Élve temette el magát a krimiíró - videóval
Az Egy pap vallomásában Mihály atyát baleset éri, a kórházban tíz nap kóma után tér magához, ahol kiábrándultan döbben rá, hogy míg öntudatlan állapotban lebegett élet és halál között, messziről sem látta isten világító fényét, teljes sötétségben volt. Elkeserítő tapasztalása miatt meginog hite, és megpróbál bizonyítékot találni arra, hogy Isten tényleg létezik. Két embert, akik közül az egyik az ő mércéje szerint jó, a másik pedig rossz életet élt, élve eltemet, majd közli a rendőrséggel a tettét, kíváncsian várva, melyik áldozat éli túl a próbatételt. Mihály atya a különleges gyónása után azonban egyből visszavonja vallomását, nehogy sarokba tudják szorítani a rend őrei.
Szántó Dániel, aki már első könyvével megjárta a Bookline top 50-es sikerlistáját, már majdnem kész volt a könyvével, amikor úgy érezte, annál a résznél, amelyben azt írja le, hogyan temeti el élve a pap a fiatal női áldozatát, lehetnének még eredetibben, hitelesebbek a sorai. Ezért az író nagyot gondolt, és kitalálta, hogy aláveti magát ugyanannak az élménynek, amit könyvbéli szereplője is átél, hogy egy még hidegrázósabb, még szuggesztívabb könyvvel lephesse meg olvasóit. Igen, a szerző arra vállalkozott, hogy élve egy koporsóba zárja magát, amit barátai a föld alá temetnek.
Terve megvalósításának első lépéseként Dániel egy siófoki temetkezési vállalkozóval vette fel a kapcsolatot. Elmesélte neki, mire készül, ő pedig egy napra az író rendelkezésre bocsátott egy koporsót. Ezután egy olyan elszigetelt helyet kellett keresnie Dánielnek két barátjával, ahol gond nélkül kivitelezhető az élve eltemetés. Végül egy erdőt néztek ki maguknak, ahol Dániel egyik ismerőse videóra rögzítette a történteket, ahogy az író is megörökítette élményeit a koporsóba zárás előtt, közben és után is.
– Bemásztam a koporsóba, amit kívülről rám zártak és egy órára magamra hagytak. Nem több kilométernyi távolságra mentek, de elég távol voltak tőlem, hogy érezzem, teljesen egyedül vagyok – mesélte az élményéről az író, ami a szűk hely miatt nemcsak fizikális, mentális megpróbáltatást jelentett számára.
– Ahogy tudatosult bennem, hogy be vagyok zárba, megpróbáltam kinyomni a fedelet, amit persze nem sikerült kinyitnom. Minél jobban éreztem, hogy képtelen vagyok kimenni, annál jobban vágytam rá. Tudatosítanom kellett magamban, hogy felesleges erőlködnöm, hiába tudtam, hogy egy óra múlva ki fognak szabadítani, pánikszerű hangulat lett rajtam úrrá.
Nem ez az első eset, hogy Dániel kísérletezésbe kezdett, hogy életszagúbbá tegye a könyvét. Második regénye, Az üldözött fő helyszíne egy börtön volt, ezért Dániel engedélyt kért a Kozma utcai fegyház börtönigazgatójától, hogy látogatást tehessen az intézményben, és megismerkedhessen az ottani viszonyokkal. Kérését szerencsére nem utasították el, az író saját maga is átélhette, milyen érzés rácsok és rabok között lélegezni. Azért volt leginkább szüksége erre az élményre, hogy meg tudja írni egyik karaktere szökését a börtönből.
Bár Szántó Dániel eddig csak krimiket írt, nem tartja kizártnak, hogy más műfajban is kipróbálja magát. Ha így tesz, valószínűleg a sci-fi/fantasy világába fog kitérőt tenni, mivel kedvenc gyerekkori könyvélményei is ebben a műfajban íródtak. Ugyanakkor Dániel úgy véli, a krimi az a műfaj, amiben minden megtalálható, amire egy olvasó vágyik. Elgondolkodtató, érdekes karakterek, akciódús eseményszál, társadalomkritika, erotika – egy jó bűnügyi regényben mindez elfér.
Szántó Dániel azt ígéri, ősszel megjelenő Egy pap vallomása című krimijében egyikből sem lesz hiány, olyan fordulatokat és írói megoldásokat alkalmaz majd, melyekkel korábbi könyveit nem lehetett jellemezni. Egy biztos: egy letehetetlen olvasmány van kilátásban.
