Mi virít?
Itt a nagy völgycsillag (a kép elején rózsaszínben) és a léggömbhagyma (hátul fehér színben) virít a főtéren. A nagy völgycsillag hazánk dombvidékein, középhegységeiben is honos ritka, védett növény. A nyáron hosszan, kitartóan virágzó, nagyon bájos növény szépsége a nemesítőket is foglalkoztatta, napjainkban a fehértől a sötét bordóig terjedő színekben számos fajtáját termesztik, kereskedelmi forgalomban a védettség miatt csak ezek kaphatók. Eredetileg szivárgóvizes, szellős, világos tisztásokon él. Gyöktörzses, lassan terjedő nővény, tenyeresen mélyen hasogatott levelei fölött – akár 20-30 centiméter – magas szárakon nyílnak az egyébként szárazvirágként is mutatós virágai.
A díszhagymák talán kevéssé használt, bár nagyon látványos nyár elején virágzó hagymás évelők. Egy részük vágott virágként is nagyon szép, a nárciszokat és tulipánokat követik virágzási időben. Jellemzően lila, liláskék színű virágaikkal díszítenek, a fehér színű fajaik, fajtáik viszonylag ritkák. Száraz területeken nagy melegben leveleik gyorsan leszáradnak, ezért mindenképpen a leveleket takaró növények közé érdemes ültetni őket.
Méhbalzsam, ápolka, indiáncsalán. A sokféle néven ismert növény Észak-Amerikából származik, hazánkban leginkább a tűzpiros színű változata ismert. A Félegyházára ültetett faj késő tavasszal virágzik halványlila színben, rendkívül látványosan.
Természetes élőhelyei erdőszélek, erdei tisztások, bozótosok világos, napsütötte, vagy szűrt fényű gyepes területek. Jól elviseli a hosszabb száraz időszakokat, az egyébként méhbalzsamokat gyakran megtámadó lisztharmatnak is jól ellenáll ez a faj. Az elnyílt virágok visszavágásával ezt az ellenállást tovább erősíthetjük, esetenként egy későbbi, gyengébb virágzásra serkenthetjük a növényt. A méhbalzsam valamennyi része erősen aromás illatos.
A képen két érdekes növény látható: elől a kékvirágú lózsálya egy élénk színű fajtája, hátul a mezei, vagy macedón varfű lila színű példánya. A lózsálya Közép-Európától egészen Nyugat-Ázsiáig vadon is előforduló évelő vadvirág, nem túl száraz, üde rétek látványos, 50 centiméter magas, nyáron hosszan virágzó növénye. Nagy, bokros levelei fölött hosszú szárakon hozza a körkörösen egymás fölött csomókban ülő virágait. Az elvirágzást követő visszavágást ez a növény is meghálálja.
A varfű egy rendkívül igénytelen, Európában is honos, a Nyugat-Dunántúlon nálunk is előforduló vadvirág. Kifejezetten szárazságtűrő, éppen ezért gyakran nem túl hosszú életű, de számára kedvező helyen elszórt magjaiból megújuló növény. Hosszú virágszárain ülő kis virágfejek rendkívül hangulatosan lazítják az évelőágyak beültetését. Az elnyílott virágok eltávolításával látványosan meghosszabbítható a virágzása.
A képen egy jellemzően fehér színre tervezett növénykiültetés két nyár eleji virága látható. Elől a gyapjas tisztesfű, amely látványos fehéren szőrözött leveleivel és hajtásaival képez erős színfoltot, míg hátul a piros sarkantyúvirág egy fehér virágszínű fajtája található.
A tisztesfű Ázsiában sziklás, törmelékes lejtőkön, cserjésekben vadon él, tarackokkal terjedve alacsony szőnyeget képez. Kifejezetten szárazságtűrő, tápanyagban szegény talajt kedvelő növény, amely nedves, tápdús talajon csak rövid életű. Szereti a sok napsütést, egyébként kicsit extenzív gondozású kertekben régóta alkalmazott évelő.
A sarkantyúvirág Dél-Európából származó, ott sziklás, köves helyeken élő, ismert virágágyi évelő. Szintén napot, meleget kedvelő, némi szárazságot még elviselő, erőteljes megjelenésű vadvirág. Kertbe ültetve a virág visszavágásával másodvirágzásra serkenthető, egyébként magját elhullatva, más növényeket is visszaszorítva, erősen szaporodhat.
