Nehéz évük volt a méhészeknek
– Milyen mérleget vonhatnak a méhészek az első félévből, és ebben milyen szerepe volt a COVID–19-nek és mekkora az időjárásnak?
– A vírusnak nem volt nagy szerepe, mert a munkánkat tudtuk végezni, a terepen mozgó méhészeket olyan mértékben nem érintették a korlátozások, mint másokat, akik zárt helyeken dolgoznak. Sőt, a járvány hatására kicsit élénkült a méhészeti termékek kereslete. Az időjárás ellenben többszörösen kitolt velünk, az elmúlt három évtized legrosszabb éve volt az idei. Az aszályos tél miatt az őszi vetésű repce sok helyen hézagosan kelt, az Alföld jelentős területein ki is tárcsázták, és más növényt vetettek a helyébe tavasszal. A napraforgó táblák szintén tőszámhiányosan keltek. Az időjárás az akácvirágzás alatt sem volt megfelelő, országszerte három hullámban – egyes területeken ötször is – fagyok voltak, ez az akácot nagyon megviselte.
Amikor a másodvirágzású akácvirágunk nyílott, beköszöntött a csapadékos időjárás, kedvezőtlenné téve az időt a maradék akácvirág jó mézeléséhez. Az akác utáni legelőkön is legfeljebb közepes termést könyvelhettek el a méhészek, nem volt kiemelkedő sem a facélia, sem a hársvirágzás. A selyemkóró szintén gyengén mézelt. Augusztus elején zártuk a napraforgó-pergetéseket, elmondható, hogy általában rosszul fejlett a növényzet, a táblák tőszámhiányosak és hiába locsogott az eső, a napaforgó a korábbi évekhez képest szerény méztermést adott. Még a legjobb helyeken is legfeljebb közepes termést könyvelhettek el a méhészek.
– Mi a helyzet a méhtenyésztőkkel, nekik milyen volt az elmúlt félév?
– Tenyésztési szempontból gyenge kereslettel indult az év. Az időjárás a méheket is gyötörte, mert a változékony, frontos, csapadékos idők erősen befolyásolják a párzást. Az ilyen időben párzásra kirepülő anyák gyakran elvesznek, nem térnek vissza. Az anyák iránti viszonylag élénk kereslet ellenben még tart, bár mostanra a tenyésztési időszak végére értünk. Közepes szezont könyvelhetnek el a tenyésztők.
