Titkok a levéltárból – A kétszáz éves Hattyúház történetéből
1817-ben a „Csap Szék” a városháza épületében volt. A tanács úgy határozott, hogy új kocsmát építtet úgy, hogy mellette legyen helye két mészárszéknek is. A város elöljárósága pályázatot írt ki az épület tervezésére. Noha több terv is készült, az építési hivatal a terveket nem tartotta megfelelőnek, ezért saját tervező mérnökével, Mayerhoffer Jánossal újat készíttetett. Ez került a városhoz az építési engedéllyel együtt 1819 áprilisában. Az épület a következő esztendőben elkészült. Kivitelezési munkáit Fischer Ágoston kőművesmester és Novák Gergely ácsmester végezte, az asztalosmunkát Hegedűs György vállalta.
A vendégfogadó árkádos folyosóival, párkányos oszlopaival, homlokzatán a fehér hattyút ábrázoló kocsmacégérrel a város főterének dísze lett, s ma már az egyetlen meglévő klasszicista épülete Félegyházának. A Hattyúház nagyobb részét a vendéglő helyiségei, nagy táncterme és a kocsma bérlőjének lakása foglalta el. Az Ótemplom felőli részénél volt a „Szeglet Mészárszék”, e mellett a húsoskamra. A helyiségekhez tartozott „Vágó Híd” és „Akol” is. Az épület része volt még a belső udvar, a „Hattyúkert”. Az épületen több átépítést hajtottak végre, 1858-ban a város sajnos stílusrontó átalakítást engedélyezett: beépítették a tornácát.
A Hattyúház elsősorban üzleti célokat szolgált, boltoknak, kocsmáknak adott helyet, de működött benne temetkezési vállalat, vagy pedagógus szakszervezet is. A 20. században kétszer is le akarták bontani. 1950-ben műemlékké nyilvánították az épületet. 1952 végén került egy részébe a mai könyvtár elődje, a Népkönyvtár, amely 1957-ben vette fel Petőfi Sándor nevét.
Az ötvenes évek elejére a Hattyúház állaga teljesen leromlott. Hosszú idő után, 1965-re készült el a renoválás. 2008-ban állami címzett támogatásnak és a város anyagi hozzájárulásának köszönhetően teljesen felújították. Ma a Hattyúház – könyvtári funkciója mellett – képzőművészeti kiállítások, irodalmi estek, könyvbemutatók otthona, amely rendezvényeivel méltón őrzi irodalomtörténeti jelentősége szellemét.
Fekete Beatrix
Fotó: Kiskunfélegyházi Levéltár és Buknicz István gyűjteménye
