Tetoválóművész a világ körül
Kertész-Farkas János félegyházi születésű tetoválóművész több mint 10 éve kezdte a tetováló szakmát és közben megnyitotta saját szalonját is Félegyházán. János Kecskeméten végzett műszaki főiskolát, de mivel gyermekkorától kezdve nagy szerelme a rajzolás, egyenes út vezetett a precíz munkát igénylő tetováló mesterséghez. Ez a munkája és a szenvedélye. Külföldi munkái során megtapasztalta azt is, hogy a magyar tetoválók nemzetközi szinten is elismert művészek, akikre joggal lehetünk büszkék.
– Miért döntöttél a váltás mellett?
– Elég régen megfogalmazódott bennem, hogy nem érzem jól magam itthon. A magánéletem is megsínylette a rengeteg munkát, illetve a vendégeim elég gyakran nem vették figyelembe, hogy családos ember vagyok. Volt, hogy hétvégén, ünnepnapokon és éjjel is írtak vagy hívtak. Egyszer egy megrendelőm karácsony este szeretett volna tetoválást készíttetni. Írországban az emberek figyelmesebbek egymással. Inkább várnak akár heteket is, de tiszteletben tartják, hogy nekem is jár a kikapcsolódás és a pihenés.
– Hogyan ment a költözés?
– Fájó szívvel, de meghoztam azt a döntést, hogy elköltözöm Magyarországról. Eleinte Anglia volt a célország, de a Brexit – az Egysült Királyság kilépett az Európai Unióból – miatt erről gyorsan letettem. Tavaly októberben kiutaztam Írországba. Már a megérkezésemet követően éreztem, hogy jó helyen vagyok. Csodás az ország, befogadók és kedvesek a helyiek. Az angol nyelvvel még küzdök, de egyre magabiztosabb vagyok már a kommunikációban. A környezetemtől nagy segítséget kapok benne.
– Milyen tapasztalataid vannak az elmúlt fél évben, mióta kint vagy?
– Az állam nagyon kedvező adózást kínál az ott dolgozóknak és támogatják a vállalkozásokat is. Én csak jó dolgokat mondhatok az országról és az emberekről. Mindenki figyelmes a másikkal és elégedettek az életükkel. A mezőgazdaságuk lenyűgöző számomra. A tejtermékek, a húsok és egyéb élelmiszerek tekintetében a természetességre és a fentarthatóságra törekednek. Biztosak lehetünk abban, hogy a helyi és nemzetközi láncolatú éttermek a környék gazdáitól és termelőitől szerzik be az alapanyagokat az ételeikhez. Nem találkoztam vákuumcsomagolt élelmiszerrel. Mindenki a tartósítószer-mentes, friss árut kínálja. Senki sem akar átvágni, a szabályok betartása náluk alapvető tulajdonság. Hiába megengedett az autópályákon a 120 km/h-s sebesség, ettől függetlenül komótosan, odafigyelve közlekednek.
Nagyon érdekes számomra a hagyománytiszteletük és a vallási meggyőződésük. Tudvalevő, hogy az ír fiatalok nem vetik meg a bulikat, a szórakozást. Náluk már délután hat órakor kezdődnek a partik, de éjjel kettőkor minden szórakozóhely szigorúan bezár. Akármennyire is vadra sikerült az előző éjjel, vasárnap reggel mindenki ott van a templomban. Még mindig hisznek a kelta hagyományokban, babonákban, manókban és koboldokban. A kocsmák is ennek megfelelően vannak berendezve. Aki először van ilyen helyen, talán ijesztő is lehet ez a fajta misztikus légkör.
Éppen ezért nagy fejtörést okozott számomra a szalonom névválasztása. Félegyházán az üzletem neve Hellwolf, vagyis Pokol farkasa volt. A hell – pokol – pejoratív értelmű szó a mélyen vallásos íreknek, a nevem angol megfelelője a wolf – farkas – pedig hozzám tartozik. A kinti ismerősök bátorítottak, hogy nyugodtan válasszam ott is ezt a cégnevet, hallgattam rájuk. Nem is kaptam negatív kritikát miatta.
– Hogyan sikerült ismerté tenned magad odakint?
– Kilkenny-ben, ahol élek, az én szalonomon kívül van egy másik stúdió is. Meglepett, hogy mennyire más szemléletben dolgoznak, mint én. Ők például nem vállalnak más által elkezdett, vagy elkészített tetoválásjavítást, átdolgozást. Az a meggyőződésük, hogy folytassa az, aki elkezdte. Ez néha nagyon nehéz, mert a régebbi művészek közül már sokan máshol tevékenykednek. A hírem szájról szájra terjed, de arról se feledkezzünk meg, hogy az általam készített ábrák viselői élő reklámtáblák számomra. Igyekeztem az áraimat is úgy kialakítani, hogy nekem is jó legyen, és a vendégeket se terhelje meg az óradíj. Az is egy nagy különbség az itteni szakmatársakkal ellentétben, hogy az én órabérem attól kezdve ketyeg, ahogyan az első vonás éri a bőrt. Nekik a kilincs lenyomását követően már keményen telik az idő. Féltékenységet nem tapasztalok, de volt már egy-kettő érdekes esetem, amikor a
higgadtságom és a szakmai alázatom segített.
– Milyen motívumokat kérnek az írek leggyakrabban?
– Az oroszlán, a rózsa és a galamb a legnépszerűbb figurák. Kint valamiért nem népszerűek a nonfiguratív minták.
– Mik a távlati terveid?
– Szeretnék egy komplexebb szalont létrehozni, ahol helyet kapna egy lézeres tetováláseltávolító készülék is. Ezt a barátnőm fogja kezelni. Terveim közt szerepel az is, hogy Magyarországról vendégtetoválókat hívok, hogy ők is betekintést nyerjenek a külföldi létbe. Az itthoni üzletet teljes mértékben felszámoltam, nem tervezek hazajönni hosszútávra. Ha a fiaim nagyobbak lesznek, attól sem zárkózom el, hogy kijöjjenek velem, és akár ők is csatlakozzanak a tetoválók világához. Egyelőre amennyire gyakran tudok, hazalátogatok és akkor csakis a fiúkkal töltöm az időmet. Ezért nem vállalok már itthon tetováláskészítést.
– Kívánom, hogy találd meg a számításodat és a terveid váljanak valóra!
V. B.
