Válságban a magyar zeneipar (is)
– Nagyjából 3 hete nyomta meg a világ a pause gombot. Nagyjából 3 hét elég volt ahhoz, hogy felfogjam, hogy mi a fene történik. Nyomasztó ez a kilátástalanság, mert az ember hajlamos arra, hogy a biztonságérzetét ahhoz kösse, hogy kontrollálni tudja-e az eseményeket” – mesélte a fidelio.hu-nak Simon Bálint, az Ivan and The Parazol dobosa.
– Ez most egy igazán kiadós és üdítő atyai pofon a természettől, hogy ébresztő van. De azt hiszem, hogy meg kell látni ebben a lehetőséget. Hogy ez most nem egy pause gomb, hanem reset, azaz újrakezdés. És ez még akár üdítően is hathat. Zenészként is ugyanolyan monoton tud lenni az élet, mint gyári rakodómunkásként, vagy könyvelőként. Buszba be, zötykölődés, érkezés, beállás, koncertezés, buszba be, hazaérkezés. Ami most történik, lehetőség arra, hogy kérdéseket tegyünk fel magunknak. Jó ez így? Szeretem ezt így? Jó az, hogy ennyire kiszolgáltatottak vagyunk?
Szabó Benedek, a Galaxisok frontembere sporthasonlattal értelmezi a szorongató helyzetet: – Jürgen Klopp, a Liverpool edzője mondta a napokban, hogy most egyáltalán nem számít a foci. Pedig a csapata vezeti az angol bajnokságot, amit lehet, hogy éppen a koronavírus miatt nem fog megnyerni. És igaza van. Én ugyanezt gondolom a koncertezésről. Persze, kényelmetlen, hogy elmarad a tavaszi turnénk, természetesen anyagilag is komoly érvágás, igen, szomorú lesz, ha a nyári fesztiválokat sem tartják meg – de egyszerűen nem tudok úgy csinálni, mintha ez most fontos lenne.
– Sok minden ugyanaz, mint eddig, sőt: kicsit többet gyakorlok, írok, kicsit több interjút adok, csak épp a lényeg veszett el, a fellépés – ezt már Csorba Lóránt, a Lóci Játszik frontembere mondja. – Néha a rossz minőségű kényszerkoncertek láttán azon morfondírozok, hogy a tótágast állva balalajkázást gyúrjam-e ki, vagy várjam meg, amíg lesz egy normális ötletem valami olyanra, ami zene is, net is, interaktív is, és a srácokkal együtt tudjuk csinálni. Tényleg olyan érzés, mintha most mindenki újra az első koncertjét adná, ingyé, bénázva, és rossz technikai körülmények között – teszi hozzá nem kevés malíciával.
Alkotni persze járványközegben is lehet.
Szabó Benedek szerint „a dalszerzés, a hangszerelés, a gyakorlás segít elviselni a bezártságot, össze lehet rakni a régóta tervezett projekteket, meg lehet jelentetni az itthon felvett számokat, aztán valamikor majd koncertezni is el lehet kezdeni”.
Lóci Játszik koncert (Forrás: A Lóci Játszik Facebook-oldala)
Ahogy felfedezni is ér. Dömötör Endre zenei újságíró azt meséli, ő arra használja ki a hirtelen rászakadt időt, hogy meghallgassa azokat a lemezeket, amiket eddig nem tudott – és mindig talál valami rejtett kincset. – Most ugyan mindannyian fejbekólintott állapotban vagyunk, ám mindeközben ez egy olyan időszak, hogy bátran fejest ugorhatunk a bő hatvanéves rocktörténelembe. Most van időnk felfedezni és merjünk is bátran kalandozni – mondja, de azt is hozzáteszi, a zenei sajtó eddig is a tápláléklánc végén állt, s most ez még inkább látszik.
A leginkább Csík zenekarból ismert Szabó Attila arról beszél, hogy a dalszerzés most sem áll meg.
– Új dalok készülnek. A felvett demókat átküldjük egymásnak és ezek megbeszélése folyik egymás között. Hetente egyszer van egy közös megbeszélés, amikor mindenki ott van a gép előtt - akkor tudunk olyan dolgokban is dönteni, amihez az egész zenekar szükséges. Már megvannak az elkövetkező évad tervei, reméljük mielőbb hozzá tudunk kezdeni.
