A magyar dal diadalútja – Solti Károlyra emlékezünk
Emlékezzünk Solti Károlyra, városunk szülöttjére, a magyar nótaéneklés koronázatlan királyára. A félegyházi népdalok, népies műdalok, a magyarnóta előadásának országos reprezentánsa 1910. április 27-én született Kiskunfélegyházán, Saiber Károly néven. Édesapja ismert asztalosmester, a Petőfi Daloskör meghatározó énekese volt. Fia is kitanulta tőle az asztalosmesterséget, azonban az éneklés jobban vonzotta. Csiszolta hangját, állandóan énekelt, fütyörészett. Zongorázott, dobolt az iskola zenekarában, templomi kórusban énekelt.
Próbaéneklésen volt a rádióban, majd Salgótarjánban tagja lett az acélgyárban működő színjátszó csoportnak, dalárdának, tánczenekarnak, mindez jó gyakorlótérnek bizonyult. 1940-ben a Zenekadémián tartott nótaénekes-kutató versenyen első helyezést ért el. Nem sokkal később már szerződést kapott Budapestre, s ezzel elindult zenei pályája. Egymás után következtek a fellépései a kávéházakban, s rendszeressé váltak a rádiófelvételek: nóta, operett, műdal, népdalok, operaáriák tanúsítják tiszta művészetét, tehetségét.
Közben tanult a Zeneakadémián, ekkor változtatta meg nevét Saiberrről Soltira, mert mint mondta a professzora, Molnár Imre: „magyar nótához magyar név kell.” 1946 és 1953 között kis híján kettétört felfelé ívelő nótaénekesi pályája, mert nem volt hajlandó mozgalmi dalokat énekelni. Ezért hosszú ideig csak vendéglátóhelyeken énekelhetett.
A tiltás lejárta után bejárta az ország minden táját, majd Európa országait. Legnagyobb sikereit a tengerentúli magyar között aratta. Ő lett a magyar dal, a magyarnóta utazó nagykövete, mintegy kapocs az itthoni és a világon szétszóródott magyarság között. Vitte az óhaza szeretetét, mint a 19. században Reményi Ede hegedűvirtuóz. Megbecsülést szerzett mindenütt hazánknak.
Mindemellett ezer szállal kötődött szülővárosához, gyakran látogatott haza, szívesen adott dalesteket is az Aranypáva Étteremben, a Rózsakertben, a Csillag Vendéglőben, a Tiszti Klubban. Nagy rajongó tábora volt a városban.
Elsősorban, mint nótaénekes ért el sikereket, de szívesen énekelt egyéb műfajban is. Erre egy példa: 1950. február 13-án a Kapus Béla által alapított és vezetett Ifjúsági Vegyeskar első nyilvános hangversenyének ő volt a vendégművésze: a népdalok mellett operaáriát is énekelt.
Élete szinte utolsó napjáig fellépett. 1990-es éve elején már betegen, de még tengeren túli turnén vett részt, tizenkettedik alkalommal, óriási sikerrel. A turnét még befejezte, de néhány hónap múlva jött a szomorú hír haláláról, éppen 80. születésnapján, szerető társa, Pintér Györgyi szeretetétől övezve.
A Farkasréti temető művészparcellájában nyugszik.
A rádióban, TV-ben őrzött felvételek, CD-k, a nótakedvelő emberek emlékezete őrzi sajátosan egyedi, szárnyaló bariton hangját, érzelemgazdag, kifejező éneklését. Zenei intelligenciája példaértékű. 2010 óta városunk díszpolgára, ami a magyar zene terjesztésének, a külhoni magyarokkal és a szülővárosával való kapcsolatának méltó elismerése.
Köszönjük Pintér Györgyinek a szintén kiváló nótaénekesnek, Solti Károly özvegyének, ahogy ápolja férje emlékét és tartja a kapcsolatot a szülővárossal.
Tisztelettel, kegyelettel őrizzük a 110 éve született és 30 éve meghalt kiváló, nívódíjas művész, Solti Károly emlékét.
Kapus Béláné
