Titkok a levéltárból – A Korona Szállóról
A városi képviselőtestülethez már 1878-ban kérvény érkezett, mely egy, a településhez méltóbb vendéglő és szálloda felépítését sürgette. Az elöljáróság azonban az üggyel érdemben csak évek múlva foglalkozott. 1883-ban került sor egy új vendégfogadó építésére vonatkozó pályázat kiírására. Egy pályatervet az a Pártos Gyula is készített, aki ebben az időben Félegyházán több nagyszabású építkezésben (Szent István templom, az algimnázium emeletráépítése) is részt vett. Lechner Ödönnel, a magyar szecessziós stílus későbbi úttörőjével közösen benyújtott terveit azonban a közgyűlés elvetette. Hosszas huzavona és több módosító javaslat után 1885-ben végül Szentpály József építész által készített terveket fogadta el a képviselő-testület. Az épület a következő, tehát az 1886-os év folyamán el is készült. Az új, impozáns, fővárosi színvonalú Korona Szálloda és Vendéglő üzemeltetéséért többen is versenyeztek. A város végül is Kneffel Edének adta bérbe az épületet, aki a korábbi Nagyvendégfogadót is vezette.
Az épület a szállodai és vendéglői helyiségeken kívül kávéházat és bolthelyiségeket is magában foglalt, továbbá itt kaptak helyet az Úri Kaszinó Egyesület szobái. A „színházi és táncvigalmi” díszterem később bálok és különböző előadások színhelyéül szolgált.
Az elöljáróság nagy gondot fordított az elegáns, új épület berendezésére. Külön határozatot hozott például, hogy „oly ócska bútorok, melyek netalán poloskát, vagy egyéb tisztátalan állatot tartalmaznak, egyáltalán be nem helyezhetők”. Ennek értelmében a kor neves bútorkészítőitől rendelték a berendezési tárgyakat, csillárokat, függönyöket, kárpitokat, kályhákat.
A Korona nagy kihasználtságnak örvendhetett. Erre utal, hogy 1901-ben a mellékutcai épületszárnyat meg kellett hosszabbítani. Az épületbővítés követte az eredeti stílust, megtartva a homlokzatmagasságot, valamint a díszítést.
Ónodi Márta
