Hogyan őrizhetőek meg a munkahelyek a járvány alatt?
A legfrissebb kormányrendeletek egy része azt szabályozza, hogyan igényelhető állami forrás a munkabérek kifizetéséhez. A csökkentett munkaidős foglalkoztatás, illetve a kutató-fejlesztő állások támogatásának célja, hogy megmaradjanak a munkahelyek és a munkavállalók is a bérükhöz jussanak a válsághelyzet idején.
Ezeket a támogatásokat az összes érintett munkavállaló esetében egyszerre kell kérelmezni, ami a nagyobb létszámú cégek esetében alapos előzetes tervezést igényel. Az időzítést jól kell megválasztani, mert a cég gazdasági helyzetének későbbi romlása esetén a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó munkavállalók utáni támogatást további munkavállalókra már nem lehet igényelni, míg a csökkenttett munkaidőhöz kapcsolódó támogatást csak a támogatási időszak és a létszámtartási időszak leteltét követő egy hónap elteltével lehet (amennyiben még fennáll a támogatás igénybevételének lehetősége). A támogatásokat a munkaadó ugyanakkor nem csak a veszélyhelyzet időtartama alatt, hanem annak megszűnését követő egy hónapon belül is kérelmezheti, így alkalmas lehet a válság elhúzódó hatásainak kezelésére is.
A rendelet tételesen nem határozza meg, mely esetekben, milyen gazdasági helyzetben lévő munkáltató részére adhatóak a támogatások, így ez kormányzati megfontolástól függhet.
Csökkentett munkaidő, teljes munkabérrel
Az új rendelkezések alapján az állam köztehermentes támogatást nyújthat annak érdekében, hogy a munkavállalók csökkentett munkaidős foglalkoztatás mellett is hozzájussanak a teljes bérükhöz és a munkáltatók az elbocsátás helyett megtarthassák a munkaerőt.
A támogatás legfeljebb három hónapra szól, ami elegendő lehet arra, hogy a járványhelyzet kezdeti legnehezebb szakaszát átvészelje a munkáltató, cserébe vállalnia kell a teljes munkavállalói létszám megtartását a támogatás idejére és további egy hónapra.
Az állami hozzájárulás mértéke a veszélyhelyzet kihirdetésekori havi nettó távolléti díj – azaz az alapbér, teljesítménybér és bérpótlékok alapján számítandó összeg – harminc, negyven vagy ötven százalékban kieső munkaidőre járó arányos részének hetven százaléka. Célszerű a támogatást igénybe vevő munkáltatóknak a munkaidőt ilyen arányban csökkenteni, hiszen ettől eltérő mértékű változás esetére az új szabály nem tartalmaz konkrét rendelkezést, és a támogatás mértéke bizonytalan lehet. A támogatás havi összegének meghatározásakor a maximálisan figyelembe vehető távolléti díj legfeljebb a nettó minimálbér kétszerese. Ezzel kapcsolatban többekben kérdésként merült fel, hogy csak azon munkavállalók esetén vehető-e igénybe a támogatás, aki távolléti díja nem haladja meg ezt az összeget. Vélhetőleg a helyes értelmezés az, hogy a támogatás járhat az ennél magasabb keresetűeknél is, csak számítási alapjának ez a maximuma.
A támogatás a munkáltató és a munkavállaló együttes kérelmére adható. A csökkentett munkaidő és bér tehát egyoldalúan nem rendelhető el a munkáltató által, annak feltételeiben a munkavállalókkal meg kell állapodni.
