Nem halványul kiképzett űrhajósunk emléke
Dr. Magyari Béla különleges helyet foglal el a kiskunfélegyháziak szívében, hiszen itt született, innen indult és a város díszpolgára lett. Gyakran visszajárt szülővárosába, és halálhíre mindenkit megdöbbentett.
1949. augusztus 8-án született Kiskunfélegyházán. Édesapja, Magyari Béla, az akkori Tanítóképző Intézet, majd a Petőfi Sándor Gimnázium Diákotthonában dolgozott hivatalsegédként, nyugdíjba vonulásáig. Gyermekkorát a tanítóképző udvarán lévő szolgálati lakásban és az iskola udvarán töltötte el. A nagyobb diákokkal, „kistanító-bácsikkal” való játék, sportolás adta meg az alapját annak a fizikai felkészültségnek és kitartásnak, ami későbbi életében céljai elérését segítette. Magától értetődően az általános iskola első két osztályát helyben, a tanítóképző gyakorló iskolájában végezte el, majd annak megszűnése után a Petőfi Sándor Általános Iskolában tanult tovább. A Móra Ferenc Gimnáziumban érettségizett, 1967-ben.
Gimnáziumi évei alatt kezdte el a vitorlázórepülést, és ekkor határozta el, hogy vadászpilóta lesz. 1966-ban a Kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló Kutató Intézetben „alkalmas” orvosi minősítést kapott, és megkezdhette a motorosrepülő-kiképzést Békéscsabán. Érettségi után felvételt nyert a Kilián György Repülő-műszaki Főiskolára, Szolnokra.
1967 és 1969 között Szolnokon, a főiskolán L 29-es sugárhajtású gyakorló repülőgépen kapott kiképzést. 1969 és 1972 között, a krasznodári Repülő Főiskola növendékeként, MIG-17 és MIG-21 típusú harci repülőgépeken repült. A sikeres államvizsga után, 1972-ben avatták repülő hadnaggyá. Első szolgálati helye Pápán volt, ahol 1977-ben első osztályú vadászrepülőgép-vezető lett.
1977 tavaszán érkezett a felhívás: jelentkezni lehet űrhajós kiválogatásra. Ő lett az egyik szerencsés jelölt, 1978 márciusában Farkas Bertalannal és családjaikkal együtt utaztak ki a Szovjetunióba, az űrhajósok felkészülési helyére, Csillagvárosba.
A kiképzés során parancsnoka Vlagyimir Dzsanibekov volt, akivel együtt készültek fel az űrrepülésre. Bár nem rájuk esett a választás, 1980. május 26-án – amikor Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov elindult a világűrbe – társával együtt mind fizikailag, mind szellemileg ő is készen állt az űrrepülés végrehajtására. 1980-ban, hazatérésük után, megkapta a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét, valamint a Magyar Népköztársaság Űrhajósa kitüntető címet.
1981 és 1986 között nappali tagozaton elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karát. 1994-ben védte meg doktori értekezését a Miskolci Egyetemen űranyag technológiából.
2001-ig különböző katonai beosztásokat töltött be, majd ezredesként nyugdíjazták. A Magyar Űrkutatási Iroda vezető főtanácsosaként dolgozott tovább 2006 augusztusáig. 2002 és 2006 között a Magyar Asztronautikai Társaság elnöke volt. Fontos feladatának tartotta a fiatalok érdeklődésének felkeltését az űrkutatással kapcsolatosan.
Négy gyermeke van: Gréta, Lilla, Gábor, Dóra. 1980. november 23-a óta Kiskunfélegyháza Város Díszpolgára. Hosszan tartó betegség után hunyt el 68 éves korában.
A Kiskun Múzeumban állandó kiállítás őrzi munkásságának emlékeit. A tárlat megnyitóján Farkas Bertalan, űrhajós társára visszaemlékezve elmondta, hogy 16 éves koruk óta ismerték egymást, barátságuk az utolsó pillanatig kitartott. Mindkettőjüknek fantasztikus élmény volt, hogy bekerültek Csillagvárosba, az oroszországi űrhajós kiképzőközpontba. Együtt tanultak, együtt repültek, de azt mindketten tudták, hogy az űrbe már csak egyikük juthat fel. – Annak ellenére, hogy engem választottak, a barátságunk örökre megmaradt. Éppen ezért a világűrből visszahozott kapszulákat nagy tisztelettel ajándékoztam neki – tette hozzá.
