Kele László duplázott a Csapó Dániel Emlékversenyen
Kele László megkeresésünkre elmondta, hogy 2015-ben kezdte meg tanulmányait a félegyházi Mezgében, élelmiszer kémikus-laboráns szakon. Ezután következett az érettségi, majd egy elhatározás, hogy tovább képzi magát és folytatja a tanulást, immár élelmiszer-technikus szakon. Minden diáknak, akik sikeres vizsgát szeretne tenni élelmiszer-technikusként, a tanév végén szóbeli, és gyakorlati vizsgát kell tenniük, amely mellé még egy szakdolgozat elkészítése is társul. A téma szabadon választható, de kapcsolódnia kell az élelmiszeriparhoz. Mivel László életvitelében nagy szerepet tölt be a tofu, kézenfekvő volt számára, hogy ez lesz a szakdolgozatának témája.
– A konzulensem, Szirom Anikó tanárnő ajánlotta figyelmembe a Csapó Dániel Emlékversenyt, amelyet minden évben megrendez a Déli ASzC Csapó Dániel Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium. A verseny országos szintű, mezőgazdasági, valamint élelmiszeripari technikus tanulók nevezhetnek rá szakdolgozataikkal. Lehetőséget láttam a versenyben, mert szakdolgozatom egy olyan élelmiszert mutat be, ami teljes mértékben növényi, fenntartható forrásból származik, fantasztikusan jó élettani hatási vannak. Ugyanakkor sokak megvetik, vagy épp soha nem is hallottak felőle. Meg akartam mutatni az embereknek, hogy mennyi lehetőség rejlik ebben az élelmiszerben, nemcsak élettani, de gasztronómiai tekintetben is. Szomorú voltam, mikor a versenyt végül nem rendezték meg a vírushelyzetre való tekintettel. Már-már feledésbe merült a szakdolgozatom, amikor a konzulens tanárom boldogan közölte, a versenyt mégis megtartják, csak az időpont csúszott, és nem személyesen, hanem online. A szakdolgozatom PDF formátumban jutott el a versenyre, illetve szükség volt még egy előadásra is, amelyet videofelvételen rögzítettünk – mondta el Kele László.
Hozzátette: nagyon izgatottan várták az eredményhirdetést, amit az iskolában, élőben követtek nyomon.
– Leírhatatlanul boldog voltam, mikor meghallottam a nevem, és a gratulációkat az első helyért, de ennyiben nem merült ki a történet. Nemcsak a versenyt nyertem meg, de a különdíjat is nekem ítélték, annyira lenyűgözte őket az előadásom. Hatalmas löketet adott nekem az, hogy a sok ezer óra, és több éves munka gyümölcse végül beérett, és megkaphattam a visszajelzést arról, hogy a cél, ami felé haladok, egy jó úton történik. Nagyon sokat köszönhetek a Mezgének és minden dolgozójának. Nem bántam meg egyetlen percét sem annak az időnek, amit az iskolában tölthettem. Nagyon hálás vagyok Rádi Dezsőné Erzsike néninek, aki sok évvel ezelőtt ajánlotta figyelmembe az iskolát. Nélküle lehet, hogy még ma is csak a helyem keresném a világban, céltalanul – mondta el végül a díjazott.
Z. A.