A szilvalekvár illata

Nagymamáink szilvalekvárja utánozhatatlan. A gyakran 10-12 órán keresztül, állandó kevergetés mellett, üstben készült, csirizszerű masszának nincs párja. Nem kellett abba sem tartósítószer, sem cukor. Bővebb szilvatermést adó évben főztek belőle egy hatalmas üsttel, aztán évekig elállt. Gyermekkoromban imádtam nagymamám szilvalekvárját. Jó volt az palacsintába, burgonyás gombóc töltelékének, krumplis kőttesbe. Sűrűn előfordult, hogy egy lapátnyi kovászos kenyérre kenve reggelire vagy uzsonnára kaptam. Soha nem felejtem el. Amikor készült a lekvár az egész falusi udvart átjárta a rotyogó szilva mennyei illata.

Talán ennek az emléknek köszönhető, hogy évek óta nem maradhat el az ősz nálunk szilvalekvár-készítés nélkül. Azt korán megtanították nekem, hogy az apró szemű, általában ősszel beérő, nem túl leves fajta az alkalmas a tökéletes lekvár kivitelezéséhez. Az évek során rájöttem, hogy a dolog nyitja a türelem. Bár nem állnak már rendelkezésemre azok az eszközök, amivel Nagymamám készítette, de amim volt, abból igyekeztem mindig a legjobbat kihozni. Így vásároltam meg Erdélyben 2008-ban egy agyagfazekat, amelybe pontosan 5 kilogramm szilvát tudok lekvárrá varázsolni röpke 6-7 óra alatt. Egy szezonban minimum kettő alkalommal megtöltöm szilvával a fazekat.

A folyamat nagyon egyszerű, hiszen a megmosott, kimagozott, kettévágott szilvákat belehelyezem az előtte gondosan ecettel kikent fazékba és mehet is a sütőbe, alacsony lángon. Itt jön a képbe a türelem. Az első években, amikor készítettem megrészegített a mennyei illata, így 2-3 óra után kivettem és üvegbe töltöttem – gondoltam: készen van.

A tanulópénz megvolt, hiszen a nem megfelelően kifőzött lekvár a benne maradt nedvességtartalomnak köszönhetően nagyon hamar romlásnak indult. Megtanultam, hogy a csodálatos illata még nem minden, ki kell várni az elkészülési időt türelemmel. Én a folyamat második felében minimális cukrot szoktam beletenni, de természetesen nélküle is készíthető.

Mindig is hittem benne, hogy amit a teremtő ezen a vidéken ad, az csak jó hatással lehet ránk. Ilyen a szilva is. Bár idén a virágzás alatti fagyok miatt a bőséggel gondok voltak, emiatt az ára is kicsit magasabb volt, aki akart mégis tudott elegendőt vásárolni. A piacon 400-450 forintért még hozzá lehet jutni kilogrammonkénti áron. A szilva nagyon gazdag vitaminban és ásványi anyagban valamint antioxidánsokban. A, B1, B2, béta-karotint és C vitamint tartalmaz. Ásványi anyagok között a magnézium, foszfor, kalcium, kálium található meg benne, nyomelemként a cink. Magas rosttartalma miatt a székrekedésben segít, az emésztőrendszer őre lehet a téli időszakban. Mindemellett véd a szív- és érrendszeri betegségek ellen, immunerősítő hatással is bír.

Sikerült elérnem, hogy a családunk egyik kedvenc téli csemegéje lett a szilvalekvár. Az idei már készen van, sorakoznak a kamrapolcon. Bár Nagymamám szilvalekvárja utánozhatatlan, én mindössze megpróbálok a nyomdokaiba lépni. Csak remélni merem, hogy a lányomnak át tudok adni majd ebből a rajongásból és talán egyszer neki is szívmelengető, nosztalgikus emlékei lesznek, amikor megérzi a rotyogó szilvalekvár illatát.

Z. A.