Zöld oldal – Virágok a természetből – trágyázás, gyomlálás, mulcsozás

A veszélyhelyzet megszűnésével és a jó idő beköszöntével egyre többen sétálnak, nézelődnek, beszélgetnek a város közterületein, a parkokban, a néhány hónapja kiültetett virágok között. A medárdi június kedvez a növényeknek, valóban sok virág teljes pompájában virít. Többek megállnak a növények között – térdeplő, guggoló, hajolgató – gyomláló kertészek mellett és kedvesen megszólítják őket, elmondva, hogy örülnek a sok szép virágnak. És bizony a kint dolgozó emberek is nagyon-nagyon örülnek a dicséretnek. És aztán mások – inkább az online felületeken, vagy vezetők felé szóban – jelzik, hogy erős trágyaszag zavarja őket a virágágyak közelében, vagy, hogy gazosak az ágyak. Igazat kell adnunk nekik, de szeretnénk pár szót szólni – írni – arról is, hogy ennek oka, célja és értelme van.

Félegyháza egy különleges, nem hétköznapi közparki kiültetést kapott a Zöld város projekt kapcsán: egy kedves erdei-mezei „vadvilágot”. Ez a vadvirágos erdőszél nem véletlenül szép: ezt a hangulatos megjelenését a sok színes, bájos, lengő-rezgő növénynek az egészséges környezet teszi lehetővé.

A növényeknek fényre, vízre és leginkább egészséges talajra van szüksége. Az első kettőt természetesnek, az utóbbit viszont semmibe – már szinte ingyen valónak – vesszük. Nagyon nincs igazunk, ez a látásmód azt látszik igazolni: mennyire eltávolodtunk a természettől. A tavaszi-őszi „illatok” közé tartozik az éledő és a visszahúzódó természet nedves avar és „földszaga”, a bomlásnak, korhadásnak induló földre hullott szerves anyagok szaga. A természetes élettől eltávolodva sok mindent mondunk büdösnek, pedig csak természetes.

Svájc, Ausztria… hegyi falvaiban senki nem nehezményezi a levegőben úszó tehénszagot. Vagy a Földközi-tenger kedvelt halászfalvaiban terjengő halszagot. De a francia, holland sajtpiacokra látogatók sem fintorognak az erős sajtszag okán. Többnyire inkább büszkék az értékeikre, amelyek szépek, izgalmasak és időnként „illatosak”.

Trágyázás

Szóval, a városban évente legfeljebb 3-4-szer, esőzés előtt kiszórva, legfeljebb 1-2 napig érezhető trágyaszag a majdnem halott városi talaj életre keltése okán van. A talajra kerülő szerves anyagok elbontása nyomán keletkezik a növények számára létfontosságú szerves anyag: a humusz. Az élő talajnak számunkra felfoghatatlanul gazdag élővilága van. Tulajdonképpen a talajra kerülő növényi részek, maradványok egy nagy „össznépi lakomára felszolgált ételek”. Először ülnek asztalhoz a rágó, aprító, daraboló nagyobb teremtmények, aztán jönnek a baktériumok, gombák, mikrobák, atkák, férgek, giliszták, akik szinte felzabálják a menüsort. Az ő ürülékük és földi maradványuk a humusz, amiből a növények táplálkoznak, hogy aztán az ő maradványaik újra táplálékul szolgáljon a nagy körforgáshoz. Tehát ültetett növényeink bizonyos értelemben a nagy lakoma utolsó vendégei. Ha a talajélőlények nem jutnak „kajához” végszükségben elkezdik enni a humuszt. A humusz fogyása a talaj nagyon rossz állapotát jelzi.

Városi körülmények – és elvárások – között mi eltakarítjuk a növénymaradványokat (lomb, gyom…). A növényágyak talajára kihelyezett ágdarálék szerepe nemcsak a gyomosodás lassítása, hanem az elkorhadó szervesanyag pótlása. Ehhez azonban magas nitrogéntartalmú anyagra is szükség van, hiszen a zöld növényi részek (pl. gyomok) jobbára el lettek távolítva. Ezt a nitrogént pótoljuk szervestrágya-pellettel, ami azért is jó, mert komplex tápanyagpótlásra alkalmas, nem úgy, mint a műtrágyák, amelyek leginkább csak szervetlen nitrogént, foszfort és káliumot tartalmaznak. Egyébként drágábbak is, mint a trágyapellet, és kiszóráskor könnyen „megégetik” a növényt, ráadásul pusztítják a talajéletet. Tehát jó gazdaként nem szívesen választjuk a drágább, kevésbé alkalmas, nehezebben alkalmazható, más szempontból káros műtrágyát a minden tekintetben praktikusabb pelletált szerves trágyával szemben. Reményeink szerint a kialakuló egészséges talajélet nyomán egyre gazdagodó humusztartalom fokozatosan csökkenteni fogja a trágyázás szükségességét.

Gyomlálás

A talaj gazolása – szép magyar nyelvünket jól értve – azt jelenti: azoknak a „gaz” növényeknek az eltávolítása. Szebben fogalmazva: gyomlálás. Az emberi minősítés alapján gyom elnevezéssel illetett növényeknek speciális feladata van a természetben: a bolygatott, sérült területek talajmegkötése és javítása. Többnyire egyéves növények, amelyek a gyökérzetükkel, majd az elhalt részeikkel javítják a talajt. Csak addig uralják a területet, amíg az alkalmassá nem válik igényesebb, hosszabb életű növények megtartására.

Sok úgynevezett gyomnövény kifejezetten szép tud lenni. A Zöld város projektben felújított zöldfelületeken a bolygatás miatt most valóban sok gyom bújik elő, és addig mi sem irtjuk ki azokat, ameddig nem szorítják ki az ültetett növényt és virágjukkal, vagy levelükkel díszítenek, és ameddig nem érlelnek magot: pl. a keskenylevelű útifűt, pipacsot, küllőrojtot. Ahogy erősödnek, terebélyesednek az ültetett növények, úgy szorulnak ki a területről gyomnövények. Másik eszközünk ellenük: a mulcsozás.

Talajtakaró, helyben komposztálás: mulcsozás

A talajra hulló természetes növényi részek pótlására, illetve a humuszképződés gyorsítására, egyben a gyommagok csírázásának gátlására terítettünk a talajra – mi az olcsóbb beszerzés révén – ágdarálékot. Tavasszal a fiatal, kis növények miatt csak 3-4 cm vastagságban, de az év folyamán a lehetőségek szerint szeretnénk még egy hasonló mennyiséget rászórni az évelőágyakra. Közben természetesen mindig gyomlálunk, nyilván sohasem utolérve magunkat, de – folyamatosan, kitartóan.

Ahogy nőnek a dísznövények, úgy szorítanak maguk alá egyre több gyomot, amelyek egy része már nem is tud előtörni, szépen lassan elhalva komposztálódik. Az erősen küzdőket pedig végül mi távolítjuk el. Ahol lehet, ott igyekszünk zöld növényi részeket is visszahelyezni a humuszképződéshez, de egyelőre a trágya nitrogénjére is szükség van. Ez az első év – mi is érezzük – szinte lehetetlen küzdelem. De a természettel együtt dolgozva már most, három-négy hónap után is tapasztaljuk helyenként az eredményeket.

Ezért szeretnénk kitartani a trágyázás-gyomlálás-mulcsozás mellett.

Nagy Ágnes
városi főkertész