Körkérdés: Gondol-e a rászorulókra?
Bárdos László (89)
– Támogatom a rászorulókat. Az iskolásoknak idén táskát adományoztam. Segítem azokat, akiknek szükségük van rá. Kötelességünk segíteni a krízishelyzetben lévő, nehéz sorban élő embertársainkon szolidaritásból is. Elsősorban a gyermekeket támogatom, előttük a jövő és az élet, ráadásul ők a legkiszolgáltatottabbak.
Torzsás Nelli (48)
– Az év vége felé élelmiszert szoktam adományozni hipermarketen keresztül, ezen kívül ajándékcsomagot készítünk a lányommal a rászoruló gyermekeknek, hogy a karácsony számukra is szép legyen. Nekem szívből jön az adományozás, úgy gondolom, évente minimum egyszer-kétszer mindenki megteheti. Előfordul párszor az is, hogy pénzt adok a rászorulóknak az utcán. Emellett ruhát is adományozok, a számomra már fölösleges ruhadarabokat és a lányom kinőtt ruháit ajánlom fel ilyenkor.
Rakovszky Zsolt (50)
– Egyesületeken és szervezeteken keresztül egész évben segítem a rászorulókat. A koronavírus-járvány miatt legutóbb például 100 darab, Németországban már leselejtezett kórházi ágyat hoztunk be az országba, amelyeket több intézménynek, szociális otthonnak juttatunk el. A legutolsó szállítmány a Székely Rend Lovagjai Alapítványon keresztül került be. Emellett – ugyancsak alapítványi keretek között – támogatom a fogyatékkal élőket, akiknek a képzése, taníttatása és megélhetése sokszor nehézségekbe ütközik. Tapasztalatom szerint év végére megnő az emberek adományozó kedve, de év közben is nagy szükség van rá. A gyerekes szülők elsősorban ruháknak örülnek a legjobban, sokan tartós élelmiszereket is felajánlanak.
Szimandl János (71)
– Elsősorban ruhákat szoktam adományozni, amiket a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kiskunfélegyházi központjában adok le. Akad köztük felnőtt és gyermekméret is. Tiszta, és más számára még hasznos darabok. Így nem veszik kárba és nem a kukában végzi. Másnak is azt javaslom, hogy ne dobja ki a fölösleges holmit. Lehet az akár elektronikai cikk is. Ki tudja, meglehet, hogy más számára még értékes lehet.
G. Z.
