Volt egyszer egy kisvasút Galambos és Bugac között

Selymesi Sándor nyugdíjas vasutas kiadványt állított össze az elfeledett, 1920-1930 között létező vonalról. A vasútvonal megépítését az tette szükségessé, hogy a térség lakói tűzifához, a kecskeméti gyufagyár pedig minél gyorsabban alapanyaghoz juthasson. Az új vasúti szárnyat nagyon gyorsan, alig három hónap alatt építették meg. A vasút nyomvonala az évtizedek során teljesen eltűnt. A kiadványt a tervek szerint augusztusban vehetik kézbe az olvasók.

A gyors építkezés legfőbb oka az volt, hogy a trianoni békediktátum utáni Magyarországon nem volt elegendő fűtőanyag, bezártak az iskolák, leállt a vasút. A megcsonkított országban csak Kecskeméten működött gyufagyár, amit el kellett látni alapanyaggal.

Selymesi Sándor mutatja, hogy milyen mozdony húzta anno a két kocsit
Fotó: Tapodi Kálmán

Ebben a gyárban 150 embert foglalkoztattak, a napi termelés százezer doboz gyufa volt – derül ki Selymesi Sándor írásából, aki 38 éven keresztül mozdonyvezetőként, majd garázsmesterként dolgozott a magyar vasúttársaságnál. Írásából azt is megtudhatjuk, hányan és milyen körülmények között dolgoztak az építkezésen. A fotókkal, térképekkel, rajzokkal gazdagon illusztrált könyv korabeli vasútépítési alkatrészeket, jelzőket, járműveket is ábrázol, majd összehasonlításképpen bemutatja a mai hasonló kisvasutak fontosabb eszközeit.

Nagy József kuratóriumi titkár, Vasúttörténeti Alapítvány
Fotó: Kovács Ferenc

A Galambost Bugaccal összekötő kisvasút történetét összefoglaló írást a Vasúttörténeti Alapítvány jelenteti meg. Nagy József kuratóriumi titkár arról számolt be lapunknak, hogy reményeik szerint augusztus 8-án, Bugacon, az egykori végállomáson lesz a kötet bemutatója. Mindehhez azonban szüksége van az alapítványnak anyagi támogatásra is. Várják hivatalok, önkormányzatok, gazdasági vállalkozások és magánszemélyek felajánlását is.

Az alapítvány elérhető a 36/30/441-26-52-es telefonszámon, vagy interneten vasuttortenetia.hu, vagy a vasuttortenet.szeged@gmail .com oldalon.

H. S.