmi szakértő
Kecskeméti Katona József Múzeum
Történeti-Néprajzi Osztály
Nemzeti Emlékezet Bizottsága, kutató
MTA BTK Vidéktörténeti kutatócsoport, kutató
