Fizikailag és lelkileg is egyre nehezebb a sok beteg ellátása

Vezető fotó: MTI – Árvai Károly

Mindenki találgatja, de nagyon kevés ember tudja pontosan, mi történik a Covid-járvány egyre drámaibb heteiben a Bács-Kiskun Megyei Kórház falai között. A megyei hírportálnak most lehetősége nyílt arra, hogy interjút készítsenek két főszereplővel, akiknek vállát óriási teher és felelősség nyomja nap mint nap.


Dr. Bozóky István, a tüdőbelgyógyászati osztály vezető főorvosa
Fotó: Banczik Róbert – Petőfi Népe

Dr. Bozóky István a tüdő­belgyógyászati osztály vezető főorvosa. Pár napba beletelt, míg időpontot tudtak találni a beszélgetésre, de nem csoda: a főorvos naponta 14–16 órát dolgozik (egyszer – teljesen érthető módon – azért halasztották el az interjút, mert akkor már 40 órája volt talpon).

Bozóky doktor osztályát jelölték ki tavasszal a koronavírusos betegek ellátására a megyei kórházban, és a mostani második hullámban sem volt ez másként. Az ősz elején még két szinten kezelték a betegeket az új A épületben, és ekkor még jutott kapacitásuk az egyéb tüdőbetegségekre is.

Aztán meredeken emelkedni kezdett a Covid-fertőzöttek száma, mind több helyre volt szükség az ellátásukhoz. Így egymás után a hotel­épületbe költözött az I. belgyógyászat, a kardiológia, az invazív kardiológia, a csecsemő- és gyermekgyó­gyászat, a koraszülöttrészleg, illetve a szülészet-nőgyógyá­szat is. Jelenleg már mind a négy emeleten koronavírusos betegek fekszenek.

A betegek zöme időskorú

– Extrém mértékű a leterheltség, az elmúlt pár hétben négyszeresére-ötszörösére nőtt. Jelenleg 120 betegünk van, de most már naponta 15-20 újat veszünk fel, és sajnos ilyen arányban nem tudjuk őket hazabocsátani, emiatt is kell növelni az ágyak számát. Korábban a gyanús betegeknél – akik jellemző tüneteket mutattak, de az első tesztjük negatív lett – tízből két-három esetben igazolódott be a vírus jelenléte, most már nyolcvanszázalékosra ugrott ez az arány – mondta dr. Bozóky István.

A betegek zöme időskorú és valamilyen társ- vagy kísérőbetegségben szenved, az ő gyógyulásuk jóval hosszabb időt vesz igénybe. Nagyon sok például a krónikus veseelégtelenséggel küzdő fertőzött, ők is kiemelten veszélyeztetettek. Általánosnak mondható tünet bekerüléskor a tüdőgyulladás, a súlyos légzési elégtelenség. A betegek átlagéletkora már inkább 50-60 közé tehető; ritkán, de jönnek fia­talabbak, harminca­sok is. Jelenleg hatan vannak lélegeztetőgépen az intenzív osztályon.

A halálesetek száma 5–10 százalék közötti

A szakemberek mindent bevetnek, amitől gyógyulás remélhető: rendelkezésre áll vírusellenes gyógyszer, a minisztérium kidolgozott egy hazai eljárásrendet, és a nemzetközi tapasztalatokból is igyekeznek meríteni. Sűrűn szükség van a vírusellenes terápia mellett támogató kezelésekre – kalóriapótlásra, gyulladáscsökkentésre, véralvadásgátlásra – is. Ugyanakkor a főorvos hangsúlyozta: a vírus nem túl régóta ismert, így még nincsenek hivatalos szakmai protokollok.

Egy hét most hónapoknak tűnik

Az osztályon eredetileg tíz orvos látta el a betegeket, két hete kaptak erősítést, a kórház más osztályairól vezényeltek át még tíz, társszakmákban dolgozó orvost, illetve a nővérlétszámot is hasonló megoldással bővítették. Így minden nap 24 órás, megerősített ügyeletet tudnak tartani. A főorvos a munkaidején túl is gyakran besegít kollégáinak.

– Drámai helyzeteket élünk meg, fizikailag és lelkileg is egyre megterhelőbb a rengeteg feladat.
A betegek, érthetően, meg vannak ijedve, tele vannak félelemmel, hiszen olvassák, hallják a híreket. Van, hogy tehetetlenséget érzünk, hiszen a lelkiismeretes kezelés és minden terápia alkalmazása ellenére is kiszámíthatatlan lehet a betegség lefolyása. Lassan telik az idő, egy hét most hónapoknak tűnik – vallotta be dr. Bozóky István, akinek hangján jól érződik a fáradtság.

Minden nehézség ellenére munkatársaival tartják egymásban a lelket, megbeszélik az adódó problémákat. Mint mondja, azon nem szoktak gondolkodni, hogy ők is elkaphatják a vírust, csak végzik a feladataikat, noha természetesen mindenkiben van szorongás, főleg a családja, idős szülei vagy kisgyermeke miatt, őket féltik igazán.

A főorvos tavasszal a bizonytalan helyzet miatt három hónapra el is költözött otthonról, nehogy esetleg hazavigye a betegséget, kilenc hónapos kisfia ugyanis abszolút veszélyeztetettnek számított. Így lemaradt első születésnapjáról…

– Sok áldozatot meg kell hoznunk, a feleségemtől is rendkívüli erőt igényelnek ezek a hetek, alig lát otthon. A nehézségek közepette a család ad mindannyiunknak pluszenergiát. Szeretném kiemelni azt is, hogy az összes kollégám teljes odaadással látja el a betegeket, ennek köszönhető, hogy minden körülmény ellenére jól működik és helytáll az osztály – hangsúlyozta a tüdőbelgyógyászat vezető főorvosa.

