Hirdetés
Kultúra 2020. május 30. 12:00

110 éves a Délmagyarország

Képgaléria
110 éves a Délmagyarország
A Délmagyarország a mai vidéki napilapok között a legnagyobb múltú, és országos napilap is csak kettő van, amely régebb óta jelenik meg. Lapunk első számát 1910. május 22-én vehették kézbe az olvasók: erős tartalommal indított. Története során többször betiltották, cenzúrázták, a politika eszközévé vált – ám mindig visszatalált olvasóihoz.

„– Halló, itt Mikszáth Kálmán! – Itt a szegedi Délmagyarország munkatársa, aki rövid au­­dienciát és néhány sornyi vé­leményt kér Nagyságodtól” – számol be a telefonbeszélgetésről Vécsey Miklós írása, amelyben Mikszáth Kálmán élete utolsó interjúját adta, budapesti dolgozószobájában. Címlapon hoztuk a cikket, fölötte politikai elemzéssel in­­dított az első Délmagyarország: Návay Lajos „valóságos belső titkos tanácsos” Alkotás előtt című írásával. Mikszáth 1878-tól 1881-ig volt a Szegedi Napló munkatársa. „Szeged iránt továbbra is a legmelegebb érdeklődéssel viseltetem, felszívó, koncentráló ere­­jében bízom, és miután a bu­­dapest-konstantinápolyi ekszpressz mentén az egyetlen nagy város, predesztinálva van arra, hogy kulturális, kereskedelmi és ipari szempontból is naggyá legyen. A Délmagyarország-nak, amely ezeknek a törekvéseknek buzgó harcosa lesz – sok szerencsét.” – idéztük a neves író szavait. 1910. május 22-én jelent meg a Délmagyarország első száma, Mikszáth május 28-án elhunyt.



64 oldalon indultunk

Arad és Nagyvárad mellett Sze­ged ekkor a vidéki sajtó fellegvárának számított, nem volt könnyű egy új lapnak olvasótábort szerezni. Az első számban, amiben a szerkesztőséget és a nyomdát is részletes riportban mutattuk be, azt írtuk magunkról: „A magyar sajtó megszületése óta – a fővároson kivül – sehol lap olyan nagy apparátussal nem indult meg, mint a Délmagyarország.” A 64 oldalból több mint tízet hirdetések töltöttek meg, a többi mind változatos tartalom, helyi és belföldi-külföldi hírekkel, elemzésekkel, színvonalas irodalommal – Juhász Gyula Tisza című versét is az első lapszámban közöltük. Ír­tunk a harmadik egyetemről is, a szegedi paprika védelméről, a meg nem valósult gyárakról, a Szegedre készülő Széchenyi- és Deák-szoborról. Folytatásos krimi mellett helyet kaptak az élet adta bűnügyek – nagykikindai vasútpanama, el nem ítélt gyilkosok pere, vadházasságért letartóztatott asszony.

Színikritikák, színes hírek, ér­­dekességek, sajátos riport a há­­zasságszédelgésről – és sok-sok ajánlás nagy nevektől. Beharangoztuk a repülőnapot is „francia aviatikusokkal”, amit ajándékba készült adni olvasóinak az új napilap.

Juhász Gyula és Móra Ferenc

A Délmagyarországra alapítói kezdettől modern polgári liberális napilapként tekintettek. A lap az 1918-20-as kavargó időszakban, a menekültekkel teli városban baloldalibb és radikálisabb lett, vezető újságírói voltak Juhász Gyula és Móra Ferenc. A zavaros időszak miatt Bécsbe távozott tulajdonos, Pásztor József az ellenforradalom következtében jobbnak látta nem kiadni a Délmagyarországot. Helyén Szeged címmel kezdetben centrista lap jelent meg, majd szegedi részvénytársaság vette meg. Pásztor hazatért, 1923-től az újság is visszatért a polgári radikális hagyományokhoz. Vezércikkírója Móra Ferenc és Juhász Gyula volt, szerkesztője Frank József, újságírói Magyar László, Vér György, Lengyel Vilma, Sz. Szigethy Vilmos, Tonelli Sándor – ezt a korszakot nevezte Péter László irodalomtörténész a lap fénykorának. Az újság 1925-től is­­mét Délmagyarország címmel jelent meg, 1938-ig Szeged el­lenzéki lapja volt. Több, máig is élő kezdeményezést, mint a szabadtéri játékokat, az ipari vásárt ekkor karolta fel.

Elhurcolták a munkatársakat

1927–32 között kiállt az egyetemi numerus clausus eltörlé­­se mellett. 1938-tól az első zsidó­törvény miatt Pásztor Jó­­zsef többé nem lehetett laptulajdo­nos. A lapfejen 1938-tól a „ke­resztény politikai napilap” jel­­zés állt, bár irányvonala jó­részt polgári liberális maradt. A német megszállás után, 1944. április 16-án a lapot betiltották, Berey Géza főszerkesztőt, a szerkesztőség és kiadó számos munkatársát elhurcolták. Berey hazatért Dachauból, Vér György munkaszolgálatosként halt meg a Don mellett, Dettre János öngyilkos lett a topolyai internálótáborban. A Délmagyarországot 1944. november 19-én indították újra koalíciós lapként, amely „a demokrati­kus, népi Magyarországért küzd”. 1945 nyarán a kommunista párt megszerezte a kiadás jogát. Az újság évtizedekre politikájuk eszközévé vált.


A Délmagyarország kiadója 1939 tavaszán a szegedi Aradi (ma Victor Hugo) utcában. A kiadó jegyirodájában a március 26-i SZAK–Salgótarján NB II-es focimeccsre árulnak jegyeket.
Fotó: Liebmann Béla
 Móra Ferenc Múzeum

Hosszú idő a száztíz év: a tár­­­sadalmi változások során többször betiltották, cenzúráz­ták, megingatták, propagandá­­ra használták a lapot. A Dél­magyar­országnak éppen ezért már hagyományai közé tartozik, hogy mindig visszatalál a helyi közösséghez: olvasóihoz.


Vezető fotó: A Délmagyarország egykori nyomdája az 1948 után a Kárász utcai Várnay-
házban. Somogyi Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény

Kövessen minket a Facebookon is!