A lendület még tart, a munka tovább folytatódik
– Mi volt az a legfontosabb momentum, ami miatt újra pályázott a vezetői posztra?
– Az elmúlt öt évben sok minden indult el a művelődési központban, amelyek közül nehéz lenne most egyet kiemelnem. Nagy feladatok elé néztünk, amikor 2016. január 1-jével újra önálló intézményként kezdte el munkáját a Móra Ferenc Művelődési Központ. Bennem túlcsordult az erő, a lendület és a tenni akarás, hiszen csaknem hét évig voltam otthon gyermekeimmel és ez idő alatt – bár csodálatos éveket töltöttem otthon a családommal –, egyre jobban húzott vissza a szívem a szeretett művelődési központomhoz. Azért pályáztam most újra az intézmény vezetői posztjára, mert még érzem magamban azt a lendületet és erőt, amivel öt évvel ezelőtt megérkeztem. Rengeteg tervünk van kollégáimmal, amiket reményeim szerint – ha a pandémiás helyzet engedi – nemsokára valóra is tudunk váltani.
– Milyen tervek, elképzelések fogalmazódtak meg az elkövetkező időszakra?
– Nagyon szeretnénk azt az utat tovább folytatni, ami mentén elindultunk. Színesítettük rendezvényeinket, szélesebb körben kezdtünk gondolkozni és merészebbek lettünk. Ennek igazolására elég felidézni, hogy az elmúlt öt évben micsoda zenei ikonok léptek fel a művelődési központ színpadán: Koncz Zsuzsa, Zorán, a napokban elhunyt Balázs Fecó, Dés László, Bródy János… és még sorolhatnánk a neveket. Munkánk természetesen nem merül ki a zenei koncertek szervezésében, ennél sokkal többrétű és sokkal mélyebbre ható. A felelősségünk nagy, hiszen fontos feladatunk az általunk képviselt értékek segítségével a lakosság ízlésvilágának alakítása, identitástudatuk és hovatartozásuk megerősítése. Terveink között szerepel, hogy folytassuk azokat a tevékenységeket, amelyek sikeresek voltak, és elhagyjuk azokat, amelyek nem váltak be, nem hozták meg a várt eredményeket. Így biztosan folytatódik majd a Kocsmakvíz programunk, a különböző hagyományápoló rendezvényeink – Márton-napi, Luca-napi mulatságok –, a KockaFesztivál, a Hangolódó karácsonyi jótékonysági estünk, a Házasság Hete programsorozatunkon belül Pál Feri Atya estjei és még számos más rendezvényünk. Nem titkolt célom – amit most már második éve szem előtt tartva működünk –, hogy beadjuk pályázatunkat és elnyerjük a „Minősített Közművelődési Intézmény” címet, ami ma már szinte elengedhetetlen egy jól és átgondoltan működő intézmény életében. Fontos feladatunknak tartom továbbá, hogy minél több művelődő, öntevékeny közösséget karoljunk fel, így továbbra is keressük és várjuk azokat a csoportokat, akik impozáns, kulturált helyen szeretnék megtartani foglalkozásaikat. Nagy örömünkre szolgál, hogy az elmúlt években sikerült helyet adnunk a Horgolda női kézműves körnek is.
– Szerteágazó, sokszínű a művelődési központ munkája. Van ezek között, ami különösen kedves a szívének?
– Egyik legnagyobb feladatunk valóban az, hogy minél szélesebb körben tudjuk megszólítani látogatóinkat. Mégis ami a szívemhez legközelebb áll, az két olyan rendezvényünk, amelyekért egyemberként mozdul meg a művelődési központ minden munkatársa. Az egyik a több mint két évtizedes múltra visszatekintő Kiskunfélegyházi Libafesztivál. Azt gondolom, minden rendezvényszervező álma, hogy egy ilyen fesztivál megvalósításában részt vegyen, főleg akkor, ha egy olyan team áll mögötte, mint a művelődési központ csapata. Ha kell, ez a maroknyi ember éjszaka bont színpadot, hajnal 5-kor épít sátrat, szakadó esőben szalad egyik színpadtól a másikig, hogy mentse a menthetőt. Teszi mindezt elhivatottságból és azért, mert fontos számára, hogy értéket adjon. A másik szívemnek kedves rendezvény a Hangolódó címet viselő jótékonysági karácsonyi estünk. Ezen is részt vesz a művelődési központ minden munkatársa valamilyen formában: van, aki színpadot díszít, más hangosít, fotóz, beléptet, vagy a ruhatárban van. És vannak olyanok, akik színpadra lépnek. Az est hangulata és az azt megelőző időszak valóban különleges mindannyiunk számára, hiszen tényleg segít ráhangolódni arra a csodára, amit december 24-én ünneplünk, Megváltónk megszületésére.
