Dr. Szobonya Zoltán megyei emléknap
Képgaléria
A Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés szeptember 29-ét, dr. Szobonya Zoltán mártírhalálának napját 2016-ban minősítette megyei emléknappá. Azóta ez a nap az 1945-1961 közötti időszak hőseinek és áldozatainak állít méltó emléket, a rendszert megszenvedő tanuk és családjuk előtti tisztelgés, együttérzés emléknapjaként.
– Tiszteletünket akarjuk ma kifejezni azoknak a honfitársainknak is, akik ugyanúgy a harcosai, részesei voltak a nemzetet felemelő és felszabadító szabadság eszméinek, azaz Önöknek. Önöknek, akik megélték az elnyomó hatalom embertelen intézkedéseit. Önöknek, akik vállalva a sorsfordító felelősséget, elszánt akarattal, hittel fordultak szembe a diktatúrával. Önöknek, akik látták a magyar nemzet öntudatra ébredését – mondta el megnyitó beszédében Rideg László, a megyei közgyűlés elnöke.
A rendhagyó megemlékezésen dr. Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezés Bizottsága tagja előadásában bemutatta az időszak megyei történéseit.
A rendezvényen az 1956-os forradalom vértanújának lánya, Kissné Szobonya Csilla köszönetét fejezte ki Rideg Lászlónak az emléknap létrehozásáért.
Rideg László, a megyei közgyűlés elnökének a nevében Baján Vedelek Norbert a megyei közgyűlés alelnöke, adta át az elismeréseket, Kalocsán dr. Filvig Géza polgármester, Kecelen Haszilló Ferenc Attila polgármester, Kecskeméten Szeberényi Gyula Tamás alpolgármester, Kiskunhalason Fülöp Róbert polgármester, Öregcsertőn Boldóczki Józsefné alpolgármester asszony, Solton Németh István polgármester, Tázláron Bán Róbert László polgármester adta át az okleveleket.
Az ünnepélyes oklevélátadás pillanatait megtekintheti a bacskiskun.hu oldalon.
2020-ban dr. Szobonya Zoltán Emléklapot kapott:
Obádovics István – Baja
Obádovics István 1939-ben született Baján. 1956-ban még csak diák volt, de már részt vett a tüntetéseken és a vöröscsillag letörésében. A forradalom leverése után menekülni kényszerült, így Jugoszláviában telepedett le egy időre. Hamarosan visszatért Magyarországra, és részt vett a hónapok óta éhező fővárosiak részére szervezett élelmiszergyűjtésben.
özv. Rutay Istvánné – Baja
Rutay Istvánné, született Tóth Mária 2017-ig töltötte be a Bajai Ötvenhatos szervezet tiszteletbeli elnöki pozícióját. Férje, vitéz Rutay István nyugalmazott ezredes 1956-ban a bajai helyőrség parancsnoka volt. Amíg csak lehetett, védte Baja városát a szovjet csapatok ellen, míg végül kapitulált. Emiatt letartóztatták és rangjától megfosztották, amely sorsban hűséges felesége is osztozott. Mária nyugdíjazásáig a bajai ruhatárban dolgozott. Segítségével alakult meg a bajai nemzetőrség, Történelmi Igazságtételi Bizottság és POFOSZ is. Utóbbinak a mai napig állandó, aktív tagja.
Mándity Péter – Baja
Nyugdíjas autószerelő, honvéd. 1956-ban élelmiszert szállított a budapesti forradalmároknak, hiszen együtt érzett a forradalom eszmeiségével. Oszlopos tagja a bajai Politikai Foglyok Országos Szervezetének, illetve a Történelmi Igazságtétel Bizottság Bajai Szervezetének. Életfeladatának tekintette és tekinti, hogy a politikai okokból bebörtönzöttek, internáltak és más módon az 1945-89 közötti időszakban meghurcoltak teljes politikai, erkölcsi és jogi rehabilitációban részesüljenek.
özv. Czár Ignácné – Öregcsertő
Pirisi Erzsébet néven látta meg a napvilágot 1933-ban, Öregcsertőn, ahol a mai napig él. Családja kuláklistára került, ezért házukat, földjüket elkobozták. Az állambiztonsági szolgálat ezt követően is megfigyelte és zaklatta a családot. Háztartásbeliként tevékenykedett munkahelyhiány miatt, illetve kalocsai hímzéseket készített otthonában. Két testvérét ápolta.
özv. Török Lajosné – Kalocsa
Pécsi Margit Szakmáron született 1934. augusztus 18-án. Családját kuláknak minősítették, aminek következtében birtokukat elvették és a Hortobágyra internálták őket. Egész családját megbélyegezték. A mai napig Kalocsán él kertes házban, ahol tagja a POFOSZ helyi szervezetének.
Kosztándi Józsefné – Kalocsa
Kosztándi Józsefné, született Únyi Mária 1938-ban látta meg a napvilágot Foktőn. Családját kuláknak minősítették, így a megbélyegzésen túl vagyonukat is elkobozták. Férje Oroszországban volt hadifogoly, ahonnan visszatért ugyan, de már sok éve örök búcsút kellett vennie tőle. Mária jelenleg is Kalocsán él, gyönyörűen rendezett kertje minden arra járónak mosolyt csal az arcára.
D. Szabó István – Kalocsa
Családját osztályidegennek minősítették és kitelepítették. 1956-ban a forradalmi hírek hallatán barátaival tehervonatra szállt és Pestre ment, ekkor még csak 16 éves volt. A forradalmi harcok során lőszert hordott a rádió ostromához, illetve a Corvin közben is harcolt. A forradalom leverése után egy hónapig vizsgálati fogságban tartották. Később Kalocsára került és családot alapított, de a folyamatos rendőrségi megfigyelése még évekig tartott.
