Titkok a levéltárból – Emlékezés a redempció 275. évfordulójára – II.

Mária Terézia királynő 1745. május 6-án írta alá a Jászkun kerület területi autonómiájának alaptörvényét, a redempciót engedélyező oklevelet. Az alaptörvény 9 cikkelyéből az I., III. és IX. cikkely a jogszolgáltatásra vonatkozott. A jászkunok bíróságai átalakultak és elnyerték a pallos jogot. A IV. cikkely rendezte az önkormányzatiság kérdését: ettől kezdve az igazgatási és jogszolgáltatási ügyeiket önállóan, a maguk közül szabadon választott tisztségviselőikkel intézhették. Kivétel volt a főkapitány személye, akit a nádor nevezett ki.

A Jászkun kerület viszonya a vármegyékhez mellérendelő volt. Választási rendszere jelentősen eltért a vármegyékétől, mivel a Jászkun kerületben a legszélesebb választói réteg a községben nyert szavazati jogot. A II. és V. cikk gazdasági jogokat és vámmentességet biztosított, és a koronabirtok-státusz megtartásával visszaadta a kerületek földjét. A VI. cikk engedélyezte a jövevények befogadását, a VII. cikk pedig a jogok kiérdemléséről szólt. A VIII. cikk megadta a kegyúri jogot. A római katolikus helységek maguk választhatták papjukat, akit kötelesek voltak eltartani. E kiváltságok mindenkire vonatkoztak, aki a Jászkun kerületben élt, és akiket közös néven jászkunoknak nevezünk. A megnevezés nem a jászok és kunok etnikai összeolvadását jelenti, hanem a Jászkun kerület lakosságának jogi közösségére utal.

A szabadságot azonban nem adták ingyen, vissza kellett fizetniük a terület hajdani eladási árát, azaz 500000 rajnai forintot továbbá mindazokat a költségeket, amelyek a földesúri beruházások során keletkeztek. A 25 jászkun település vállalta továbbá ezer lovas katona egyszeri kiállítását és felszerelését, valamint a rendszeres katonaállítás és beszállásolás terheit. Nemesi felkelés esetére vállalták, hogy erejük szerint fegyvert fognak. Fizetniük kellett az évenkénti hadiadót, a nádor évi 3000 aranynak megfelelő tiszteletdíját és az önkormányzat költségeit. A redempció óriási terheit kölcsönökből fedezték, amit a lakosság több mint húsz évig törlesztett. A jászkun redempció megvalósulása így a korabeli Magyarország legnagyobb magánhitelezési akciója volt.

A megváltásból a három kerületi székhely – Jászberény, Karcag és Halas – után a legnagyobb összeget az 1743-ban benépesült Félegyháza vállalta, összesen 39850 rajnai forintot. Részletezve: Félegyháza földje 12100, Ferencszállás puszta 7000, Galambos puszta 10000, Fél Kisszállás puszta 2750, Csólyos puszta 6000, a Nagyvendéglő 2000 rajnai forint. Ezáltal a település határa 58000 katasztrális holdra nőtt. Félegyházán azok helyett, akik vállaltak ugyan redempciót, de nem fizettek, vagy elköltöztek, a megváltásra felvett kölcsönt a közös kasszából törlesztették, s ezt úgy tekintették, mint a helység redempcióját.

Bánkiné dr. Molnár Erzsébet