Ahogy más hazai és külföldi zeneipari szereplők is, felveti az online bevételek méltányosabb elosztásának kérdését.
– Eddig azért léptek túl ezen a muzsikusok, mert a koncertezésből meg tudtak élni, de most pontosan ez látszik bedőlni. Rengeteg próbálkozás volt már, de úgy látom, ha uniós- vagy állami segítség vagy –rendelkezés nem érkezik ez ügyben, akkor a nagy szolgáltatók nem fognak maguktól profitot átengedni – mondja Szabó Attila, aki azt is hozzáteszi, fontosnak gondolja, hogy az állami segítség ezt az iparágat se kerülje el.
A Csík Zenekar koncertje (Forrás: Wikipedia)
A koronavírus-járvány persze nem csak a zenészek, hanem a zeneipar más szereplői számára is súlyos kihívás. Böhm Gábor programszervező kiemeli, hogy ez az iparág (a szórakoztatóipar, könnyűzene, élőzenés rendezvények) a legelsők között omlott össze a járvány kitörésekor, és jó eséllyel az egyik utolsó lesz, ami talpra áll, miután elvonult a fenyegetés.
– A gyors összeomlás oka kézenfekvő: rendezvényekből élünk, azok megtartása pedig most tilos és könnyen beláthatóan veszélyes. A járvány utáni időszakban pedig kevés kivételtől eltekintve vélhetően nem a szórakozás lesz az első és legfontosabb igény, amit az emberek ki akarnak majd elégíteni, hanem a visszailleszkedés a megváltozott körülmények közé és egzisztenciális problémáik kezelése. Tegyük oda emellé azt is, hogy a zeneipar legtöbbször egész embert kíván, a szereplők döntő többsége egyik napról a másikra, egyik rendezvénytől a másikig él, nem jellemző a tartalékok felhalmozása vagy a többlábon állás, rengetegen találták magukat váratlanul vákuumban. Sokan, főleg a kiszolgáltatottabb anyagi helyzetben lévők – jellemzően a kiszolgálószemélyzet: technikusok, roadok, sofőrök, turnémenedzserek – azonnal túlélőmódba váltottak, és feladva a komfortzónáikat, egyéb megélhetés után néztek – meséli.
A zenekarok, előadók, fellépők most alternatív megoldásokkal kísérleteznek, hogyan lehet a rendkívüli körülmények közé legalább részben átmenteni korábbi tevékenységüket.
Van, aki az interneten keresztül tart hangszeres képzést, vannak, akik otthoni koncertek streamelésével kísérleteznek, megint mások klipeket forgatnak egyszerűbb, otthoni eszközökkel. – Ez művészileg és technikailag amúgy szerintem izgalmas, határokat feszegető, kreatív, kicsiny pozitív hozadék a sok nagy negatív mellett. Abban bízom, hogy az új körülmények között is megtalálják a módját, hogy szórakoztassanak, hogy eljussanak a közönségükhöz, talán még bevételhez is juthatnak vele előbb-utóbb – teszi hozzá Böhm.
Nehéz helyzetbe kerültek az iparág nagyobb játékosai, a klub- és fesztiváltulajdonosok is. Biczó Andrea, a Budapest Park kommunikációs munkatársa is arról mesél, hogy a járvány mindent átrajzolt: – A Budapest Park életében ez a márciusi-áprilisi időszak mindig a legmozgalmasabb és legizgalmasabb. Ilyenkor szoktunk a téli kis kuckónkból a Parkban lévő konténerirodánkba költözni, és nap mint nap figyelemmel kísérjük azt, ahogy épül-szépül, felkerül az új arculat, majd szépen lassan élettel telik meg a hely. Ez most nem így van. Egymástól távol, otthon töltjük a mindennapokat már egy ideje, és fogalmunk sincs, mikor láthatjuk az önfeledten bulizó tömegeket, akikért egyébként egész évben dolgozunk. PR-osként az én feladatköreim is hamar megváltoztak – most ahelyett, hogy tömegével kapnám a sajtóakkreditációs kérelmeket és izgatottan készülnék a nyitó sajtótájékoztatónkra, sok esetben válságkommunikáció teszi ki a mindennapjaimat.
