Hirdetés
Helyi hírek 2020. június 4. 21:20

Trianonra emlékezve

Képgaléria
Trianonra emlékezve
Száz másodpercig zúgtak az Ótemplom harangjai június negyedikén, a száz évvel ezelőtt aláírt Trianoni békediktátum időpontjában. Ezt követően a félegyháziak a Magyarok Nagyasszonya-szobornál emlékeztek a fájdalmas évfordulóra. Beszédet mondott dr. Tarjányi József, a megemlékezésen közreműködtek: Seregély Csilla, Rónaszéki Gábor plébános, Gulyás László és a Padkaporos Táncegyüttes táncosai. A Magyarok Nagyasszonya-szobornál mécseseket és koszorút helyeztek el Félegyháza lakói, a városvezetés, a politikai pártok és civil szervezetek képviselői.

Dr. Tarjányi József megemlékezésében elmondta:  Június negyedikén, száz évvel ezelőtt, a Történelmi Magyarország falvaiban és városaiban délelőtt tíz órakor megállt az élet, megszólaltak a harangok, szirénák, hajókürtök, autódudák, a villamosok csengői, emlékeztetve a szomorú pillanatra, a Trianoni békediktátum kényszerű aláírására. Hazánk későn értesült az aláírás pontos időpontjáról, a délután 16 óra harminc percről, ezért az emberek helyesen úgy döntöttek, hogy egész nap gyászolnak. A zászlókat félárbocra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek, az iskolákban, hivatalokban gyászszünetet rendeltek el.

A Félegyházi Hírlap beszámolója szerint, az Ébredő Magyarok Egyesületének szervezésében már május harmincadikán, vasárnap délelőtt 10.000 ember gyűlt össze Csongrád főterén és tüntetett hazánk kétharmadának elvétele ellen. Megismétlem, 10.000 ember egy kisvárosban, a szomszédunkban, Csongrádon!

Félegyházán pontosan 100 éve, a mai napon, június negyedikén délelőtt 10 órakor gyülekeztek a kiskunok a szomorú megemlékezésre a piactéren, a mai Petőfi téren. A családi legendárium szerint a dédnagyanyám az Oskola utcai Tarjányi-ház udvarán kézen fogta unokáit, az ötéves édesapámat és két évvel idősebb nagybátyámat. Kihozta őket a piactérre, hogy részesei lehessenek a tiltakozásnak, örökre szívükbe égjennek a szomorú pillanatok, hogy ne feledjenek!

A Félegyházi Hírlap 1920. június 6-i számában olvasható, a tiltakozó gyűlést szintén az Ébredő Magyarok Egyesülete hívta össze, hogy tüntessenek a ránk kényszerített, hazánkat és nemzetünket halálosan sértő békediktátum pontjai ellen. A gyűlést Mayláth József, az Egyesület elnöke nyitotta meg, aki a beszéde végén indítványozta, hogy a népgyűlés táviratban fejezze ki a jogtalan és erőszakos békeszerződés aláírása elleni tiltakozását. Őt Hertelendy László hadnagy követte, aki együttérzésre, kitartásra hívta fel a keresztény magyarságot. Mayláth József záró szavaiban termelő munkára, törvénytiszteletre, rendre és egymás támogatására szólította fel a hallgatóságot!

Városunk vezetése néhány hónappal később, 1920. november huszadiki ülésén egyhangúlag a következő határozatot fogadta el: „Kiskunfélegyháza város képviselő testülete tiltakozik az igazságtalan és erőszakos trianoni béke ratifikálása ellen, utasítja a polgármestert, hogy ezen határozatot illetékes helyre terjessze fel!”

Félegyházán alapították a Csonkamagyaroszág hetilapot, (alcíme: Pártoktól független politikai újság). Első száma 1921. március 22-én jelent meg, szerkesztője Gallay Pál volt. A lapot hetente háromszor adták ki, fejléce alatt a magyarok imája volt olvasható:

Hiszek egy Istenben!

Hiszek egy Hazában!

Hiszek egy isteni örök igazságban!

Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen.

1933-ban a szerkesztést dr. Horváth Zoltán félegyházi ügyvéd, később országgyűlési képviselő vette át, ekkor a lap neve A Csonkamagyarország címre változott. Az addig politikai párthoz nem tartozó irredenta lap a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Agrárpárt sajtóorgánuma lett. 1942 szeptemberében, a második világháború idején szűnt meg.

Nyugat-Magyarország elcsatolása 1919. március 26-ára vezethető vissza. Ekkor postázták a veszteseknek. Németországnak, Ausztriának, Bulgáriának a meghívót a békekonferenciára.

