Kórképek az irodalom szemszögéből
Képgaléria
Kállainé Vereb Mária, a könyvtár igazgatója és Tóth Katalin, az Egészségfejlesztési Iroda vezetőjének köszöntő szavai után az előadó vette át a szót.
Ady Endre sorsáról beszélt először, akinek fizikai fájdalmak keserítették meg a napjait. Hideg János Lászlótól megtudtuk, hogy a vérbaja miatt szégyent is érzett, szerette volna, ha teljesebb lenne a felvilágosítás a kórt illetően, felemelte a hangját a prevenció érdekében. A betegséget a legendák szerint francia katonák kezdték terjeszteni. Amikor a „franc” szitokszót használjuk, akkor gyakorlatilag a szifiliszt emlegetjük.
Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső jó barátok voltak, folyamatosan viccelődtek, fogadásokat kötöttek – többek között a saját haláluk időpontját illetően is. Mindketten rákbetegek lettek, a morbid fogadást végül Kosztolányi Dezső nyerte meg, két évvel hamarabb távozott barátjánál. A Halotti beszéd és az Utazás a koponyám körül című művekből is hangoztak el részletek az előadás alatt.
Babits Mihály gégerákkal küzdött, a betegségtől való félelem megjelent a Balázsolás, a Jónás könyve és Jónás imája műveiben is. Szabó Lőrinc a Szívtrombózis, Tihany című művében az infarktus pillanatait idézi meg. Végül a tüdőrák okozta halálát, 1957-ben. Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója az alkotó daganatos betegségét rögzíti.
Az előadás második részében az írók, költők lelki betegségeivel ismerkedhettek meg a résztvevők. Juhász Gyula, József Attila és Csáth Géza is mániás depresszióval küzdött, gyakori látogatói voltak elmeintézeteknek. A gyógyszerfüggőség, a szuicid hajlamok, a kábítószerek jellemezték őket és félelmek, fóbiák mérgezték lelküket. Ezeket sokszor maguk ellen fordították, Csáth Géza esetében egészen a gyilkosságig fajult a lelki torzulás.
A magával ragadó, 60 perces előadást versidézetek, novellarészletek, dalok színesítették.
Z. A.
Fotó: Fantoly Márton
