Dallamos Csontváry-képek

Három félegyházi művész álmodott egy nagyot és megzenésítették Csontváry Kosztka Tivadar festményeit. Most kérdezhetné a kedves olvasó, hogy hogyan lehet egy képet dallamokkal ábrázolni? Biztosíthatom önöket, hogy szenzációsan! Műkedvelőként, de nem műértőként, meghallgattam a Vereb István, Szűts Tamás és Váradi Ákos trió hanganyagát, és megjelentek lelki szemeim előtt a Csontváryra jellemző különleges árnyalatok, fények és formák. A zenéjükkel nagyon könnyű azonosulni, mert a könnyedebb számok kedvelői és a feszesebb, komolyabb zeneművek rajongói is találnak benne szívhez szóló szerzeményeket.

A zene mindenkié

A jókedélyű interjú során egybehangzóan tört elő a három velem szemben ülő férfiből a válasz a kérdésemre: mi volt a céljuk ezzel a hanglemezzel? Az indoklás szerint a zene mindenkié! Már az ősi népek is használtak dobokat és egyéb eszközöket mondanivalójuk kifejezésére. Szinte megmagyarázhatatlan erővel hat az emberi testre és lélekre az ütem. Ezért szerettek volna egy olyan lemezt létrehozni, amellyel a gyengén, vagy egyáltalán nem látók is megtapasztalhatják a képzőművészet nyújtotta élményt.

Néhány budapesti múzeumban már van arra lehetőség, hogy a vakok is részt vegyenek a tárlatokon és kézzel, illetve egyéb érzékszerveikkel „láthassák” a kiállított darabokat. A vírushelyzet azonban ezeknek a kirándulásoknak gátat szab. A CD-ket viszont mindenki hazaviheti, és a saját, komfortos környezetében átadhatja magát az élménynek.

A műbe ide kattintva hallgathat bele.

Csontváry rejtélye a 21. században is él

A máig meg nem értett művész eredetileg okleveles gyógyszerész volt. Művészeti stílusát nem lehet egyik festészeti műfajba se besorolni. Kortársai is csodabogárnak tartották sajátos irányzata és életvitele miatt. A képein használt festékanyag összetételét a mai napig sem sikerült beazonosítani. Sok kutató vizsgálta a temperaszerű alapanyagot, amivel festett, de még jelenleg is homály fedi a pontos összetételt.

Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban – 1907

Nagyon érdekes, hogy a múltszázadban készült alkotások jelenleg is tiszta színűek és nem veszítettek minőségükből. Arra gondolnak a szakértők, hogy a kémiában és vegyészetben jártas piktor egy igazán különleges és egyedi összetétellel dolgozott, ami ellenáll az idő múlásának. A pasztelles árnyalatok voltak jellemzőek rá, illetve a nap és a fény játékait elevenítette meg alkotásaiban. Ízekre szedte a természetet, kiválóan ábrázolta a madarak látképét.

A találkozások időszaka

A három zenész egymásra találása nem is lehetett volna profánabb. István és Ákos egy lakodalomban ismerkedtek meg és azonnal egy húron pendültek a zene összekötő szála miatt. Ákos zenei producerként egészíti ki a csapatot.

István Tamással szövődő barátsága akár még bájosnak is mondható, ugyanis Tamás egy kunszállási falunapon éppen fellépni készült a kicsit öregesnek titulált gitárjával, amikor meglátta István „Ferrarinak” számító hangszerét. Kicsit talán irigykedve szemlélte azt, és a jószívű István felismerve a helyzetet, kölcsönadta neki a jobb hangzást nyújtó zenei eszközt. Tamás ezúttal a prózai oldalát mutatja meg a hallgatóságnak: bejegyzéseket olvas fel Csontváry naplójából.

A három férfi ma is elválaszthatatlan barát, számos újító ötlettel szeretnék még megörvendeztetni a művészeti ágak kedvelőit.

V. B.