Városalapítók napja, a redempció ünnepe
E dátum a jászok és kunok kiváltságainak visszaszerzését jelenti, amely a Jászságban, a Nagykunságban és a Kiskunságban élők ősi jogainak elismerését tette lehetővé.
Ma már távolinak tűnik e hagyományteremtő kezdeményezés alapgondolata, de minden évben fel kell idézni e sorsfordító történelmi eseményt, amely megadta annak a lehetőségét, hogy ma, 275 évvel később is köszönettel és tisztelettel adózzunk elődeink honalapító törekvései előtt.
Mária Terézia
E dátum 1745. május 6-a, az a nap, amikor hosszú előkészítő és egyeztető tárgyalások után Mária Terézia királynő aláírta a jászok és kunok egykor igazolt kiváltságainak elismerését. E dokumentumot redempciós diplomának hívjuk, amelyben a királynő 9 pontban rögzítette a kiváltságokat, mint az önálló bíráskodást, a vám- és révmentességet, a földesúri kötöttség alóli felmentést, hogy az itt élők szabadok és szabadon költözhetnek, legfelsőbb bírájuk a nádor, tisztségviselőiket maguk választhatják, valamint a kegyúri és a pallos jogot is gyakorolhatják.
A szabadságnak azonban nagy ára volt. A redempciónak, vagyis az önmegváltásnak az összege 500.000 Rajnai forint (Rft) és az egyéb költségek térítése volt, valamint vállalták ezer lovas katona kiállítását szükség szerint és hozzájárulást ígértek a nádor évi jövedelméhez 3 ezer forinttal. Az akkori Jász és Kun Kerületek lakói vállalták a szabadságért e hatalmas áldozatot.
Dobos Mihály redemptus levele, 1763
Az aláírt diplomát gróf Pálffy János nádor 1745. május 24-én Királyfalván kihirdette, majd július 12-én Jászberényben a Jászkun Kerület közgyűlése elé terjesztették. A megváltás összegének kifizetésére nagyon rövid határidőt kaptak, június 24-éig kellett teljesíteniük, melyet csak kölcsönökből volt lehetőségük megfizetni.
A Jászkun kerület közgyűlése 1745 novemberében döntött a váltságösszeg szétosztásáról. A redempció összege tehát ekkor 580.900 Rft volt, amely 25 település és a hozzájuk tartozó puszták megváltását jelentette.
Jász Kerület (11 település és 36 puszta) – 232.750 Rft
Nagykun Kerület (6 település és 18 puszta) – 155.000 Rft
Kiskun Kerület (8 település és 33 puszta) – 193.150 Rft
Félegyháza a III. katonai felmérés térképén
Félegyháza, a Kiskun Kerület két éve újratelepült kis községe, majd 300 családja úgy gondolta, hogy kiveszi a részét e vállalásból és megváltják földjüket és szabadságukat. A község földjéért, Ferencszállás-, fél Galabos-, fél Kisszállás pusztáért és a nagyvendéglőért 28.850 Rft összeget vállaltak kifizetni, majd 1753-ban Csólyos pusztát, 1758-ben pedig Galambos másik felét is megváltották, így összesen 58.000 katasztrális hold (kh) földet 39.850 Rft-ért birtokoltak őseink.
1764 és 1772 között elkészült a kerületek egységes földkönyve, a Liber Fundi, amelybe 319 birtokos, redemptus neve került be Félegyházán.
Ma talán csodálkozva kérdeznénk, hogy mi volt az az összetartó erő, amely miatt ekkora anyagi áldozatot is vállaltak az otthonteremtésért? Melyek voltak azok az ősi kiváltságok, amelyeket még 400 év múltával is jogosnak és elvehetetlennek tartottak az itt élők? Miért és hogyan vesztették el mégis e kiváltságokat, amelyért érdemes volt harcolni, majd fél évszázadon keresztül?
A múlt rögös útján egészen a XIII. századig kell visszamennünk, hogy találkozzunk azokkal a kunokkal, akik menekülve a mongol birodalom terjeszkedése elől Magyarország királyától IV. Bélától kértek segítséget és befogadást. 1239 húsvétján érkező kunokat a király bizodalma ellenére ellenségesen fogadták. Végül a kun fejedelem meggyilkolása után felégetve elhagyták országunkat. IV. Béla 1246-ban visszahívja és letelepítette a kunokat kérve, hogy tartsák be új hazájuk törvényeit.
1279-ben az országgyűlés elfogadta az ún. kun törvényt, amelyben kötelezettségeiket, jogaikat és kiváltságaikat rögzítették. Elvárás volt a keresztény hit felvétele, sátrak helyett házakban és falvakban letelepedve kell élniük és katonai szolgálattal tartoztak a királynak. Kiváltságaik közé tartozott, hogy belső ügyeiket önállóan intézhették, legfőbb bírájuk a nádor, az ország nemeseivel azonos jogokat és mentességeket élveztek, megtarthatták haj- és szakállviseletüket és öltözködési szokásaikat. A törvény rendelkezett azokról a területekről is, ahol letelepedhettek és szabadon birtokolhattak.
