Nem minden tök ajánlott fogyasztásra
A sort azzal a tökfajtával kezdjük, amelyikből október végén lámpások készülnek. Nálunk hétköznapi nevén: takarmánytök. Jellemzője, hogy nagyméretű, élénk narancssárga színű, némelyik csíkokkal tarkított. A lámpás készítése közben kivágott magját lesózva, sütőben megpirítva ízletes csemegét nyerünk, ám húsát nem ajánlják emberi fogyasztásra. Az állatok számára viszont kedvelt eledel.
A kifejezetten sütésre alkalmas tökök közül nálunk két elterjedt fajta van: a Nagydobosi és az orange, vagyis pézsmatök. Előbbi jellemzője, hogy alakja lapított gömb, héja szürkés színű, húsa narancssárga, tömege 4-8 kg. Utóbbi, amit kanadai sütőtöknek vagy sonkatöknek is neveznek, alakja megnyúlt körtére hasonlít, héja sötét narancssárga színű, húsa narancssárga, tömege 2-4 kg.
Nem tárolható el hosszú ideig, így frissen fogyasztva, vagy esetleg feldolgozva használható fel. A Szarvasi Öntözési Kutatóintézet (ma Szarvasi Halászati Kutatóintézet) nemesítette ki, és 1989-ben került a magyarországi fajtajegyzékbe. Ez a két fajta kifejezetten sütésre alkalmas, édes íze és hőkezelés utáni krémes állaga miatt.
A sorban meg kell említenünk a dísztököt, ezt a fajtát ilyenkor ősszel dekorációs célokra szokták használni. A kisméretű és számtalan alakban megjelenő, kellemes látványt nyújtó tökök fogyasztása tilos, kis mennyiségben is veszélyes lehet. Toxikus vegyületeket tartalmaznak, ezért hányást, hasmenést, kiszáradást okozhatnak.
Z. A.