A csökkentett munkaidőn túl egyéni fejlesztési időben is meg kell egyezni, melynek mértéke a kiesett munkaidő 30%-a. Ezen időszak alatt a munkavállalónak rendelkezésre kell állnia, a munkáltatónak pedig munkabért kell fizetnie. A rendelet szövege alapján nem egyértelmű, hogy a munkavállaló a csökkentett munkaidő 30%-ban nem köteles munkát végezni, hanem képzésre kötelezhető vagy ez a 30%-os rendelkezésre állási időszak a csökkentett munkaidőn felül értendő; de a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapján ma megjelent Tájékoztató alapján az utóbbi értelmezés a helyes. A rendelet nem határozza meg, hogy a munkavállalónak részt is kell-e vennie képzésben, illetve milyen képzésre kötelezhető, ez a lehetőség a munkáltató igényétől, illetve a felek megállapodásától függhet. A munkáltatónak vállalnia kell, hogy a támogatással együtt a munkabér összege a támogatás időtartama alatt eléri a munkavállaló távolléti díját, így a fejlesztési időre a munkáltatónak ugyanazt a bért kell fizetnie, mint amit a munkában töltött időre fizet. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben a munkavállaló munkabére a minimálbér kétszeresénél magasabb, ebben az esetben a munkáltatónak kell kipótolnia az állami támogatás által nem fedezett részt, hogy a munkavállaló a támogatási időszak alatt is az eredeti távolléti díjának megfelelő összeghez jusson, amely esetben a munkáltató fizetési kötelezettsége a fejlesztési időszak alatt meghaladja a 30%-ot.
A támogatáshoz a munkaadónak be kell mutatnia, hogy a csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatás gazdasági indoka a veszélyhelyzettel közvetlen és szoros összefüggésben áll. Alá kell támasztania azt is, hogy a munkavállalók megtartása nemzetgazdasági érdek. A jogszabály nem definiálja, hogy mi minősül nemzetgazdasági érdeknek és így az a támogatást odaítélő kormányzati megfontolástól függhet.
Fontos szem előtt tartani, hogy a támogatás ideje alatt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés nem rendelhető el a támogatott munkavállalók számára. Tehát a válság kapcsán kialakuló esetleges hektikus üzletmenetben egy váratlanul bejövő nagyobb munka ellátását túlóra nélkül kell megoldani.
Támogatás a kutató-fejlesztő munkavállalók foglalkoztatásához
A kihirdetett rendelet szerint az állam a veszélyhelyzettel összefüggő gazdasági okból támogatást nyújt a kutató-fejlesztőt foglalkoztató munkáltató számára. A rendelet nem tartalmazza kifejezetten, de nyilvánvalóan a kormányzati szándék a kutató-fejlesztő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók megtartásához való segítségnyújtás és azt az ezzel kapcsolatos nehézségekkel küzdő vállalkozások igényelhetik.
A támogatás időtartama ez esetben is legfeljebb három hónap, és a támogatás havi összege legfeljebb 318 920 forint, illetve 670 000 bruttó bér alatt annak arányos része. A munkáltatónak vállalnia kell, hogy a munkavállalót legalább a támogatás időtartamával megegyezően a munkabér csökkentése nélkül tovább foglalkoztatja, valamint azt is, hogy megtartja korábbi munkavállalói létszámát is.
Egyoldalúan elrendelhető hosszabb munkaidőkeret – hogyan lehet megoldás?
A munkáltatók a veszélyhelyzet fennállása alatt egyoldalúan – akár a kollektív szerződéssel szemben – az eddigi maximális négy, illetve hathónapos munkaidőkeret helyett akár huszonnégy havi munkaidőkeretet is elrendelhetnek. Így ahol a járvány miatt jelentősen lecsökkent vagy leállt a működés, a dolgozók kényszerű elbocsátása helyett a munkáltatók átszervezhetik a munkaidő felhasználását és ezzel fenn tudják tartani a foglalkoztatást. A munkavállalókat a jelenlegi leálláskor vagy csökkentett működéskor pihenőidőre vagy csökkentett munkaidőre osztják be, és amikor újraindul vagy felpörög a működés, akkor hosszabb idő áll rendelkezésre a ki nem használt munkaidő felhasználására. A munkavállalóknak így megmaradhat a munkahelye és eredeti bére is.
A munkáltatók részéről figyelembe kell venni, a munkavállalók felé pedig fontos garanciális szabály, hogy a hosszabb munkaidőkeret esetén is pihenőidőre és maximális munkaidőre vonatkozó szabályokat be kell tartani.