A kunok, majd a hozzájuk csatlakozó jászok kiváltságaikat a történelem viharaiban is sikerült elismertetniük és megerősítetniük az összes magyar uralkodóval.
A török uralom alól felszabadult országban azonban új helyzet teremtődött a XVII. század második felében. Az uralkodó I. Lipót, úgy döntött, a fegyverjog címén szerzett magyar területeket felméreti és a birtokos nélküli területekkel pedig saját jogon rendelkezik. Az Újszerzeményi Bizottmány elnöke Kollonics Lipót esztergomi érsek volt, aki Pentz János Kristófot bízta meg a jászok és kunok területeinek összeírásával 1696-ban. E legnagyobb koronabirtok ekkor 490.000 kh jelentett, területén kettő mezőváros, 17 falu és 56 elpusztult település és puszta került összeírásra. A nagy pusztítást átélt alföldi terület lakossága ekkor mindössze 1512 családot jelentett. Félegyháza lakatlan pusztaként került be az összeírásba.
1701-ben az uralkodó eltörölte a kiváltságokat és jobbágysorba taszította az itt élőket, majd hosszú titkos egyeztetések után 1702. március 22-én eladta a három kerületet a Német Lovagrendnek 500.000 Rft-ért. A törvénytelen eljárás és a jogfosztás ellen hiába tiltakoztak a jászok és kunok utódai. A Rákóczi szabadságharc is csak pislákoló reményt adott. Végül 1715-ben III. Károly uralkodó az eladást törvénytelennek nyilvánította és törvénybe iktatták, hogy a Jász és Kun Kerületek, mint koronabirtok nem lehet csak zálogbirtok és visszaváltható. A visszaváltás módját is rögzítették, de sajnos ez nem valósult meg. Ehelyett a Német Lovagrend 1731-ben eladta a területet a Katonai Rokkantak Alapítványa által kezelt Pesti Invalidus Háznak. Új földesura lett a jászkunoknak, kiváltságaikat azonban ekkor sem kapták vissza.
Az új földes uraság megkezdte a kerületek benépesítését, amely gazdasági megerősödést is eredményezett. Ekkor, 1743-ban települt újra Félegyháza és Majsa puszta is.
Mária Terézia királynő az 1740-ben kitört osztrák örökösödési háborúban kérte a magyar rendek támogatását. A jász és kun kerületek lovasszázaddal és 400 katonával segítette az uralkodót, amely megfelelő alapot adott a megváltás és a szabadságjogok visszaszerzésének tárgyalásaihoz.
1745. február végén készült el a redempciós oklevél, amely 9 pontban rögzítette a jászok és kunok korábbi kiváltságainak megerősítését, ha teljesítik a pénzbeli megváltást, a katonai szolgálatot és a nádor tiszteletdíjához való hozzájárulást.
Majd fél évszázad kitartó küzdelme után elérték, hogy újra önállóak és szabadok lehettek a jászok és kunok örökösei.
Félegyháza puszta benépesítői, az 1744-ben összeírt 289 családfő 14 vármegye 64 településéről érkezett új hazát és otthont teremteni. Többségük a Jászság falvaiból érkezett, 70 család Jászfényszaruból. A redempcióban a „városalapítók” is bátran kivették részüket, szinte erőn felül azért, hogy az életük és Félegyháza jövőjét megalapozzák. A megváltott és kimért földek a Liber Fundiba kerültek rögzítésre 1764-72 között, az ebben bejegyzett redemptusok száma 319 fő.
A Kiskun kerület címere
A kis település 1753-ban a Kiskun Kerület székhelye lett, 1774-ben pedig a királynő vásártartó jogot adományozott Félegyházának és mezővárosi rangra emelte.
Ma, a Városalapítók napján előttük tisztelgünk, akik a pusztából 1743-tól várost építettek, és akik 1745-től vállalták a redempció súlyos terheit a jövő reményében.
A redempció 250. évfordulóján 1995-ben indult el az a hagyományteremtő összefogás, amely az egykor kiváltságos Három Kerület közös történelmi múltjára épült. A Jászság, majd a Nagykunság és végül a Kiskunság is csatlakozott eme különleges hagyományőrző programhoz.
Az első Városalapítók napja, 2000. május 21.
Kiskunfélegyháza így kapcsolódott be 2000-ben a városlapítók napi rendezvénnyel, melynek célja a kiskun - jászkun identitás erősítése, a saját múltunk megismerése, az elődök tisztelete. 2005-ben megválasztották az első kiskunkapitányt, aki képviselte és jelképe lett e hagyományőrzésnek. Az egyik legnagyobb eredménye redempció elismerésének, hogy 2014-ben a Magyar Országgyűlés május 6-át, a redempció ünnepét történelmi emléknappá nyilvánította.
Mészáros Márta
