Hirdetés
Kultúra 2020. május 22. 08:00

Ragaszkodom a régi formavilág őrzéséhez

Ragaszkodom a régi formavilág őrzéséhez
Tiszaalpáron Gergely Ramóna, a Népművészet Ifjú Mestere, népi iparművész, egyike azoknak, akik tovább éltetik, gondozzák a kosárfonás hagyományait. Nem könnyű, de nagyon szép hivatás. Ezt nyilatkozta lapunknak Ramóna.

Hogyan és miért tanulta ki ezt a mesterséget?

– A szüleim is kosárfonással foglalkoztak, sőt a nagyszüleim és ükanyáim is. Én vagyok az ötödik generáció, aki ezt a hivatást választottam. Kora gyerekkorom óta gyakoroltam és tanultam ezt a mesterséget.



Mennyire volt ez terhes kisgyerekként, serdülőként?

– Gyerekként egyáltalán nem volt terhes. Aztán, amikor kamaszodtam, serdültem, akkor mindent szerettem volna lenni, csak kosárfonó nem. Az élet valahogy mégis ezt hozta. Nagyon megszerettem, és emellett maradtam.



Ha vissza lehetne pörgetni az időt és újra választás elé kerülne, akkor is ezt a hivatást választaná?

– Igen! Egészen biztos, hiszen annyi szépség van benne. Az alkotás öröme nélkülözhetetlen lenne már. Olyan jó érzés az, amikor leülök a műhelyben egyedül, csendben, kitalálom, hogy mit készítsek. Ez ma már nélkülözhetetlen számomra.



Szeretem a szép kosarakat, a bevont üvegeket, a kihívást, a várakozást, hogy mi kerül ki a kezem közül. És persze az sem mellékes, hogy másoknak is tetszik és örömüket lelik benne és szívesen használják. Ragaszkodom a hagyományokhoz, a régi formavilág őrzéséhez.



Mik a kosárfonásban a legjellemzőbb hagyományok?

– Van az erdélyi húzott technika, ami nagyon nehéz és nagyon jó anyagot kíván. A másik a tiszaalpári hagyomány, ami fonással készül. Hagyományosak a zöldvesszős fonott kosarak is mindkét tájegységen.



Említette az alapanyagokat. Hozzá lehet jutni jó vesszőhöz?

– Sajnos a térségben már nehezen. Nekem szerencsém van itt Alpáron, mert testvéremnek van egy kis fűzese, azt tudom használni. A többit Lengyelországból szerezzük be, ami nem olcsó, de megbízható minőségű.



Mennyire időigényes egy-egy darab elkészítése?

– Változó. Van olyan kosár, amit – 28 év tapasztalatának köszönhetően – fél óra alatt elkészítek, de van olyan is, amikor egész nap dolgozom rajta. Az üvegfonás azonban több napos munka.



Nemrégiben nyert egy pályázatot, hogy ezt a hagyományőrző munkát feldolgozza, megörökítse. Milyen feladatot jelent ez?

– A Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíját nyertem el. Ez arról szól, hogy olyan mesterektől tanulok, akik őrzik a hagyományokat. A tanulás mellett dokumentálom is a tevékenységüket. Leírom és megtanulom a különböző technikákat és ezeket a táborainkban tovább is adom, megtanítom. Ez a munka szeptemberben indult. Azóta már négy műhelyben jártam.



Táborokat is szervez. Mi várható idén?

– Most készítem elő a tiszaalpári gyerek és felnőtt táborokat. Az első június végén kezdődik. Szerencsére nagy az érdeklődés irántuk. Nincs egy hete, hogy meghirdettem, de már nyolcan jelentkeztek. A foglalkozásokon más népművészeti ágakkal is megismerkedünk. Például nemezelünk, agyagozunk, csuhébabákat, csutkababákat készítünk, a tábor végén pedig egy kiállítást is rendezünk. A táborok állandó, lelkes résztvevője 11 éves kislányom, Noémi is, aki már szinte profi módon fonja a vesszőket.



A kosárfonás magányos munka. Befelé forduló alkat?

– Gyerekkoromban azt mondtam, hogy filozófusnak kellene lennem. De nem vagyok befele forduló alkat, nyitott vagyok. Minden és mindenki iránt. Ugyanakkor szeretem a magányt. Szeretek gondolkodni, elmélkedni az élet nagy dolgairól. Jó egyedül lenni néha, esetleg belső beszélgetéseket folytatni.

H. S. 

 

Kövessen minket a Facebookon is!