– Ugyanígy kerültek sakk-matt-helyzetbe a kisebb klubok is. A kezdeti sokk után az első lépés a kármentés volt. A lejáró szavatosságú termékek visszaváltása, programok átszervezése, jegyvisszaváltás kidolgozása – meséli Kovács Attila, aki több soproni klubot is üzemeltet, a Hangár Music Gardent, a Búgócsiga Akusztik Gardent, a Deep Music Pubot és a VOLT Cafe-t.
– A legfontosabb kérdés, hogy a főbérlőkkel meg tudjunk egyezni a bérleti díj átütemezésében, csökkentésében, elengedésében. Ez most is folyamatban van. Ahol már előrehaladottak ezek a tárgyalások, ott nekiálltunk felújításoknak, olyan dolgoknak, amikre a nagy rohanásban nem jutott idő. A legrosszabb az, hogy senki nem tudja, meddig tart ez az őrület. Nagyon nem mindegy, hogy 1-2 hónapról vagy többről beszélünk. Az első esetben kihúzzuk, és változatlan munkaerőlétszámmal tudunk újra nyitni, a második túlélésére nincs esélyünk külső segítség nélkül – mondja Kovács.
Freddie Mercury Night a Budapest Parkban, 2019-ben (Forrás: Budapest Park)
Értelemszerűen, ahogy a zenészek és a klubok, úgy a zenekari menedzsmentek sem jutnak bevételekhez ebben az időszakban. Tóth Gergő, akit Blind Myself metálzenekar énekeseként is ismerhetünk, de ez esetben a többek közt a Wellhello útját is egyengető Supermanagement társtulajdonosaként kérdeztünk, azt mondja, az első sokkon viszonylag gyorsan túltettük magukat. – Folyamatosan követtük és követjük a híreket, az első pillanattól fogva komolyan vettük a fenyegetést. Mi már például előbb meghoztuk volna a döntést a tömeges rendezvények leállításáról is, miután képben voltunk a külföldi járványterjedési mutatókkal. A cégben szinte azonnal meghoztuk a legfontosabb megszorításokat, átálltunk túlélő üzemmódra. Már majdnem négy hete home office-olunk. Zenekarainkkal folyamatos, napi kapcsolatban vagyunk továbbra is, közösen próbáljuk megoldani az új helyzetet. Élő beszélgetős videók készültek, koncerteket adtak online, minden csapatban gőzerővel dolgoznak új megjelenéseken, ami legalább a digitális bevételeiket, bevételeinket erősítheti valamelyest.
A menedzsmenttel lelkileg és stratégiailag úgy készülünk, hogy akár 2021 áprilisa előtt sem biztos, hogy koncerteket tarthatunk. Ez a prognózis lehet, hogy ijesztőnek tűnik, de muszáj, hogy két lábbal álljunk a realitások talaján.
Kovács Ákos Dadan menedzser, a Gold Record munkatársa szerint: – A hétköznapi munkát, ha korábban irodában dolgoztál, nem olyan könnyű varázsütésre home office-ból tolni, különösen, ha három gyerek mellett próbálod. Szép fokozatosan azért sikerült kialakítani a napi rutint, távmegbeszélésekkel. Abszurd, mert többek közt azon dolgozunk, hogy a lemondott, jobb esetben más dátumra átkötött koncerteket kezeljük, dokumentáljuk és be kell látnunk, hogy se magunkat se az informatikai rendszerünket nem erre „képeztük ki”. És kellemetlen azért, mert ennek a munkának nem nagyon van gyümölcse. Jó ugyanakkor, hogy olyan alapvető változásokat hozhat egy ilyen krízishelyzet, amely képes megsokszorozni a kreatív energiákat, és ebből olyan, a zeneipart alapvetően megújító megoldások születhetnek, amelyeket most mi teremthetünk meg.
Vezető fotó: Public Domain Pictures
