Szóljon a taps a gyermekeknek is!
Nem találkoztak személyesen a tanáraikkal, a barátaikkal, társaikkal. Nem látták a kedvenc boltos nénijüket, nem beszélgettek a hentesnél az eladókkal, mert bevásárolni már nem járnak velünk, szülőkkel. Nem voltak játszótéren, mert nem lehet. Nem voltak moziba és nem ölelhetik meg a nagyszüleiket. Megértették. Furcsa helyzet alakult ki, ahol az otthon már nemcsak a játék és a pihenés színtere. Az otthon iskola lett, munkahely. Túl sok minden, amit nem akartunk.
Arról, hogy hogyan segíthetünk szülőként a gyermeki frusztráción, dr. Domján Mihály tanácsadó szakpszichológus, családterapeuta azt tanácsolja, hogy vizsgáljuk meg, hogy mi hogyan viszonyulunk ehhez a megváltozott helyzethez. Ha el tudjuk fogadni, fel tudjuk dolgozni, nem problémának, hanem kihívásnak tekinteni, akkor egy olyan érzelmi biztonságot tudunk nyújtani a gyermeknek, olyan teret tudunk adni neki, ahol ő jogosan érezhet akár haragot, akár szomorúságot. Értő figyelemmel kell fordulnom felé, akkor látni fogom, hogy mire van szüksége.
Egy felmérés szerint napi 7 perc minőségi időt tölt a szülő a gyermekkel, ami valljuk be, még arra sem elég, hogy a napi történéseket megbeszéljék. A gyermeknek éreznie kell, hogy törődnek vele, kapcsolódni kell egymáshoz. Meg kell találni ebben a helyzetben azt, amit szívesen csinálunk együtt: legózni, kártyázni, rajzolni, sütni vagy főzni. Hiteles akkor vagyok szülőként, ha megengedem magamnak az érzéseimet. Amely lehet félelem is. Ha két ember (jelen esetben szülő és gyermek) között nincs kapcsolat, akkor ez a megváltozott helyzet csak rontja azt. Ez egy tükör, amelyben meglátjuk, hogy hol tartunk. Az összezártság feszültséget, agressziót okozhat, amit mozgással, sétával, játékkal oldhatunk.
Seres Helén kineziológus, a Trükkös Békák módszertani vezetője is a mozgásban látja a megoldást. Véleménye szerint, mivel szülőként is feszültek lehetünk és ez a gyermeken is érezhető, egy egyszerű gyakorlattal szokták oldani mindezt. A test izmait egyenként megfeszítik, amelyek aztán a sok izommunka hatására elernyednek, ezáltal a feszültség is csökken.
– Azt látom, hogy az első héten minden szuper volt. Aztán, ahogy telt az idő, egyre nehezebb lett a gyermekeknek. Ha saját magamból indulok ki, akkor sokkal nehezebb most nyugodtnak lenni, mint máskor. Szerintem túl sok az inger nélküli állapot, nincsenek társas kapcsolatok, már a testvér is unalmas. Csak mozgással tudok én is segíteni. Be kell iktatni a napi mozgást, lehet kerékpározni, görkorizni, szabadban sétálni. Nagyon fontosnak tartom a napirendet, csakúgy, mint csecsemőkorban, most is biztonságot ad a gyermeknek. Az otthonlét folyamán fix programok legyenek, helye legyen a tanulásnak, a játéknak – tanácsolta Seres Helén.
Fotó: Janko Ferlic