A magyarokét visszatartották, gondolván, hogy a vörös uralom rövidesen megbukik. Sajnos még 128 napig vegzált, így a konferencia a nyár folyamán nélkülünk kezdődött. Ezzel az osztrákok számára lehetőség nyílt az új határtervek módosítására. Sikerült elérniük, hogy a nagyrészt olaszok lakta Dél-Tirol helyett megkapják a zömmel németajkúak lakta, mai Burgerlandot.

Félegyháza környékének katonaviselt fiataljai közül jó néhányan részt vettek 1921-ben a „Rongyos Gárda” Nyugat-Magyarország, a későbbi Burgenland visszafoglalásában, a rövid életű Lajta Bánság kikiáltásában. A Fraknói vár parancsnoka Tóth József joghallgató lett, városunk későbbi polgármestere, majd országgyűlési képviselője. Nekik, a Rongyos Gárdának köszönhető, hogy Sopronban népszavazást írtak ki. Sopron és még hét falu visszakerült hazánkhoz.

A trianoni diktátum következménye az egészalakos segesvári Petőfi- szobor városunkban történő újra állítása. Köllő Miklós szobrászművész alkotását 1897. július 31-én avatták fel a segesvári várban, majd 1916-ban a román veszély elől Budapestre menekítették, innen került 1922-ben a mai helyére, városunk főterére

1990 után még ellenszélben, 2010 óta elfogadottan, egyre több városban és faluban állítanak trianoni emlékművet. A közelmúltban például Hajdúszoboszlón került átadásra Győrfi Lajos szobrászművész alkotása. Mi, félegyháziak büszkék lehetünk, hogy, az Ó-templom előtt a Magyarok Nagyasszonya- szobor előtt emlékezhetünk. Tudni kell a szoborról, amint arról a héten Ónodi Márta Félegyházi Közlönyben megjelent cikkében már olvashattuk, hogy Szabó Flórián helyi tanító érzett arra indíttatást, hogy az Ótemplom előtti téren szerény tanítói fizetéséből egy Patrona Hungariae (Magyarok Nagyasszonya) szobrot állíttasson fel. Kérése a városvezetésnél meghallgatásra talált. A helyi sajtó beszámolója szerint Corte Guidon szobrászművész alkotása több mint 3000 pengőbe került, a talapzatot Kiss József emelte. A szobrot 1929. december 26-án délelőtt 10 órakor áldotta meg Toldy Jenő apátplébános.

A szobor felirata a következő: „Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk! A Te megcsonkított Nagymagyarországod feltámadásába vetett törhetetlen hittel állíttatta Szabó Flórián róm. kath. tanító az 1929. évben.”

Szabó Flórián 1870. szeptember 4-én született Félegyházán. Tanítói oklevelét a kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző-intézetben szerezte 1891-ben, 32 év néptanítói szolgálat után ment nyugdíjba, 1932. április 13-án hunyt el.

Ami boldog pillanat volt 1920-ban a tisztességtelen eszközökkel területszerző szomszédos országoknak, az pokoli fájdalom a Csonka Magyarországon maradt és az onnan kiszorult magyarok millióinak egyaránt. Ez számokban kifejezve annyit jelent, hogy a Szentistváni Magyarország elvesztette területének kétharmadát, mely 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága pedig 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százaléka került az újonnan létrejövő, vagy haszonszerző országok birtokába. A trianoni diktátum megalkotói figyelmen kívül hagyták az 1910-es népszámlálási adatokat, így mintegy 3,2 millió magyar, nemzetünk harmada az utódállamok hátrányos helyzetbe kerülő polgára lett.

Igaz a mondás, hogy a trianoni határoknak köszönhetően hazánk saját magával határos, hiszen az új, 1920-as határok mindkét oldalán magyarok élnek, több, mint másfél millióan pedig összefüggő tömbben kerültek a túloldalra. Az elmúlt években felerősödött asszimiláció, elvándorlás, egyes szomszédos államok magyarságellenes politikája ellenére mindent meg kell tennünk, hogy az ott élő magyar gyerekek magyar iskolába járhassanak, szüleikkel a kettős állampolgárság minden előnyét élvezhessék!

Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló, 2010. évi XLV. törvény kimondta: "a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme".

A Kárpát-medence összetart bennünket, legyünk büszkék azokra a nemzettestvéreinkre, akik a mostani határokon kívül, 100 év után is megtartották magyarságukat – zárta gondolatait dr. Tarjányi József.


Fotó: Fantoly Márton
 

Kövessen minket a Facebookon is!