Élet és halál emlékművei
A háborúkban elesettek obeliszkje 1938 óta állít emléket a harctereken maradt szankiaknak. Az egykori szoborállítók aligha gondolhatták, hogy egy évvel később újabb vérzivataros évek törnek Európára, s idővel a második világháborús áldozatok neveinek hosszú sorát is felvésik az emlékműre.
- Az első világháború lezárásának gyötrelmeit ma is éljük. Nincs olyan család, amelynek rokonságában ne lett volna vesztese, hősi halottja, menekültje, sebesültje a világégésnek, amely tízmillió emberáldozatot követelt, többet mint a megelőző ezer év csatái együttvéve – mondta a felújított emlékmű ünnepélyes avatóján Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke. A politikus hangsúlyozta: az első világháború legnagyobb vesztese a magyarság, mert Európa szégyene a trianoni békediktátum, átrajzolta a Kárpát-medencét.
- A négymillió magyar katonából 600 ezer nem tért haza. A többiek közül is sok megsebesült vagy fogságba került. Velük együtt a hadba vonultak fele, azaz 2 millió ember a magyar áldozatok teljes létszáma. Elképesztő és nehezen felfogható számok ezek, különösen annak tudatában, hogy egy család egyetlen tagjának elvesztése életen át tartó fájdalmat jelentett a hozzátartozóknak - fogalmazott az alelnök.
- Tisztelet és főhajtás a szankiaknak azért, hogy felújították világháborús emlékművüket. Szükség van ehhez hasonló „sajátos történelmi erőterekre” országszerte, mert ezek örökké erőt sugároznak számunkra - szólt az ünneplő-emlékező közösséghez Lezsák Sándor.
A szanki emlékmű - amire 1989-ben került fel Markolt György szobrászművész alkotása, egy kardot markoló sas -, részben pályázati forrásból újult meg. Az obeliszket körülvevő kicsiny park is megszépült, ahol már háromra gyarapodott a száma a „Születések fáinak”, amikre - egy-egy falevélre írva -, a községben született gyermekek nevei kerülnek.
Fotó: baon.hu
