Szárazvirág ajándékba
Tarjányi Margit alkotásai egyediek és egyedülállók. Soha nem készít két egyforma képet, ahogyan ő mondja, egyforma levelet, és szirmot sem lehet találni. Két éve alkot levélből és szárazvirágból, számára ez önkifejezés és terápia, amellyel másoknak örömet okozhat.
A képek mellé saját verseit is mellékelte. Ezek közül osztunk most meg egyet Önökkel.
Senkinek nem kell
Senkinek nem kell a lehulló levél, a virág szirma,
az egyenes fűszál, amint már láb tiporta.
Senkinek nem kell a csönd, ha fájdalmat okoz,
nem kell a hang, hogyha semmit sem mond.
Senkinek nem kell a szálka a tenyerébe,
senkinek nem kell a kavics a cipőjébe.
A tüskét és a követ könnyedén kidobod,
de ha elér a szívedig, akkor már nem tudod.
A virág tudja, hogy egykor bimbó volt,
a bimbó emlékszik a bokorra, ami levelet bontott.
A gyökér ismeri a helyét,
ahol leverte gyökerét.
Az ember legfelül hordja a fejét,
mégis a szirmok alatt találja meg a helyét.
A természet ajándék a kezem feldolgozta,
az agyam pedig velem ezt mondatja:
Kívánom a csönd kiállítását, a hang hallgatását,
Találja meg mindenki a szirmok boldogságát.