Körkérdés: Gondoskodás, támogatás, összetartás
Bakró Nagy Attila (46)
– Azt vallom, hogy mindenki segítse a hozzátartozóit, ismerőseit, családtagjait, ha tudja és van rá ideje, módja. A szüleimnek egy hónapja én és a család vásárolunk be, ők szinte ki sem teszik a lábukat otthonról. Hozzátenném, hogy egy kicsit túlzásnak tartom a vírus okozta gazdasági leállást, de alkalmazkodni kell. A segítség nálunk nem okoz problémát. Ha boltba megyek, akkor megkérdezem a szülőket, hogy szükségük van-e valamire. Kis odafigyeléssel és előregondolkodással kivitelezhető minden.
Zsinkó Vilmos (40)
– Édesanyám Gyulán lakik, így a nagy távolság miatt sajnos nem tudok neki segíteni, és elővigyázatosságból a személyes találkozás is korlátozottan lehetséges. Szerencsére még van munkahelyem, így kevésbé tudok segíteni másnak, de nem is tudok olyanról a környezetemben, aki igényelné ezt.
Gémes Brigitta (41)
– Szerencsére nincs olyan idősebb nálunk a családban, akiről gondoskodni kellene. Próbálunk csak oda menni, ahová tényleg szükséges. Azt látom, hogy sokan viselnek maszkot. Vigyázzunk egymásra és csak munkába, vagy vásárolni menjünk ki, vagy ha nagyon szükséges dolgot kell elintézni.
Katonáné Rozmán Dóra (38) (Gátér)
– A nagymamámnak és az anyósomnak a mindennapjaiban segédkezek a család többi tagjával együtt. Anyósom, Terike néni 83 éves lesz, teljes mértékben elfogadta a korlátozásokat, bár nem volt neki könnyű. Egyébként nagyon aktív életet él, nyugdíjas klub és a kártyaklub tagja Gátéron. Ő azóta nem hagyta el a házát, a család segíti mindenben: bevásárolunk, piacra járunk, gyógyszereket váltunk ki. Nagyon fontosnak tartjuk a mindennapi kommunikációt, mindig időt szakítunk a beszélgetésre. Terike néni családi házban él. A kert, főzés, a jószágokkal való elfoglaltság kitölti a napját.
Kovács Gyula (60)
– Segítségre szoruló személyeket ugyan nem ismerek, de sok idősebb ember van, akinek családi támasz nélkül kell átvészelnie ezeket a nehéz heteket. Az általam ismert önkormányzati képviselők próbálják körzetükben felderíteni a rászoruló személyeket. Ez egy nagyon jó és praktikus dolog, hiszen a körzet lakói nekik is jelenthetik, ha tudnak rászoruló személyről. Ez persze csak egy része a segítségnek. Én magam a bátyámmal közösen gondoskodom idős édesanyámról. Bevásárlás, gyógyszerek stb... Nagyon nehéz a bezártság, a kapcsolattartás minimalizálása mellett a magány, a negatív hírek ellensúlyozása.
Kádár Kitti (32)
– Velünk lakik a nagymamám, akit március óta ki sem engedünk a házból, csak az udvarra. Az édesanyám és én vásárolunk be, intézzük az ügyeket, kiváltjuk a gyógyszereit. Hozzánk hasonlóan a fiatalabb korosztály próbál segíteni az idősebb hozzátartozóinak. Szerencsére nem tudok a közvetlen környezetemben olyanról, akinek segítségre lenne szüksége.
Horváth László (30)
– A párommal mindketten bevásárolunk a szüleinknek, amikor hívnak, hogy kell nekik valami. Az egyikük Pálmonostorán él, a másik pedig Félegyházán, tanyán. Van olyan kollégám viszont, aki 60 éves és ő vásárol be a 80 éves anyukájának, mert nincs más a családban, aki megtenné.
Papp Viktória (33)
– Félő, hogy még nagyon az elején vagyunk a járványhelyzetnek, de maradok pozitív és bízom a legjobbakban. Természetesen ebben a helyzetben elsősorban nem magamat féltem én sem, hanem idősebb szeretteimet tartom szem előtt, így a bevásárlást én intézem a családban, és ha ki is kell mozdulni, az is általában én vagyok. Ebben a helyzetben óva intem őket a társas érintkezésektől. A munkáink jelenleg javarészt "home office"-ban zajlanak, ez is segíti a védekezést. Nagy hangsúlyt fektetünk továbbá a folyamatos fertőtlenítésre, és hiszünk a vacsora előtti kupica házi pálinka fertőtlenítő hatásában is. Most is szem előtt tartom a folyamatos testmozgást. A kutyáimmal eldugott, csendes helyekre járok ki futni, ahol rajtunk kívül csak a madár jár, és naponta szedjük a vitaminokat, valamint igyekszünk minél több házi, vegyszermentes élelmiszert vásárolni a helyiektől. Próbálom kerülni én is a csoportos találkozásokat, bár nehéz a lelkemnek, mert fontosak a barátaim, de ez most mindannyiunk érdeke. Talán elcsépeltté vált már ez a mondat, de most valóban figyeljünk oda egymásra, és gondoskodjunk az idősebb szeretteinkről!
