Az aradi vértanúkra emlékezett Félegyháza
Képgaléria
Mészáros Márta beszéde alatt egy festmény volt látható a háta mögött, amiről elmondta. – 1892-ben Thorma János festőművész – a Szenvedők című festményének sikertelensége után egy nagy, monumentális történelmi kép megfestésén gondolkodott. Október 6-ra való megemlékezés, az aradi vértanúk és az elhallgatott gyász megörökítése foglalkoztatta.
1893–96 között készült a festmény, amelyhez Thorma János nagyon sokat kutatott, olvasott, utánajárt a tragédia megörökítésének, mert egy teljesen hiteles, naturalisztikus képet szeretett volna alkotni. Bejárta Aradot, a kivégzés helyszínét, szemtanúkat keresett fel és talált, végignézett egy kivégzést Szatmárban – itt a megrendítő döbbenet teljesen maga alá temette a művészt –, de alkotott.
1896-ban elkészült a kép. A Millenniumi ünnepségek keretében a Műcsarnokban szeretné kiállítani – de nem lehet, hiszen az uralkodó, Ferenc József bejárja a tárlatokat. Nemzeti botrány lenne, ha látná! Barátai meggyőzik, és egy ócska táncteremben, majd végül egy városligeti vendéglőben tekinthető meg a festmény. A híre szájról szájra terjedt, óriási a látogatottsága, nagy ismertséget hozott Thormának.
A képnek rendkívüli volt az érzelmi hatása, aki nézte ezt a hatalmas (8m x 4m) alkotást, szinte ott érezte magát a bitófák tövében, megrendülve és tehetetlenül állva, némán, de belülről azt ordítva, NE!!!! Mert mi történt Aradon 1849. október 6-án? Egy kegyetlen, vérszomjas bosszúhadjárat csúcsára vagy éppen a legmélyebb pontjára érkezett el történelmünk kereke? E nyílt és kíméletlen bosszúhadjárat azonban már 1848 novemberében elindult.
A reményt adó márciusi békés forradalom elindította a polgári átalakulást Magyarországon, az új kormány, a szentesített törvények, a választott országgyűlés azonban már nem tudta megkezdeni békés munkáját, a fegyverek vették át a hatalmat. A szabadság védelme egyben a hon védelme lett.
A Habsburg-birodalom vezetői minden eszközt kihasználtak, minden lépést megléptek, hogy a rajtuk esett szégyent, a magyarok lázadását és törekvéseit eltiporják és megbosszulják. Az 1848. október 6-i bécsi forradalom még inkább eltökéltté tette őket. Az uralkodóváltás, a keménykezű katonai parancsnokok kinevezése mellett az orosz cártól is kénytelenek segítséget kérni – és hiába a dicsőséges tavaszi hadjárat 1849 márciusától – a magyarok ereje, akarata már kevés.
Haynau hadai egyre délebbre szorítják a magyar seregeket a cári hadsereg támogatásával. 1849. július 28-én a rettegett fővezér Félegyházára érkezett, és három napig itt tartózkodott. Mit éltek át akkor városunk lakói? A néma csönd vészjósló volt. A főbíró és a plébános a várost és a lakók életét mentve nem tanúsítottak ellenállást – így megmenekült Félegyháza. Az ellenálló Csongrádot feldúlva égette fel a cári és a császári sereg. Vajon tudták? Érezték, hogy az elvonuló bosszúvágyó had mire képes még? Hol ér véget az útjuk? Temesvár eleste után a magyar politikai és hadvezetés augusztus 11-én átadta a hatalmat Görgey Artúrnak. Kossuth elhagyta az országot, és sokan követték. A maradó magyar hadvezetés mérlegeli a kilátásokat és végül az orosz katonai vezetés előtti feltétel nélküli fegyverletétel mellett döntöttek.
1849. augusztus 13-án, Aradtól nem messze, a világosi mezőn véget ért a szabadságért vívott honvédő harcunk. De mindenki úgy gondolta, hogy a szabadságharcot elveszítettük! De a reményt nem.
A következő hónapok eseményei mindent felülmúltak. Az oroszok ígéretük ellenére átadták a fegyverüket letett magyar csapatokat az osztrákoknak – mondván ez már a ti belügyetek. Haynau szabadkezet kapott a megtorlásban – elveszi a kedvüket a magyaroknak a lázadástól, nem lesz legalább 100 évig forradalom Magyarországon – Igaza lett?!