A márciust soha nem felejti el

Bodor Ibolya már 1986 óta dolgozik a megyei kórházban, amelyet második otthonának tart. Tizenhét évesen kezdett a szemészeten mint beosztott ápoló, majd két gyermek mellett szerzett két diplomát, és 2001 óta már vezetőápoló-helyettes volt, ugyancsak a szemészeten.

Az idei márciust soha nem fogja elfelejteni. A rendszeresen konditerembe és futni járó Ibolya két hétig olyan beteg volt, hogy fel sem bírt kelni az ágyból: légzési nehézségei voltak, fulladt. Mikor visszatérhetett dolgozni, pont akkor jelentették be az osztályok lezárását. És ekkor kérte fel Pap-Szekeres Anita ápolási igazgató, hogy legyen az újonnan létrehozott úgynevezett sebészeti mátrixosztály vezető ápolója, ahol az összes sebészeti szakma (általános sebészet, idegsebészet, traumatológia, urológia) Covid-fertőzött vagy -gyanús betegét ellátják.

– Bevallom őszintén, egy nap gondolkodási időt kértem az igazgató asszonytól, aztán lementem az öltözőbe, és úgy sírtam, hogy alig tudtam abbahagyni. Végigfutott az agyamon, hogy ötvenkét évesen már a veszélyeztetett korosztályba tartozom, még ha teljesen egészségesnek is tudom magamat, belehalhatok a vírusba. Végül felhívtam a férjemet és megbeszéltük, hogy elfogadom a felkérést. Úgy határoztam, ha a Jóisten megadta a lehetőséget, hogy idekerüljek a frontvonalba, akkor rajtam nem fog múlni! Bent maradok akár este 7-ig, 8-ig, és megpróbálok mindent megtenni a betegekért, hogy a lehető legjobb ellátást kapják és minél jobb állapotban mehessenek haza. Szerencsés vagyok, mert a férjem és a két fiam is elfogadta ezt, és maximálisan támogat, hogy tudjam teljesíteni a kötelezettségeimet – idézte fel vívódását és nagy döntését.

Háromóránként váltják egymást

A betegek döntő hányada náluk is idős, hatvan fölötti, többeknek daganata van. Számuk folyamatosan emelkedik, naponta kettő-­négy fővel.

– Lelkileg nagyon nehéz lehet nekik, hiszen a kórteremből nem jöhetnek ki, nem találkozhatnak senkivel, csak a teljesen beöltözött nővérekkel. Érthető, ha ezt rosszul élik meg – mondja Ibolya.


Bodor Ibolya vezető ápoló
Fotó: Banczik Róbert – Petőfi Népe

Védőfelszereléssel az osztály jól fel van szerelve. Az egyszer használatos úgynevezett zsilipruhára vízlepergető overallt vagy köpenyt vesznek, a védősapkára ráhúzzák a kapucnit, arcukat FFP-2-es maszkkal, szemüveggel és plexivel védik, a lábon vízhatlan, fertőtleníthető cipő, kezükön dupla gumikesztyű. Három­óránként váltják egymást a nővérek, ennyit kell kibírni ebben a szerelésben, utána lehet kicsit pihenni.

Szeretteivel ő sem találkozik

A vezető ápoló nem titkolja: rendkívül megterhelő így dolgozni, hiszen nagyon meleg az öltözet, ráadásul a betegtérben a fertőzésveszély kiküszöbölése érdekében sem inni, sem enni nem lehet. A folyadékhiány és a maszk mögötti légzés miatt gyakran fáj a fejük.

– De muszáj kibírni, a betegek és saját védelmünk érdekében is százszázalékosan be kell tartani a higiéniás szabályokat – jelenti ki a vezető ápoló. Hozzáteszi: mielőtt hazamenne, letusol, a bent viselt ruháit külön zsákban viszi, és otthon rögtön rakja a mosógépbe. Szeretteivel, ismerőseivel ő sem találkozik. Nagyon rég látta nyolcvanéves édesanyját és hetvenhét éves, rákos beteg apukáját, rettenetesen hiányoznak neki, de nem kockáztatja meg a látogatást, mert tudja, szüleit így védheti meg a legjobban.

– Hálával és tisztelettel tartozom minden kollégámnak, hiszen az én munkám nélkülük semmit nem érne. Ha valaki kiesik, a többiek zokszó nélkül helyettesítik, pedig a nap végén már látom az arcukon a fáradtságot. Higgye el, nagyon megtöri az embert az egész napos taposómalom. Aggódom értük, hogy senki ne legyen beteg, és kérem őket, hogy vigyázzanak magukra. Erősnek kell lennünk, hogy bírjuk az előttünk álló heteket – köszön el Bodor Ibolya.

Szolgálat, tizenkétórás váltásban

Bodor Ibolya vezető ápolóként a nővérek munkáját hangolja össze, hogy a betegellátás lehetőleg zökkenőmentes legyen. Most tizenketten fekszenek az osztályukon, róluk tizenkét órás váltásban két-két nővér gondoskodik, de Ibolya szerint nappalra és éjszakára is jó lenne még egy-egy fő, mert így elég megfeszített a műszak. Az ő munkaideje reggel 7-től délután 3-ig szól, de amíg nem végez a napi feladatokkal, addig marad, sokszor délután beöltözik és körbemegy még egyszer. Mint mondja: csak akkor tudja tiszta lelkiismerettel otthagyni az osztályt, ha mindent rendben tud, minden eszközből van elegendő.
 

Kövessen minket a Facebookon is!