– Úgy tűnik, hogy munkatársai is szívügyüknek tekintik a művelődési központban zajló élet segítését. Jól látom?
– Teljes mértékben. Tudom, hogy nagyon sokat vártam és kértem munkatársaimtól az elmúlt években, de azt is tudom, hogy nagyon sokat kaptam tőlük, amit ezúton is nagyon köszönök. Bár voltak nagyon nehéz időszakaink – amikor azt hittük nem bírjuk tovább –, de valami mégis erőt adott nekünk, aminek a segítségével tovább haladtunk, folyamatosan építkeztünk, újítottunk és alkottunk. Az elmúlt öt év mindegyike tartogatott számunkra meglepetést, váratlan feladatokat, nagyobb horderejű rendezvényeket, amelyekkel meg kellett küzdenünk. Társszervezői és közreműködői voltunk 2017-ben az Európai Kőfaragó Fesztiválnak. 2018-ban szerveztük meg a XX. Kiskunfélegyházi Libafesztivált, ami a fesztivál történetének legnagyobb rendezvénye volt. 2019-ben a nyertes CLLD pályázatunknak köszönhetően csaknem 60 olyan rendezvényt szerveztünk az intézmény falain kívül és belül, amelyek soha nem látott tömegeket mozgattak meg. Ehhez nagy segítséget kaptunk a fenntartónktól, Kiskunfélegyháza Város Önkormányzatától, és Keresztes Tündétől, az önkormányzat kulturális referensétől is. Nehéz akadályokat gördített elénk a 2020-as év, hiszen a COVID vírushelyzet a mi életünket is gyökerestől megváltoztatta. Kihívás volt megélni, hogy rövid időn belül hogyan tudunk átállni az online tér adta lehetőségekre, hogyan tudjuk látogatóinkat elérni a virtuális térben. Kollégáimmal az elmúlt öt évben folyamatosan egyeztettük rendezvényeinket és az azokhoz tartozó munkafolyamatokat, amelyek mentén szép lassan, de kialakultak a pontos munkaköri leírások és azok a paraméterek, amelyek segítségével mindenki megtalálta a helyét az intézményben. Mindig fontosnak tartottam, hogy a kollégák adottságaira és tehetségére építsem azokat a munkafolyamatokat, amelyeket számon is tudok kérni tőlük. Bízom benne, hogy munkatársaim az elkövetkezendő években is ugyanúgy mellettem fognak állni, mint eddig, számíthatok kreativitásukra, teherbírásukra és lojalitásukra.
– Előadóművészként is többször fellépett az intézmény színpadán és egyéb városi rendezvényeken is. Gondolom ez is folytatódik. Hogyan fogadja a család ezt a pörgést?
– Előadóművészként már nem igazán láthat a közönség a színpadon, inkább csak, mint műsorközlő, illetve az intézményben, mint háziasszony lépek a színpadra. Bár nagyon hiányzik az éneklés az életemből, de a mindennapi feladataim már messze sodortak a színpadtól. Talán csak egy alkalom maradt, ahol még énekesként színpadra állhatok, az a Hangolódó estünk. Ezért is szeretem annyira ezt a programot. Bár nemsokára egy dal erejéig mégis a színpadra lépek, de hogy mikor, az még maradjon titok. Figyeljék Facebook-oldalunkat és hamarosan látni fogják. Hogy hogyan fogadja a családom ezt a pörgést, azt talán tőlük kellene megkérdezni. Én mindig így éltem, és szerintem halálom napjáig így fogok élni. Ebből merítem az erőm, ez éltet és ez adja az erőt ahhoz is, hogy a gyermekeimnek mindig valami újat, valami szépet, valami különlegeset adjak. Szerencsés vagyok, mert szerető és támogató családom van, akik segítik a munkámat és a terveim megvalósítását, és bár szeretem a munkámat, az első és legfontosabb számomra mindig a családom lesz.
