Luca napi néphagyományok
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért különösen a boszorkányok rontása ellen kellett védekezni. A Tápió vidékén például az ólak ajtaira fokhagymával rajzoltak keresztet, miközben mondták: „Luca, Luca, távol légy”. Az Ipoly menti falvakban megfokhagymázták az állatok fejét, az istálló ajtaját, eléje meg hamut szórtak, hogy a macska képében járkáló boszorkány nyomait felszedhessék. Lefekvés előtt pedig mindenkinek fokhagymát kellett ennie.
A boszorkányok felismerésére készült az ún. lucaszék. Luca naptól karácsonyig kellett elkészíteni, innen ered az ismert közmondás: Lassan készül, mint a lucaszéke. A meghatározott számú és fajtájú fából készült széket a karácsonyi éjféli misére, a templomba vagy a keresztútra vitték. A székbe szöget nem volt szabad beleverni, az ékeket bükkfából faragták. Az éjféli misén a lucaszékre ráállva lehetett csak meglátni, hogy kik a boszorkányok, mert szarvakat viseltek a fejükön. Utána nyomban el kellett égetni.
Luca napjához sokféle házasságjósló eljárás kapcsolódott. A Drágaszögben a szemétdombra álltak hallgatózni. Amelyik irányból a kakas kukorékolása vagy a kutya ugatása hallatszott, onnan volt a jövendőbeli várható. Cédulákra férfinevet is írtak, ezeket gombócokba tették. Úgy tartották, hogy amelyik gombócba zárt név leghamarabb feljön a víz tetejére, olyan nevű lesz a férjük. Jósló, varázsló eljárások között szerepel, főként a Délalföldön, a tollaspogácsa, ún. lucapogácsa. Akinek sütés közben a pogácsáján a toll megég, annak betegséget vagy közeli halált jelez.
Luca-napkor kezdik csíráztatni a lucabúzát, amely, ha karácsonyra kizöldül, a következő évben jó termés várható. Az időjárásjósló praktikák ideje a Lucától karácsonyig terjedő időszak. E tizenkét nap időjárásából jósolnak az elkövetkező tizenkét hónap időjárására, ez az ún. lucakalendárium. A másik gyakori praktika, az ún. hagymakalendárium: tizenkét hagymalevélbe sót tesznek és attól függően, hogy átnedvesedik-e vagy sem, következtetnek az elkövetkező hónapok csapadékosságára.
Ehhez a naphoz munkatilalmak kapcsolódtak. Országszerte úgy tartották, ha ezen a napon fonnának vagy varrnának, akkor ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét és azok nem tudnának tojni. Sütni sem szabadott, mert a kenyér kővé válik, illetve Luca ott ül a kemence szájában és a lapátról megeszi a kenyeret és a gazdasszonyt pedig belöki a kemencébe. Nem csak tiltott, hanem erre a napra előírt, javasolt női munkák is voltak. Mindenfajta fejtő-, bontómunkát is alkalmasnak tartottak, pl. tollat fosztottak, babot fejtettek, hogy a tyúkok jobban tojjanak.
A Luca-napi hiedelmek többsége a tyúkokkal kapcsolatos termékenységvarázslással függ össze. Luca napján a gazdasszony elcsent a szomszédtól egy marék szalmát és egy tojást. Betette a tyúkólba a saját tyúkjai alá, miközben mondogatta: „A mi tyúkunk tojogáljon, a szomszédé kotkodáljon!”
Fotó: Dumaszínház illusztráció
