Az alkotás kitárulkozás
Képgaléria
Király György megnyitójában elmondta: – Bemutatkozni a városban, ahol élünk, nem kis dolog, nem könnyű feladat. Hiszen az alkotás, kitárulkozás. Megmutatja az alkotó képességeinek csúcsát, mesterségbeli, szellemi és lelki életének mélységét. Az itt látható kiállítás, mint egy haikugyűjtemény. Könnyed hatású képek, amelyeket tökéletesen hoztak létre. Tóth Tamás félegyházi születésű és itt él. Ténykedik a Holló-körben, amelynek műtermét gondozza, és programokkal tölti meg.
A zenei világban kamunak azt a hangot hívják, amely egy nem tisztán lefogott hang, tehát csak a hang “látszatát” kelti. Ez a képzőművészetben is komoly veszély. Szerencsére Tomi képein nincs ilyen. Amit ki akar mondani, azt a lehető legtisztább eszközhasználattal, mondjam úgy: kertelés nélkül teszi meg. Jaj, ez nem könnyű dolog, ezt csak az képes megtenni, akiben nincs félsz, aki tisztán érzékeli képességeit és mondanivalójának tartalmát. Tóth Tamás autodidakta, persze itt ne tévesszük össze a dolgokat, például Cézanne is valamelyest autodidakta, de közben Pissarrotól lesi el a szakma csínyjait, méghozzá úgy, hogy együtt alkot vele. Tamás nagy figyelemmel kérdez és figyel, amikor Borsihalmon együtt dolgozunk. Milyen papír, milyen festék, mivel töröljük ki a dúcból a festéket, részletek, amik meghatározzák a szakmát.
A pusztatű technika, vagy hívják hidegtűnek is, egy sokszorosító grafikai eljárás, ahol a lemezbe, vagy Tomi esetében ő gyakran plexit is használ, mert leleményes, megjegyzem ezzel a kortárs német grafikában magam is találkoztam. Tehát a lemezbe alapozás nélkül karcoljuk a rajzot, tükörfordítva, és a fizikai behatástól alig látható sorja alakul ki a vonal mentén, ide tapad be a festék maga. Az eredmény egy finom, enyhén homályos rajzolat. De ez még csak a technika, amihez bátor kéz kell, ugyanis nincs változtatási lehetőség. A technikán túl a mondanivaló, a “mire is használom fel?”. Tomi jól dolgozik a tájképi motívummal. És mi a táj esetében: a környezete. Félegyháza, Tiszaalpár. Én magam is többször láttam, ahogy nekilódul, és sitty-sutty karcolja a látszólag banális fénymásolatról a témát, és megtölti, tartalommal.
Emellett egy arcképcsarnok karcolásával ténykedik, folyamatosan készít a helyi kötődésű ismert emberekről karcot. Móra Ferenc, Dulity Tibor, Holló László, Petőfi Sándor. De mindezt teszi olyan természetesen, hogy nincs unalmas, avagy mondjam durván: nyálas pátosz. Ezek arcképek. Szívesen látnék egy bővített, nagyszámú sorozatot ebből.
Tomi nem vacakol, ha festeni kell. Olaj-vászon. Egyszer együtt festettünk Tiszaalpáron a templomdomb mögött. Én vergődtem kissé, akkoriban már távolodtam a pleinairtől, mire odanéztem és láttam milyen játszi könnyedséggel teszi fel a színeket. Az olajfestés egyik fontos lényege, hogy ne keveredjen a három alapszín, mert barnás masszát hoz létre, és mivel nem szárad gyorsan, javíthatatlanná válik. Ezért is volt az akadémiákon kötelező először akvarellel –vízfestékkel – festeni, hogy begyakoroljuk a biztos kezet. Erre ő most kezd akvarellezni. Nos, van itt egy nagyszerű részlet, szóval egy fa, amitől a dolog életre kel. Ezek az egyszerű észrevételek, amik nem hazudnak, nem finomkodnak – zárta megnyitóját Király György.
Az alkotó október 17-én, szombaton tárlatvezetést tart a sörgalériában. Ezt követően a Rocktár jazz-gitáros növendékeinek jam-session estjére invitálják a közönséget.