Az aradi várba vitték a foglyul ejtett magyar hadvezetést és a hadsereg jelentős részét. Már augusztus végén megkezdődtek a hadbírósági perek. Augusztus 25-én Kiss Ernő altábornagy, mint legmagasabb rangú katonatiszttel kezdődtek a vádló perek, majd a következő napokban a többi magas rangú vezető tisztet is kihallgatták. Színjáték volt? Igen, hisz az ítéletek már elő voltak készítve – gyors ítélethozatallal a legsúlyosabb büntetés azonnali végrehajtása volt a cél.
A katonatiszteket felségárulással vádolták, melynek büntetése a halál. Szeptember végére megszülettek az ítéletek, Haynau utasítása szerint egy nappal a végrehajtás előtt szabadott csak közölni velük. A dátum végül október 6. lett, a bécsi forradalom évfordulója, mely számukra elégtétel lett, hiszen meg voltak győződve, hogy a bécsi forradalom felbujtói a magyarok voltak.
Október 5-én reggel közölték az aradi várban raboskodó magyar katonai vezetőkkel az ítéletet, és másnap október 6-án reggel végrehajtották a megalázó kivégzést.
Az aradi várban több mint 400 fogoly volt. A 13 kivégzett mellett halálra ítélték Lenkey János tábornokot, de elkeseredett állapotában elméje megzavarodott, így nem vitték a bitófa alá, cellájában halt meg néhány hónap múlva. Gáspár Andrást 10 év várbörtönre ítéltek ekkor. Október végén kivégezték Kazinczy Lajost, majd 1850 januárjában Ludwig Haukot. A többi, halálra ítélt rab büntetését várfogságra változtatták. Az aradi várban várta az ítéletét a félegyházi Boczonádi Szabó József őrnagy is, végül a halálbüntetését decemberben 16 évi várfogságra változtatták, majd nincstelenül 7 év után szabadon bocsátották.
Az aradi vértanúkra nem volt szabad gondolni, emlékezni. De mint nyitott seb égett a magyarok lelkében. A kiegyezést követően már Aradon és az országban megkezdődtek a csendes tiszteletadások… mert mint Kossuth írta 1882-ben, az aradi emlékoszlop felállításakor – „Arad, a Magyar Golgota!”
„Nem haltak meg ők, ha az eszme él még,
Melyért ők éltek s életüket áldozák,
Nem haltak ők meg, hogyha lelkük fényét
Tisztán, tündöklőn örökül hagyták,
Nem haltak ők meg! – csakha már nem lüktet
Szívünkben heve az ő hős szívüknek.
Ha ama nagy cél csak bolygó kísértet:
Akkor meghaltak s óh hiába éltek!”
(Palágyi Lajos: Az aradi vértanúk 1896)”
A kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett 13 vértanúra, valamint az aznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra, Magyarország első független, felelős kormányának miniszterelnökére emlékeznek.
Az aradi vértanúk utolsó sorai:
Aulich Lajos
(1793-1849) német honvéd tábornok
"Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot."
Damjanich János
(1804-1849) szerb honvéd tábornok
"Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt."
Dessewffy Arisztid
(1802-1849) magyar gróf, honvéd tábornok
"Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata."
Kiss Ernő
(1799-1849) örmény honvéd altábornagy
"Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük."
Knézics Károly
(1808-1849) horvát honvéd tábornok
"Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."
Láhner György
(1795-1849) német honvéd tábornok
"Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom."
Lázár Vilmos
(1815-1849) örmény honvéd ezredes
"Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek."
Leiningen-Westerburg Károly
(1819-1849 ) német gróf, honvéd tábornok
"A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját."
Nagysándor József
(1803-1849) magyar honvéd tábornok
"De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."
Poeltenberg Ernő
(1808-1849) osztrák lovag, honvéd tábornok
"Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide."
Schweidel József
(1796-1849) magyar (német???) honvéd tábornok
"A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot."
Török Ignác
(1795-1849) magyar honvéd tábornok
"Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam."
Vécsey Károly
(1803-1849) magyar gróf, honvéd tábornok
"Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt."
s. r.
Fotó: Fantoly Márton
