Emlék városunk irodalmi életéből
Képgaléria
A folyóirat címére kiírt pályázatra 24 pályamunka érkezett be, a választott cím a Búzamezők lett. A nyertes helyi orvos, dr. Schwarz Lajos egy évig ingyen kapta a folyóiratot. A címlapra két tervet kapott a szerkesztőség, Morell Mihály rajztanár pályaművét fogadták el, aki a modern szellem s ízlés kívánalmait tartotta szem előtt. Morell Mihály is egy évig ingyenes előfizetői jutalomban részesült. A rajztanár úr külön köszönetet kapott a nyomtatáshoz szükséges klisé igényes elkészítéséért.
A Búzamezők első száma 1937 májusában jelent meg a Móra Ferenc Társaság támogatásával. Dr. Sahin Tóth Rafael, a Társaság elnöke a folyóirat beköszöntőjében örömmel üdvözölte a Búzamezők-et, „amely elsősorban a fiataloknak akar teret adni, annak a fiatal nemzedéknek, amely az élettel való kegyetlen viaskodás közben is megőrizte eszményképeit, a jobb és szebb jövőbe vetett rendíthetetlen hitét”. Mint írta: „A Móra Ferenc Társaság Móra Ferenc-i lelkiséggel, megértéssel, és előlegezett bizalommal sietett a Búzamezők támogatására és őszintén kívánja, hogy a fiatal gárdának ez az eléggé meg nem becsülhető, minden kultúrember támogatására méltán igényt tartó vállalkozása a legteljesebb sikerrel járjon.”
Az első szám bevezető elbeszélésének szerzője Móra Ferenc lánya, Móra Panka volt. Falu Tamás is küldött verseket (pl. A halálban nincs egyenlőség), melyek a folyóiratban megjelentek. Gyakran publikáló félegyházi szerzők ifj. Zsadányi Nagy Árpád, Csendes Ilona, Bíró Eta, Oroszi Sári, Szabó Sándor, Szikess Ferenc, Terjék Jenő, Zsögön Egon, akik remélték, folyóiratukon keresztül is tudatosítják, hogy városunk kivette a maga részét a nemzet egyetemes kultúrmunkájából, hogy az alföldi homok is termékeny. A szerkesztőségi hírekből látható, hogy a helyieken túl Csongrádon, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Pécsett, Székesfehérváron, Budapesten, Nyíregyházán, Eperjesen, Heidelbergben is voltak előfizetők.
A Búzamezők megjelentetésének anyagi hátterét 1937-ben a Móra Ferenc Társaság, 1938-ban a városvezetés biztosította. Az utolsó, elérhető száma csak Lantos Lajos Kalmár-kápolnai lelkész nagylelkű adományának köszönhetően jelenhetett meg. 1938 végén, a város anyagi támogatásának megvonása után szép csendben megszűnt.
Dr. Tarjányi József
