Mindenszentek napján…

A mindenszentek napja a keresztények ünnepe, az üdvözült lelkek emléknapja, amit a katolikus keresztény világ november 1-jén tart. Ez a megdicsőült egyház ünnepe. A még élők a „küzdő egyházat”, a már meghalt és tisztítótűzben bűnhődők a „szenvedő egyházat”, az üdvözültek pedig a „diadalmas egyházat” képviselik.

Ez az ünnep III. Gergely pápa idején, 741-ben jelent meg első alkalommal, mint a megemlékezés napja. 835-ben Jámbor Lajos frank császár IV. Gergely pápa hozzájárulásával hivatalosan is elismerte az új ünnepet. Egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette. 2000-től a katolikus és az ortodox keresztény egyházak ünnepe ismét munkaszüneti nap.

E napon ma is szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása a halottak emlékezetére. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. A bukovinai magyarok sütnek, főznek és kiviszik az ennivalót a temetőbe, osztogatják. Gyertyát gyújtanak otthon, ahány halottja van a családnak, annyit. Az Ipoly menti falvakban, aki nem tud temetőbe menni, az otthon gyújt gyertyát mindenszentek napján. Régebben figyelték, kinek ég előbb a gyertyája, mert a hiedelem szerint az hal meg előbb a családban.

A szegedi tájon mindönszentök kalácsa, kóduskalács néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól. Csallóközben is az ezen a napon sütött kalácsot osztották szét a temető kapujában álló és imádkozó koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak. Jászdózsán, miközben a temetőben gyertyát égettek, odahaza égve hagyták a lámpát, hogy a halottak széjjel tudjanak nézni. Úgy vélték: „Míg a harang szól, a halottak otthon vannak.” A Tápió menti falvakban egy tál ételt tettek az asztalra a halott számára.

Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is fűződnek. Csépán ilyenkor szorultak be az állatok – a gulya, a csürhe, a ménes és a csorda. Galgamácsán, e napon szegődtették a cselédeket, pásztorokat. Nagymagyaron mindenszentekkor volt a legényvásár. Itt kötöttek a gazdák egyezséget a szolgálni menő legényekkel.

Mindenszentek napja nem keverendő a halottak napjával, amit 998 óta tart meg az egyház a következő napon, november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben szenvedő hívekért. Ebben az évben Szent Odiló clunyi bencés apát vezette be emléknapként. Később már a bencés renden kívül is ünnepnappá vált, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette. Estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére.

„E mai napon, szeretteim, mind valamennyi szenteknek emlékezetét egy közös ünneplésnek vígságával üljük. Mert hitvallásuk minél szilárdabb volt a szenvedésben, annál ragyogóbb most a tisztességben. Lépjünk mi is erre az útra, siessünk a mennyei hazába, melynek polgárai közé felvétettünk!”
(Beda Venerabilis)

Arcanum – Wikipedia összeállítás

Fotó: MTI – Czeglédi Zsolt és Fantoly Márton