Titkok a levéltárból – A régi városháza dísztermének berendezése
Hadzsy Achill városi mérnök 1892. július 7-én mutatta be az általa készített tervet, amely felirata szerint a polgármesteri szobát és a kis tanácstermet ábrázolja, valójában azonban a közgyűlési termet mutatja. Hadzsy a mellékelt jelentésben leírta, hogyan lehetne kétszáz embert leültetni a rendelkezésre álló, viszonylag kis térben. Egy hatalmas, 89 ülőhelyes, patkó alakú asztalt tervezett, amelynek lába esztergált tölgyfa, kerete hárs, táblája pedig fenyő lett volna. A falak mellé szorosan padokat állított volna, így gondoskodva további 100 ülőhelyről. A többi szükséges helyet pedig a nagy, patkó alakú asztal két szára között, szabad ülőhelyekkel biztosította volna. Ennyi helyre valójában csak elméletileg volt szükség, a testületi üléseken szinte sosem volt teljes a képviselői létszám, ami egyes időszakokban politikai érdektelenséget is tükrözött. A patkó alak egyébként korábban a tanácsi asztalok sajátossága volt, ahogyan a zöld posztós fedés is. Hagyományosan ilyen mellett tanácskoztak a mezővárosi tanácsnokok, bírák, s hozták meg a város életét meghatározó döntéseiket. Egy régi forma új funkcióra alkalmazása volt tehát Hadzsy különös bútorterve, ami ekkora méretben kivitelezve igen szokatlan lett volna.
A padokat az elképzelések szerint a (ma is) jó nevű európai cégtől, a Budapesten ekkoriban raktárat fenntartó Thonet-cégtől lehetett volna beszerezni. A városvezetés kért is tőlük néhány mintadarabot, amelyeket később visszaküldtek. Ez a megrendelés előkészülete lehetett, mivel 1892 júliusában gyorsan peregtek az üggyel kapcsolatos fejlemények és határozatok. A képviselő-testület azonban néhány hónappal később mégis úgy döntött, hogy kiveszi a költségvetésből az erre szánt összeget.
Így a megfelelő és méltó bútorzat már csak azt követően készült el, hogy a régi városházát 1910-ben lebontották, és a ma is használt berendezését elkészítették a mai városháza dísztermében. A régi városháza díszterme még pontosan olyan zsúfolt maradt a tervrajz keltétől számított 18 évig, amilyen volt.
Brunner Attila
