Félegyháza is elcsendesedett
Mi mindent láttak már ezek az ódon falak! Mennyi könny, öröm, történelmi pillanat és hétköznap néma tanúi az épületek, az utcák, a kövek… De most, ezek a napok, hetek, hónapok a mi életünk, a mi valóságunk. Most a mi áldozataink, a mi terheink, a mi reményeink ívódnak a szürke aszfaltba. Ezt olykor haraggal, máskor beletörődéssel nyugtázzuk. Csalódottak vagyunk, mert a körülmények arra késztetnek, hogy elhagyjuk biztonságot adó szokásainkat, felhagyjunk életszépítő hagyományainkkal, elengedjünk oly sok mindent és mindenkit, ami nélkül azt hittük, élni sem tudnánk.
Aztán mégis. Erőt gyűjtünk, fegyelmezetten maszkunk alá rejtjük veszteségeink fölött érzett szomorúságunkat, és tovább lépünk. Abban a biztos tudatban, hogy a fény most is legyőzi a sötétséget.