In memoriam Márton Tiborné, Márti
A Bankfaluból indult pályád. Példaképeid, pedagógus szüleid egyengették utadat. Saját kis családoddal is ott éltetek, majd a sors úgy hozta, hogy hozzánk, a Darvasba kerültél. Alsós pedagógusként volt részed örömökben, bánatokban, küzdelmekben, mindabban, ami e mögött az egyszerű szó mögött sűrűsödik: Tanító. Gyermekeid: Anett, Gergő, Tomi és Detti is a mi iskolánkba jártak. Mekkora büszkeséggel figyelted kis unokád, Blanka első évnyitóján elmondott versét. Biztosak vagyunk benne, hogy még nála is jobban izgultál!
Életedet át- meg átszőtte az a törekvés, hogy a gyerekekkel ismertesd és megszerettesd az informatikát. Velünk, kollégáiddal is sikerült! Segítettél! Annak és akkor, amikor szüksége volt Rád, a türelmedre, az emberségedre! Biztattál a pedagógusminősítés előtt is minket: „Menni fog az!” A KIP-módszert is lelkesen gyakoroltad. Emlékezetes, amit a távoktatás során egy-egy tanítványodnál elértél. Tudjuk, hogy csak a kedvedért ült le játék helyett házit csinálni a gép mellé.
Még most sem fogjuk fel igazán, hogy elmentél. Hogy mindezeknek vége! De mégsem! Arany János sorait idézve búcsúzik Tőled iskolád, a Darvas:
„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl…”
