A magyar futrinka nyomában
Hazánkban sajnos potenciálisan veszélyeztetett a magyar futrinka, amelynek okai az élőhelyek beépítése, az illegális szemétlerakás, a beszántás, de a taposás, az intenzív legeltetés, az úthálózatok fejlesztése, a homok és murva bányászata, a technikai sportok, az erdősítés és a spontán erdősülés is – írja a Turista Magazin. Az utóbb időben megszaporodtak a rá irányuló felmérések, többek között a Kiskunsági Nemzeti Parkban is: nyomon követik az egyedszám változását és az elterjedési terület alakulását.
A nemzetipark-igazgatóság most egy cikkben számolt be arról, hogy egyre több nem védett területről is előkerül a futrinka, idén ősszel például Solt külterületén találkoztak vele, összesen 23 példány került elő.
A magyar futrinka teste szénfekete, szárnya nincs, a feje és előháta pontozott. Természetvédelmi értéke 100 ezer forint. Tipikus sztyeppfaj, homok- és löszpusztagyepekben, középhegységi és dombvidéki meleg lejtőkön, sziklagyepekben, lejtősztyeppekben él. Nálunk is honos alfaja még Ausztriában, Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában, Szerbiában és Szlovákiában fordul elő. Itthon a legtöbb előfordulási adata a Duna-Tisza köze és a Nyírség területére esik.
A legtöbb magyar futrinkával nyár végén, ősz elején találkozhatunk. Ez azért van, mert ekkor szaporodik. Ezen kívül viszonylag keveset tudni az életmódjáról. Éjszaka aktív, napközben farönkök, kövek alatt, talajrepedésekben, homokban rejtőzik. Azt feltételezik, hogy rovarokkal, csigákkal, gilisztákkal táplálkozik. A kifejlett példányok egy része áttelel, a többiek elpusztulnak a fagy beálltával.
