A Luca búza a régi Félegyházán
Képgaléria
Édesapám elbeszélése szerint a tanyájukon, Luca napon vetették cseréptálakba a nyári aratásnál a következő vetéshez félretett búza fajtákból az erre a célra előkészített szemeket. A búzával vetett tálak a kemence padkájára kerültek. A gazdasszony ügyelt arra, hogy a tányérban lévő föld mindig nedves maradjon, segítve a búzamagvak kelését. A kellemes, meleg környezetben búza gyorsan csírázott, naponta akár másfél centimétert is, a rácsodálkozó gyermekek legnagyobb örömére. A gazda, nálunk a nagyapám, a gyorsan, jól kizöldülő fajtát választotta a következő évi vetéshez.
A legszebben zöldellő tál közepébe gyertyát helyeztek, meggyújtva ez került a karácsony esti, szépen megterített ünnepi asztal közepére. A hagyomány szerint minél sűrűbb volt búza és minél kevésbé világított át a fény a zöldellő búzán, annál egészségesebb, biztonságos termésre számíthattak a következő évben.
A karácsonyi ünnepek elmúltával a kicsírázott búzát a tyúkokkal, tehenekkel etették meg, hogy az állatok jövő évi gyarapodását, egészségét biztosítsák, a rontástól megóvják.
A vallásos városi családok kosárban vitték a kikelt búzától ékes cserepeket az éjféli misére, hogy azok megáldása után a betlehemi jászol elé helyezhessék. Hagyomány volt karácsony másnapján a Luca búzából a temetőben a szülők, nagyszülők sírjára is néhány tálat, cserepet elhelyezni.
Keresztény hitünk szerint a búza az élő kenyeret, azaz Jézust jelképezi.
Mára ez a szép hagyomány sajnos visszaszorult, remélhetőleg az öregek még emlékeznek rá, újra megtanítják a mai fiatalokat a karácsonyi Luca búza vetésére.
A Luca búza könnyen és gyorsan csíráztatható a környezetünkben lévő gyermekek bevonásával. Egy cserépbe jó minőségű földet kell helyezni, erre egy marék búzaszemet szórni jó sűrűn, majd a tetejére egy félujjnyi földet kell szórni, meglocsolni, az ablakba helyezni és nedvesen tartani.
Dr. Tarjányi József