2020-ban dr. Szobonya Zoltán Posztumusz Emléklapot kapott:
Czár Ignác – Öregcsertő
Öregcsertőn született 1930-ban. Szülei kuláklistára kerültek, megbízhatatlanok lettek a rendszer szemében, így Ignác ideológiai átnevelése is elengedhetetlenné vált és munkásszolgálatos lapátos katona lett belőle. Ezt követően kényszerből a Petőfi termelőszövetkezetben dolgozott, ahol ugyan iskolázottnak számított, mégis saját eszközeit felhasználva kellett boldogulnia. Életét a nélkülözés jellemezte, fiától és feleségétől mindössze 49 évesen, 1979. november 1-én, szívinfarktus választotta el örökre.
Fejes Imre – Kecel
Családját kuláknak minősítették, a családi birtokot, a házat, a földet és a gazdaság felszerelését elkobozták. 1952. szeptember 1-én Miskolcra hívták be a „megbízhatatlanok fiát” hadtáp építő honvédnek, úgynevezett „lapátos” honvédnek. A kiválasztás politikai diszkrimináció alapján történt. Két év után, 1954. november 29-én bocsájtották haza, egészen addig tartott kiképzése és átnevelése. Számos megaláztatásnak volt kitéve.
Herczeg József – Kecel
Családjával kuláklistára került, osztályidegenné vált. A kommunista tanács vezetősége folyamatosan gondoskodott zaklatásukról. 1951-ben munkaszolgálatra sorozták be, országszerte több szolgálati állomáson is megfordult, majd 1953-ban szerelték le. A szolgálat után itthon sem lelhetett nyugalmat, újabb megpróbáltatások vártak rá; zaklatás, szegénység, és beszolgáltatás.
Babó Sándor – Kiskunhalas
1948-ban tartóztatták le a Független Kisgazdapárt iratainak ellopásáért. Vallatták és kegyetlenül összeverték. Családja Harkakötönyben rengeteg földdel rendelkezett, de az ötvenes években kulákká nyilvánították őket. A teljes vagyonelkobzás mellett szükséglakásba kényszerítették őket. Sándor huzamosabb munkakeresés után vasúti munkás, majd mozdonyvezető lett.
Babenyecz Cs. Vilmos – Kiskunhalas
1948-ban a kiskunhalasi kisgazda párt iratait Babó Sándorral megpróbálták biztonságos helyre menekíteni, miután vezetőjüket, Nagy Szeder Istvánt internálták. A pártszékház melletti lakásba telepített kommunista megfigyelő felismerte a fiatalokat, akiket letartóztattak. Vilmost a rendőrségen kegyetlenül megkínozták: vaslapáttal verték, amely következtében elhunyt tüdővérzésben. Mindössze 24 éves volt ekkor.
Lázár Ferenc – Tázlár
Lázár Ferenc Prónayfalván, azaz a mai Tázláron született 1931-ben. Szülőhelyén aktív ellenállást fejtett ki a kommunista diktatúrával szemben. A bírósági vádirat szerint többek között részt vett 1956. október 28-án a hatalmi jelképek eltávolításában, illetve tagja volt a nemzetőrségnek és fegyvert fogott a rendőrőrsön szolgálatot teljesítő Czifra Józsefre. A Megyei Bíróság 3 év 6 hónap börtönbüntetésre, és 5 év jogvesztésre ítélte. 2002-ben hunyt el.
Lóki László – Solt
1915-ben született Solton, 15. gyermekként a családban. Az 1956-os forradalomban tehergépkocsijával szállította a solti forradalmárokat. Részt vett a dunatetétleni körzeti megbízott lefegyverzésében, illetve élelmiszert szállított Budapestre. A forradalom leverése után a szabadszállási laktanyában megverték. A keresetet biztosító jogosítványát örökre elvették. Így lovas fuvarozóként, majd a hartai TSZ-ben az építőbrigád tagjaként dolgozott nyugdíjazásáig. 2005-ben hunyt el.
Dugár Imre – Kecskemét
A kecskeméti születésű Dugár Imre a szentkirályi református gyülekezet presbitereként szolgálta a híveket. 1951. január 14-én hurcolták el a kecskeméti ÁVH székházba, ahol ismeretlen körülmények között halt meg. A „kékítő” – amely arra utal, hogy a szóban forgó épületben számos embert vertek félholtra, holtra – ma is rejti a kommunista diktatúra szőrnyű titkait.
Vitéz Varga Péter Pál – Bócsa (Nagykőrös)
Sorkatonai szolgálata alatt 1956-ban egysége részt vett Mindszenty hercegprímás kiszabadításában. A forradalom leverése után nyugatra emigrált a megtorlás elől. 1961-ben tért haza a tengerentúlról, Kanadából. Rövid időre vizsgálati fogságba került, majd 1989-ig rendőrségi felügyelet alatt állt, mint a szocialista társadalmi együttélésre veszélyes, a közrend megszilárdítását gátló személy.
Takács Gergely – Homokmégy
Takács Gergely 1898-ban született Homokmégyen. A Kecskeméti Járásbíróság 1955. november 7-én a 0037/1955. számú ügyiratban a népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntette miatt 1 év 2 hónap börtönre ítélte. Ez volt az 1956 előtti és utáni évek leggyakoribb bírói minősítése, amelybe beletartozott a rendszer bármilyen alapintézménye – köztük az ÁVH, a rendőrség, a Szovjetunió, a termelőszövetkezeti rendszer, a beszolgáltatás – elleni nyilvános felszólalás. 1963-ban hunyt el.
