Átadták a megújult színpadtechnikát a Móra Ferenc Művelődési Központban
Képgaléria
Egy sikeres pályázatnak köszönhetően mostantól a mai kor technikai igényinek is megfelelő színpad áll a fellépő színészek, együttesek, előadók szolgálatában. Az elnyert pályázati összegből olyan hang-, fény- és videotechnikai berendezések beszerzése és beszerelése valósult meg, aminek köszönhetően egyre szélesebb körben tudják majd a kulturális igényeket kielégíteni. Ezáltal a művelődési központ olyan programokat is el tud hozni a jövőben a város lakosságának, amelyekre bár igény lett volna, az elavult technika miatt eddig nem voltak elérhetőek.
Csányi József polgármester beszédében hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nehéz időkben is meg kell találni azokat az apró momentumokat, azokat a szokásokat, tradíciókat ó, amelyek eddig is meghatározták mindennapjainkat. Hozzátette: fel kell kutatni a városunkban is azokat a fejlesztési lehetőségeket, amelyekkel Kiskunfélegyházát tovább lehet virágoztatni. Kiemelte, hogy a mostani projektet egy másik követi, amely eredményeképp az intézmény homlokzata újul meg. A művelődési központot a város szimbolikus épületének nevezte, amelynek karbantartásához – fogalmazott – forrásokat kell találni. Beszéde végén az időseket köszöntötte.
Az ünnepélyes szalagátvágás után megkezdődött a Félegyházi Táncszínház előadása, amit eredetileg a Trianon 100 Emlékévhez kapcsolódva, június 6-án szerettek volna bemutatni, de a vírushelyzet ezt akkor nem tette lehetővé.
Petőfi Sándor: Szülőföldemen című versének részletével indult a műsor, majd színpadra léptek a táncosok. A megújított darabban a Félegyházi Táncszínházon kívül közreműködött a kunszállási Csűrcsavaró Táncegyüttes és a Padkaporos Táncegyüttes Zsongoló csoportja is. Sodró lendületű, professzionális előadást láthatott a közönség, amelynek során a tánccal bemutatott magyar sors szívet tépő jeleneteit vitték színpadra Papp Nóra és Kátai Tibor rendező-koreográfusok. Láthatta a közönség, hogy a ránk mért csapásoknak nemzetünk nem tudott mindig ellenállni. A verbunkos tánc feszessége, jelen esetben szigorúsága a katonák kegyetlenségeit mutatta be, előtte pedig – mintegy ellensúlyként – láthattunk kedves, gondtalan karikázót is. A darab nagy részét a magyar mélabú hatotta át, amelynek a csúcsa, a táncjáték legfájdalmasabb pontja, az asszimiláció ábrázolása volt. A táncjáték mégis reményt adott: összefogással, összetartozással nagyon sok probléma áthidalható. A legfontosabb üzenete, hogy erős nemzeti öntudattal, magyarként megálljuk a helyünket a mai társadalomban. A megújult fény- és hangtechnika mindezt páratlan élménnyel támogatta.
Z. A.
Fotó: Fantoly Márton
